Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Masznyik Endre. A nőkérdés a keresztyén egyházban

hogy azon növendékek, kiket Isten kiváló észte­hetséggel áldott meg, lia szorgalmuk s erkölcsi jómagaviseletük által is érdemesitik rá magukat, magasabb iskolai kiképzésben részesülhessenek. E szent czélt azonban csak úgy érhetjük el, e nemes feladatunknak csak akkor felelhetünk meg, ha a humánus érzésű pártfogók s anyagi javak­kal megáldott nemes keblek törekvésünket anyagi áldozatukkal támogatják; azért alulirottak, bátorko­dunk a kerület megbízásából. a nemes egyház elöljáróihoz, az árvaház eddigi nagylelkű párt­fogóihoz s általában minden egyháztaghoz és emberbaráthoz — minthogy az 1894—1896-ik évi tagsági határidő a folyó évvel elmúlt — azon kérelemmel fordulni : méltóztatnék a ker. árvaház rendes vagy rendkívüli tagjai közé be­lépni, lekötelezvén magokat az árvaházat 3 éven át (1S97-, 1898- és 1899-ben) évenként 6, illetőleg 3 frt tagsági dijjal kegyesen gyámolítani, fokozván ezt az egyháztagok körében és az iskolákban rendezendő gyűjtés által is. Az aláírási ivek f. évi május hó l-ig Terray Gyula főesperes s árvaházi egyli. elnökhöz Rozsnyóra küldendők vissza, úgyszintén hozzá küldendők a kért és remélt kegyadományok is. Az orsz. kisdedóvóegyesület a napokban nyúj­totta át Péterfy Sándornak, — a kinek az országos kisdedóvás körül oly hervadhatatlan érdemei van­nak és Pósa Lajosnak, a gyermekek kedvelt köl­tőjének -— a dísz tags ágról szóló oklevelet. Felsőbb iskoláink , népessége a folyó tanévben. Beiratkozott. Ág. h. ev. I. oszt. IV. oszt. Aszód 104 28 33 26. Beszterczebánya 94 94 35 14. Csaba 185 91 59 37. Bonyhád 211 58 68 43. Felső-Lövő 137 49 • — 28. VIII. oszt. Budapest 469 218 106 40. Eperjes 291 92 110 26. Igló 450 117 50 56. Késmárk 307 134 59 29. Nyíregyháza 418 88 82 39. Pozsony 420 217 94 30. Rozsnyó 203 94 36 25. Sopron 424 357 68 33. Selineczbánya 370 202 53 36. Szarvas 417 226 69 33. A leánynevelő intézetbe : Aszódon 107. Rozsnyó 72. Tanítóképzők. I. oszt. 11. oszt. III. oszt. IV. oszt. Eperjes 40 12 13 15 — Lövő 40 13 10 12 5. Selmecz 12 1 3 7 1. Sopron 72 19 16 19 18. Szarvas 15 6 4 5 — Theologia. Eperjes 17 4 4 5 4. Pozsony 31 10 6 4 11. Sopron 15 6 7 2 —. Az ev. ref. theologiai akadémiák népessége. Az 1896—97. iskolai év Il-ik félévére az öt ref. theol. tanintézetben a hallgatók a következőleg iratkoz­tak be : Budapesten az I-ső évre 5 ; Il-ikra 4 ; Ili-ikra 9 ; IV-ikre 5, összesen 23 ; Debreczenben I-ső évre 17; II-ikra 7; Ili-ikra 9; IV-ikre 10, összesen 43 ; Kolozsváron I-ső évre 5 ; II-ikra 7 ; Ill-ikra 7 ; IV-ikre 4, összesen 23 ; Pápán az I-ső évre 6; II-ikra 6; Ili-ikra 5; IV-ikre 6. ösz­szesen 23 : Sárospatakon 1-ső évre 10 ; II-ikra 12; Ill-ikra 14; IV-ikre 5, összesen 41. E sze­rint első éves theologus van az öt akadémián 43 ; II-od éves 36 ; III-ad éves 44 ; IV-ed éves 30 s az összes magyar ev. ref. hittanhallgatók lét­száma 153. Kitüntetett lelkész, A király Masznyik János tiszaföldvári ág. h. evangelikus lelkésznek, az egyház és tanügy terén szerzett érdemei elisme­réseül, a koronás arany érdemkeresztet adomá­nyozta. A sz. antalfai ág. hitv. ev. gyülekezet kérő szózata. Kis egyházunkat, a mely egy századnál hosszabb múltra tekinthet vissza, az emberi hitbuzgóság és az isteni Gondviselés mellett az évi ezer forintot jövedelmező gyülekezeti szőlő tartotta a legújabb időkig fenn. Mig szőlőink el nem pusztultak egy­házunk ügyei rendben és ékesen folytak. De az 1890-ik esztendő szomorú válságot jelez gyüle­kezetünk életében. Ez esztendőben jelentkezett szőlőinkben a filoxcra-vész, mely rövid idó alatt pusztává tette szőlőhegyeinket, megsemmisítette gyülekezetünk főjövödelmi forrását, megingatta egyházunk létalapjait és a legérzékenyebben súj­totta a szőlőműveléssel foglalkozó egyháztagokat is. Létkérdés nálunk a három hold terjedelmű gyülekezeti szőlőföldnek, — a melyben a ripária fajok szépen díszlenek, — szőlő-oltványokkal való újra betelepítés. Ha e szándékunkat Isten segít­ségével megvalósíthatjuk, kis egyházunk jövőjét teljesen biztosítottnak tekintjük. De bár a nehéz időkben is meghozzuk egyházunk oltárára áldo­zatainkat. dicsőségünknek tartjuk -hordozni egy­házunk terheit, kötelességünknek ismerjük szivün­kön viselni egyházunk szent ügyét, felvirágozását, önerőnkre hagyatva, — magunk is lesújtottak lévén, — képtelenek lennénk egyházunk új alap­jait megvetni s jobb jövőjét biztosítani. Ez esz­tendő a szőlőtelepitésen kivül még más fontos és elmulaszthatlan feladatokat is rak vállainkra. Sú­lyosan meglátogatott egyházközségünk hét év óta képtelen volt az egyházi épületek tatarozását foga­natositani. Az 1893-ik esztendőben rombadöléssel fenyegető templomunkat az áldástosztó gyámin­tézet kegyes segélyezése mellett 750 frt kiadásai

Next

/
Thumbnails
Contents