Evangélikus Egyház és Iskola 1896.
Tematikus tartalom - Ünnepélyek - Nagy-Szombat
Későbbi kellemetlenségek elkerülése végett az újévben csak azoknak küldöm a lapot, akik megrendelik; a megrendelést és a hátralékok mielőbbi beküldését tisztelettel kérem. Orosházán, 1890. decz. 10. VERES JÓZSEF szerkesztő BELFÖLD. A Theologusok Otthona Nagy-Szombaton. Nov. 29-én, ádvent első vasárnapján a Theologusok Otthona az akadémia tanárainak vezetése alatt átrándult Nagy-Szombatba, hogy egyrészt megtekintse e nevezetes város történelmi emlékeit, a melyek egyházunk nagy küzdelmeiről, szenvedéseiről beszélnek, másrészt lerója hálánkat azon buzgóságért, lelkesedésért, melylyel a kisded nagyszombati egyház az Otthon ügyét felkarolta s czéljához segítette. E kirándulásról akarok mintegy beszámolni lapunk olvasó közönségének s jóleső érzéssel irom le, hogy minden részében sikerült; a ki részt vett benne, feledhetetlen kedves emlékkel távozott el onnan otthonába. — A nagy-szombati egyház lélekszáma csekély, alig 300 főnyi, annak is jórésze szétszórva a vidéken, de lelkesedésre, hitbuzgóságra az elsők közé tartozik. Ujabb időben az Isten anyagi javakkal is bőven megáldotta, hogy a katholicizmns és jesuitismus e fészkében sikerrel terjeszthesse az evangelium világosságát, a protestáns szabadságot. S ez a maroknyi gyülekezet igazán szépen megfelel ennek a hivatásnak. A katholikus türelmetlenséggel és elfogultsággal minden lépten-nyomon küzdenie kell. — mint p. o. most nem tud alkalmas telket szerezni templomépitésre, de azért nem csügged, biztosan, minden kihivó lépés nélkül halad előre kitűzött czélja felé. Sőt hóditani is tud ; nagy lelki örömmel tapasztaltuk, hogy a vallásos estély közönsége felerészben katholikus volt. A tisztább lelki eledel után való sóvárgás elhozta őket a mi templomunkba, hogy a mi ajkunk és szivünk hálaáldozatába belevegyitsék a maguk érzését. E jelenség bizonyára biztató a jövendőre nézve. Még egy dolgot fel kell említenem a nagy-szombatiak jellemzésére. Ezt a kis egyházat magyar, német és tót ajkú hivek alkotják, de köztük Ilire sincs semminemű viszálkodásnak ; minden nyelv élvezi jogát az istentiszteleten s a különböző nyelvű egyháztagok békében élnek, testvérek módjára osztoznak búban, örömben. Megható volt látni azt a ragaszkodást, a mely a hiveket egyházukhoz s egymáshoz fűzi. Nagy-szombati kis egyházunk nem csak a protestantismusnak erős vára, hanem a magyar hazafiságnak is. Elismerés legyen érte a gyülekezet vezetőségének, Farkas Géza lelkipásztornak és Kaien da János felügyelőnek. Vajha példát vennének rólok olyan eltévedt egyházak és lel kitanítok, akik az anyanyelv czégére alatt a vallásos érzésű nép lelkét hamis bölcseséggel mételyezik meg és hazája iránt háladatlanságra tanítják! -—- A kiránduló társaság 26 tagból állt; a 19 theol. akad. hallgató az akadémiának tanárai vezették: Dr. Masznyik Kndre igazgató, Hör k József, S t r o m p László, Raffay Sándor, Kovács Sándor, továbbá dr. Hefty Frigyes előadótanár és Früh wir t h Samu énektanitó. Az érkezőket a pályabázban Ka len da J. egyházi s esperességi felügyelő s a presbyterium fogadta. Előbb a lelkészlakot kerestük föl, onnan 3 órakor a templomba vonultunk a délutáni tót istentiszteletre. Érdekes egy helyiség ez ; egyik földszinti terme Pázmány egykori egyetemének; jesuita refectorium volt, most is látni a boltozaton, a rend czímerét. Az épület jelenleg kaszárnya, egy része rokkantak háza, a mire az oltár körül szorgalmatoskodó egyházíi, egy biczegő hadfi is emlékeztet. II. József adta ezt a helyiséget hitsorsainknak, azóta a szokás jogán használják. Felszerelése azonban csinos ; új orgonája van, oltárán és szószékén oly szép teritők láthatók, hogy messze földön keresni kell párját. Egy névtelen adakozó kedveskedett vele az Úrnak. A kis templom egészen megtelt hivőkkel; egyszerű, szegény nép ez, de arczukon látszik az áhitat, a lélek meghatottsága. Fölzendült a gyülekezet éneke, az ősrégi ..Wsickny jenz skládaji." Az ének szövege és dallama egyiránt megragadó, az Istenben való bizalomnak igazán szép kifejezése, mintha csak Luther énekének más temperamentumra és hangnemre való átirása volna. (Megvan magyarul is a csabai énekeskön} rvben, 159. sz. alatt Haan Lajos forditásában : Mindaz ki reményét Istenben vetette). Ezután Farkas Géza lelkész imádkozott; a theologusok kara énekelt s utána Margócsy Aladár IV. éves theol. mondott ádventi beszédet a kijelölt textusról. Megint egy ének hangzott el. ez után Maliéi ik János theol. hallgató olvasta föl Baksay Sándornak egy kedves vallásos elbeszélését tótra forditva : „Éltető, Kárlátó et Comp." A hatás roppant volt, a felolvasástmindvégig feszült figyelem jutalmazta. Imádság, áldás és ének fejezte be a délutáni vallásos öszszejövetelt. — Rövid szünet után 5 órakor ismét összegyülekeztünk a templomban. A gyülekezet, sőt lehet mondani, a városnak szine-java jelent meg a felolvasások, szavalat és énekek meghallgatására. Az estély egy adventi énekkel kezdődött, a melynek elhangzása után Farkas Géza helybeli lelkész lépett az oltár elé, rövid magvas beszédben (magyarul és németül) üdvözölte a vendégeket s imádságban kérte az összejövetelre Istennek áldását. A theologusok éneke után („Isten felséges adománya") dr. Masznyik Endre theol.