Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Kovácsi Gyula. Mi a teendő, hogy még kevesebb ne legyen a theologus?

jómódban a gyermeke. De sőt akárhány egyházból nem 40 évi szolgálat után, hanem most rögtön se menne ki a pap 400 frtos nyngdijra, amikor még talán másképen is megkereshetné kenyerét ! De hogy mennyire érzi az egyház maga is, hogy mennyire nem lesz ez a papra nézve kegy és valami nagy jótétemény, kitűnik abból is, hogy be akarja hozni a kényszer — nyugdíjazást ! No ez még a legszomorúbb az egészben ! Hát én 40 évig azért szolgáljak, hát én 40 évig azért fizessek, hogy engem azután a püspök bármikor a parochiámból kilökhessen? Inkább be nem lépek ez intézetbe ! Ha nem lépek be, holtig levén megválasztva, nem bánthat senki sem ! Ha megöregszem, talán nem lesz oty háládatlan az egyház és segítségemre lesz káplánt tartani, hogy ott halhassak, ott pihenjem ki fáradalmimat, ahol működtem és szenvedtem. De kényszerítünk, hogy belépj ! Tudom, ez is benne van a tervezetben ! De hogy lehet erre kényszeríteni törvényes úton? Hogy vonhat le évente fizetésemből az egyház, hogyan csonkithatja fizetésemet? Es ha azután legalább bízhatnék az ember! De ime a tiszai kerület is kényszeritett, hogy belépjek az ő nyugdíjintézetébe. A megboldogult püspök úr a Baldácsyánumot egyszer le is foglalta tartozásom törlesztésére. És ime egyszer csak kisül, hogy az nem is a kerület nyugdíjintézete, hanem csak részvénytársaság, amelyhez a kerületnek semmi köze ! És most évek óta azon tanakodnak, hány krajczárt adjanak vissza befizetett forintjaimból ! avagy ha bent maradok, hány száz forintot fizessek, hogy megkapjam, amit a kerület igért! Az ilyenfélékkel a papot elkeseríthetik, — de gondjait nem apasztják. Ha szegények vagyunk, iparkodjunk a papot legalább az egyik súlyos gondjától megszabadítani, oldjuk meg az egyházhoz és a paphoz méltóan az özvegy-árva intézet kérdését, s ha majd jobbra fordul a protestantismus ügye, akkor majd a másikat is. Inkább egy kérdés legyen becsületes módon megoldva, mint kettő, „nesze semmi, fogd meg jól" módjára. Annál is inkább pedig, mert ha csak igy oldjuk meg, igy is fog az. maradni ki tudja, meddig. Mert az, hogy azt a pontot is betették, amely szerint, ha az állam segélyt fog adni, annak 20°/o erre megy, majdnem csak olyan biztatás, mintha mondanák: ha a lyukas hidon pénzt találok, annak 20%-át e czélra adom ; mert hiszen, ha az állam segélyt ád, meg is mondja, hogy mire adja. Különben azt hiszem, hogy azzal az ötvenezer forinttal nagyon is tisztességesen lehetne a kettős problémát is megoldani. Íme, uraim, igy gondolnám a papi pálya terhein és bajain segíthetni; azt hiszem, ezt kellene tennünk, hogy- ne legyen kevesebb a theologus. Aki jobbat tud, tanácsoljon jobbat, mert bűn a hallgatás. Tartsunk consiliumot, megérdemli e baj, hogy felette elmélkedjünk. Mert a mi mostan történik a papi pálya helyzetét illetőleg, nem egy évre szól, hanem talán százra ; és ki tudja, lesz-e hozzá többé oly alkalom ! Már most kirívó a külömbség a papi pálya ós a más pályák között. Más pályákon a mellett még javítani is iparkodnak a helyzeten hová-tovább, annál is inkább. Ha versenyt nem haladunk, a külömbség hová-tovább, annál kirívóbb lesz és el fog jönni az idő, hogy kötéllel fog kelleni verbuválni tlieologust. KOVÁCSI GYULA ev. lelkész. Felhívás előfizetésre. Prograinmunk az marad, a mi volt : ápolni az élőhitet, erősíteni az evang. felekezeti önérzetet, ébresztgetni a prot. összetartozás és egyetértés vágyát, érvényesíteni a közigazgatásban a törvényes rend erejét, sürgetni felekezetünk vagyoni megerősítését, a lelkészek, tanárok, tanitók helyzetének javítását, megvigyázni más felekezetek mozgalmait, egyszóval mindenben szolgálni az egyház és egyháziak ügyét, pártok és egyének érdekeire való tekintet nélkül. Közlöm ezután is a vallásügyi miniszter hivatalos rendeleteit, a többi miniszterek rendeletebői azokat, a mik az egyházat, a lelkészeket és tanítókat érdeklik. Erre és ebben kérem olvasóink buzgó támogatását. Az eddigi támogatást azzal igyekeztem viszonozni, hogy fél ívvel megbővitettem a lapot, mindjárt az óv eleje felé. A lelkésztársakat arra is kérem, szíveskedjenek gyülekezeteik felügyelőit rávenni a lap pártolására, hiszen az egyházi élet jelenségeit azoknak is kötelességük figyelemmel kis érni.