Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Masznyik Endre. A nőkérdés a keresztyén egyházban

asszonya, — elmerül a házi gondokba, forog- a konyhán, főz, mos, vasal ; Mária ellenben, ki az Úr lábaihoz ült, hogy hallgatná, — amaz új és nagy korszak képviselője, melyben a női nem legmagasb érdekei iránt való érzés felébredt, melyben a nők a gondolkodást, elmélkedést és tanulást nem bizzák csupán férfiakra, melyben a keresztyén eszméket sem szövögetik kizárólag férfi agyak és hirdetik kizárólag férfi ajkak és testesitik meg férfi kezek és egyesületek. Te Mártha az ó korszak asszonya szorgalmatos vagy és sokra igyekezel ; Mária azonban a jobb részt választotta, a mely el nem vétetik ő tőle!" Igy emelte fel — Jézus a megvetett nőket, — s nem hagyta el. de szánta, szerette és védte őket még bűneikben is. Egyszer az Írástudók és farizeusok egy paráznaságon ért asszonyt állítottak eléje, hogy mielőtt megköveznék azt, megtudják az ő véleményét is. Jézus felegyenesedék és ezt mondá nekik : „A ki ti közületek bűn nélkül való : az vessen először követ ő reá!" Es — ama tudós férfiak a teremből szégyenülten egymás után mind kisompolyogta k. Csak Jézus maradt vissza és az a — bűnös 110. 8 ekkor feléje fordulva kérdé : „Asszony ! hol vannak vádlóid? Senki sem kárhoztat?" „Senki Uram!"—- „Xohátén sem kárhoztatlak! Eredj el és többé ne vétkezzél ! " Óh áldott, óh -— isteni nagy sziv, te merő kegyelem szeretet! De csak távol estünk tőled! Te a nőben is megtaláltad az embert s országodban méltó helyet jelöltél ki neki. Egy a szükséges dolog, mon Iád a férfiaknak s nőknek : hogy keressék az Isten országát, egy a hivatásuk, hogy ez ország valóban élő és munkás tagjai legyenek. De hát — vessük fel e fontos kérdést — vájjon eme magasztos hivatás teljesítésére nézve megadatott-e a nőnek is a nélkülözhetlen alapfeltétel ? A keresztyén egyházban az előtagságot s az ebből folyó közhasznú munkálkodást és hogy úgy mondjam hivatásos szolgálatot maga az Ur egy különös kegyelmi tényhez a Szent-Leiek kitöltéséhez kötötte. „Venni fogjátok — mondá a feltámadott, végbúcsúja alkalmával a tanítványoknak — a Szent-Leiket és lesztek tanúim e föld végső határáig." S erre — felemelteték, mennybe ment. S mi történt aztán? A tanítványok fájó szívvel visszatértek az Olajfák hegyéről Jeruzsálembe közös szállásukra es — úgy olvassuk — mindnyájan imádkozásba és könyörgésbe merültek a nőkkel egyetemben. Es ez igy ment egész a Pünkösd napjáig s akkor, akkor ? . . . — Megtelének mindnyájan Szent-Lélekkel és kezdének szólani. Mindnyájan ? A nők is ? E kérdésre ne mi

r hanem maga a pünkösdi szónok Péter apostol feleljen. „Ez az — mondja ő a Szeut-Lélek kitöltéséről — a mi megmondatott Joel prófétától : JÍIS leszen az utolsó időkben : kitöltök az én lelkemből minden testre és prófétálnak a ti íiaitok és leányaitok." S ez az utolsó idő (tudjuk jól a szó történeti jelentését — nemcsak a Péter kora, hanem általán a keresztyén idő. mint a világfejlődés végső szakasza. Es felhasadt a megígért jobb kor hajnala : a keresztyén egyházban, a nő, mint a férfival egyenjogú fél foglalta el helyét és szolgálta a közjót képessége szerint. Milyen eleven és pezsgő élet volt az. A gyülekezetek a keresztyénség lényegének megfelelően, nem a törvény paragraphusai, hanem a szellem ereje alapján szervezkedtek. A Szent-Lélek — eme közös szivhatalom volt a vezér. Az osztotta ki kinek-kinek a maga kegyadományát úgy a hogy akarta. E kegyadományok, igy hát a szolgálatok is különbözők voltak, de egy volt a szellem, egy a czéltaközjó. — Semmi önzés, — csupa áldozat ! S a ki kegyadományt (charismát) vagy mint ma mondanók tehetséget érzett magában, az érezte lelkiismeretbeli kötelességét: munkált, szolgált, a hogy tudott. A lélek világát nem oltották ki senkiben. Nem kérdezték : úr-e vagy szolga, férfi-e vagy nő. Szolgálni az evangyeliom : a szeretet vallásának ügyét közjog s kötelesség vala. (Folyt, köv.) BELFÖLD. A következő felhívást olvasóink buzgó pártfogásába ajánljuk : A tiszai ág. hiiv. ev. egyházkerület Kozsnyón elhelyezett fiú- ós ieányárvaháza, hála a Gondviselésnek, immár 13 éves múltra tekinthet vissza. E 13 év alatt áldásaival Kisérve, kibocsátott védőszárnyai alól 38 (13—15 éves) fiú- és leány árvát ; jelenleg pedig nevel és neveltet 24-et, kik közül 2 a kerület eperjesi tanítóképzőjében, 3 a kerület rozsnyói főgimnásiuinában, 3 a kerület rozsnyói polg. leányiskolájában, Ifi pedig az elemi iskolában nyer oktatást. Árvaházunk tehát erejéhez mérten mindent megtett és meg fog tenni a jövőben is, hogy az árvaság- . szánandó sorsára jutott s gondozására bizott szerencsétleneket nemcsak hogy testileg mentse meg az életnek, hanem hogy erkölcsileg is kiragadja őket az elzüllés veszélyéből, odatörekedvén, hogy anyaszentegyházunknak, hazánknak vallásos, hithű, hazafias, lelkes és hasznos tagjaivá válhassanak, minden állásban, melyet Isten keze számukra kijelölend. De nem zárkózott el és nem fog elzárkózni árvaházunk az elől sem,