Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Masznyik Endre. A nőkérdés a keresztyén egyházban

prédikálnának is gyülekezeteinkben s bizony nem tudom én, nem lelkiismeretesebben pásztorkodnának is, mint sok u. n. pásztor, a kit mindenütt láthatni, csak szegény juhai között nem. De hát az evangyeliomi protestáns egyházzal is megesett a régi baj : letért a charismatikus alapról s idő folytán paragraphusos jogegyházzá lön. A jogegyház pedig mindég csak az erősebb nem : a férfiak egyháza — s ebben a nőnek hallgatnia kell. üjS mégis az egyszer kijelentett eszmét: Krisztus egyházában nincs különbség férfi és nő között, abban jog és kötelesség, hivatás és munka mindkét nemmel közös, — a szivekből többé kitépni nem lehet. A női szellem a keresztyén egyházban sem halt meg, csak el van fojtva ; él ott is és a védtelen réseken behatol s a parlag mezőkön jelt ad önmagáról. Sőt a tapasztalat azt mutatja, hogy a mint a férfiak hűtlenül elhagyják gyülekezetüket s abban a szent oltárokat, a nők — megmozdulnak ós helyüket elfoglalják, keresik az Istennek országát s annak igazságát. Igen szomorú, de úgy van : gyülekezeteink férfi gyülekezetek ott, a hol a jogok gyakorlásáról, tanácskozásról és szavazásról van szó, — de nőgyülekezetek, a hol az Igét kell hallgatni s a hitből eredő szeretet munkáiban forgolódni, épülni ós épiteni. Hiszen szinte közmondásos már a férfi ajkon : feleség, leányom imádkozzál helyettem is a templomban ! Nem jól van ez igy. A keresztyén egyház a hivek, tehát a férfiak és nők gyülekezete. Legyen tehát valóban is az. Jogot a nőnek és — méltó, az ő természetének és szellemének megfelelő hatás- és munkakört. Ne mondjunk egyet — férfit — ott, a hol kettő — férfi és nő vagyon, hanem a két tagadhatlanúl különböző szellemerőt egyesitsük egy közös nagy hatalommá. Adjuk meg a nőnek — önként, — mit erőszak vett el tőle. S kinek a Krisztus azt mondja : higyj és beszélj, mi ne mondjuk annak, hogy higyj, de aztán hallgass ! A nő helyzete az egyházban a keresztyénség fejlettségének fokmutatója. Minél magasabbra emeljük a nőt, annál magasabban áll keresztyénségünk. A mai nő alacsony helyzetével, paria voltával már többé nem elégedik be — sehol, s nem az egyházban sem. A női öntudat — a közművelődés hatása alatt — ébredez. A nő is embernek kezdi már magát érezni s keresi, kéri, követeli emberi, vagy a mi ezzel egy : keresztyén jogait. Irányitsuk törekvését, nehogy szélsőségekre ragadtassa magát és képzelt jogokért áldozatul dobja nőiességét is. Az idő int. Az angol és amerikai' nők már egyházi téren is szervezett hatalom s a nő evangyelisták s papok áldásosán működnek még a pogánymissió terén is. S mozognak már a német nők is. Csak nem régiben megzörgették az u. n. ..Evangelischer Bund," majd az u. 11. „Evangelisch-socialenCongress'- ajtaját is, követelve egyházi téren való egyenjogúsításukat. S ki is vittek annyit, hogy ama testület már „tiszteletbeli tagokul" felveszi, emez pedig megengedi nekik, hogy a gyűléseken saját ügyökhöz hozzászólhassanak. De a német nőknek ez mind kevés. Irodalmi téren a legnemesb szellemfegyverekkel tovább folytatják az önvédelmi harczot s valóban kiváló theologiai képzettségű vezérük M a 10 Erzsébet „Das Recht der Frau in der christlichen Kirche" cz. alapos tanulmányában követelésüket ígyen formulázta : „Kívánjuk, hogy az evangelikus egyház legeredetibb keresztyén jogunkat adja vissza, hogy az evangelikus gyülekezet a szellemileg képesített növel szemben is teljesítse kötelességét, azaz engedje meg, hogy Istentől nvert tehetségüket a hivek gyülekezetében ők is érvényesíthessék, hogy az egyházi jogokban és hatalmakban ők is részesedhessenek a végre, hogy igy Krisztus egész teste a két nem közösségében jelenhessék meg s Isten országa építtessék a földön." S csodálatos ! Elismeréssel hajol meg a nők e nemes törekvése előtt mindenki (mi rossz is volna abban, ha a nő is, mint élő tag, tehetsége szerint közjóra munkálni, dolgozni és tökéletesedni akar a keresztyén egyházban !), — csakis azok botránkoznak meg rajtok, a kik épen igazhitű lutheránus theologusoknak szeretik magukat nevezni. Az „Evang. lutherische Kirchenzeitung" elborzad a gondolattól, hogy a nő pap is lehessen s inkább megtagadja a keresztyén hivek egyetemes királyi papságának sarkalatos eszméjét is, mintsem hogy Malo Erzsébetnek s társainak igazat adjon. „Az egyetemes papság — mondja — az egyes dolga; a papi hivatal és jogszerű elől-