Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Temető - Hazslinszky Frigyes

fájdalommal tekinthetett az ő*z Nesztornak nap nap után jobban roskadozó alakjára. Élete már csak lassú enyészet s csendes haldoklás volt, melyet a leggondosabb ápolás sem állithatott meg. A gyilkos betegség, mely a beszéd szervét meg az agyvelejét megtámadta, — ép a/t a két szervét, melyet életében leginkább használt, mint tanár és tudós, — végül szivére vetette magát s teljesen eloltá a még gyengén pislogó élet fáklyáját. Ha igaz, hogy az ember annyit ér, a mennyit életében becsülettel tesz s lia az embert a szerint kell becsülnünk, a mint élethivatását betölti, úgy a mérleg serpenyője csak javára esik. Érdemei igaz s valódi érdemek, a mi sikere s elismerése volt, nem összeköttetései, protetió és jó barátoknak nagyhangú dicséretei által könnyedén szerezte, hanem kitartó munka s becsületes kutatás által. A társadalomban nem keresett magának barátokat, nem volt reájok szüksége, mert a családi otthon szeretet körén kivül megtalálta barátjait a természet nagy világában, a hol minden fűszál, minden kő és állat egy-egy bizalmas meghittje volt, a melyben gyönyörködött s a fáradságos kutatást a szórakozással s valódi szépnek élvezetével össze köthette. S mégis sok barátja volt, mert a ki megismerte benne a kiváló tudósban s tanárban a kedély emberét, az csak barátja lehetett. Nyilvános szerepét két szempontból Ítélhetjük meg; mint az eperjesi Collegium ritka tevékenységű s nagy sikereket felmutató tanárát és mint a természettudományok egyik legjelesebb magyar mivelőjét s a természet lelkiismeretes búvárát. Hosszú tanári pályája alatt sokféle tudományt tanitott, főtárgyai azonban a mathesis. természettan és természetrajz voltak. A mathesis az ifjúság azon tudománya, a melytől, mint valami rémtől fél, melyet megkedvelni nem tud és sokszor nem ís akar, mert az algebrának betűi, a hatványozás, gyökvonás, logarithmusok és a sinus meg cosinus száraz s untató feladványai hidegen hagyják az érzelmeknek élni szerető ifjú sziveket. Az öreg Hazslinszky, helyesebben 11 a g y H a z s 1 i n s zky, — mert igy nevezte az ifjúság, — ebben ritka kivétel volt; a holt betűkbe életet öntött a mathematikai igazságokat a tapasztalásból vett példákkal illusztrálta s a hieroglifoknak tetsző ákombákomos feladványokat könnyen érthető, a tanulók figyelmét és érdeklődését lekötő történetekké lettek, a melyeket mindenki igyekezett megfejteni s bizony kemény fejnek kellett annak lennie, a ki nem értette s nem szerette ezen tudományt. A kiben fogékonyságot s érdeklődést talált, emelte, buzditotta s oly bizalmat keltett fel, hogy ha nem másért, úgy a tanára kedvéért tanult s hogy ennek minő hatása van egy ifjú tanuló lelkére, azt tapasztalásból tudja a tanitás iránt érdeklődő minden ember. Növénytani előadásai megelevenítették a természetet s lia olykor gazdag tapasztalataiból felelevenített egy-egy történetet, a melyet Horvátországban, Árvában, Máramarosban vagy az ország más vidékén átélt, annyira lekötötte tanítványai figyelmét, hogy ott még a légy repülését is lehetett hallani s annyira lelkesített, hogy mindenki botanikus akart lenni. Volt is hatása az ő tanításának. Eperjes vidékének erdei minden szép tavaszi s őszi napon megtelnek füvészkedő tanulókkal, kutatva-keresve a szeretett tanárjok által megnevezett növényt, ha akármennyi fáradságba Jterült is a megszerzése. S mekkora volt a lelkesedés s mennyire megelevenült az erdő, ha ő maga is kiment az ifjúsággal s egyegy szép magyar dallal példát mutatott a szabad s víg életre?! Kik egykor tanítványai voltak s ily kirándulásokban részt vettek, bizonyára most is örömmel gondolnak vissza azokra a szép órákra, melyeket tanuló társaikkal az ő közelében átéltek. Testestől-lelkestől tanár volt, a ki nemcsak tanított, hanem nevelt is. Nagy tehetségét s munkaképességét nagy mércékben kihasználta a Collegium. a midőn őt igazgatóvá tette s ő a legnehezebb időszakban az ötvenes években nemcsak eleget tett igazgatói kötelességének, hanem minden várakozást fölülmúlva gyűjtött, kéregetett az iskolára, hogy csak megmenthesse azt az elpusztulástól. Ö maga volt tulajdonkép a főpatronus, kinek nyakába zúdult az igazgatáson kivül a fentartás-ügy nagy s terhes igája. Akkor volt az, a mikor a német uralom a gyinnasiuinok teljes reorganizálását követelte s a tiszai kerület egy theologiai tanár helyett, a ki két évfolyamú theologiai intézetet vezetett, három tanár alkalmazását követelte s 3 évi folyamúvá tette theologiai intézetét. Egy válságos, de dicső korszak volt ez úgy egyházi, mint szorosan vett iskolai s tanügyi tekintetben. H a z s 1 i n s z kynak ideális lelkesed ése. protestáns buzgósága, a mely nem ismert akadályokat, győzedelmeskedett a nehézségek felett s lassan kivezette az intézetet a megsemmisülés örvényéből. Sokszor oly viszonyok között volt, mint a hallei árvaház alapitója Franke; nem volt miből fedezni a legszükségesebb kiadásokat s egy-egy jótevő adománya legalább egy pillanatra megszüntette pénzzavarait. S a ki ily buzgósággal, bizalommal, jövőbe vetett reménységgel és kitartással fáradozott tanügyünk érdekében, azt hitetlenséggel ós vallástalansággal vádolták ellenfelei. Igaz, hogy az ő hitét nem nyűgözték az egyháznak hitvallásai, szabadságra törő s a természet szép harmóniájában Istent kereső lelkét nem elégítették ki a száraz dogmák ; de midőn mindenütt az igazság után kutatott, mert azt szerette s az igazságot hirdette tanítványainak is és midőn ezen igazságot az erkölcsössel s a jóval összekötötte, maga is jó példát mutatva tanulóinak, akkor nem szabad Őt hitetlenséggel vádolni —• keresztyénnek és protestánsnak tudta magát s büszkén vallotta azt, mert meggyőződésből volt pro-