Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Kovácsi Gyula. Mi a teendő, hogy még kevesebb ne legyen a theologus?

hogy intézte el a pap és a hivei közötti ügyet a volt esperes? A. vádak nagyon is becsületembe vágók levén, sürgős elégtételt kértem. „Nyújtson nekik jobbot !" Ez volt a felelet! Én nem tehetem, mert holnap megint föladnak, én már nyugtot akarok tőlük. Ha nem méltóztatik adni elégtételt, tessék ide adni a vádiratot, hogy őket be-csületsórtós és rágalmazás miatt bepöröljem a világi hatóságnál! ..Azt nem engedem! Itt van, dugjátok el!" Ez volt a felelet! Az ilyen „hecc" hetekig, sőt hónapokig húzódott. Az alatt sokszor hiába hivtam össze a gondnokokat, a presbyteriumot, az egyházi gyűlést, — nem engedelmeskedett senki. Fizetésemet tőlük meg nem kaphattam. Ha végrehajtást rendeltem, beállítottak, mert — úgymond, — föl vagyok adva, ki tudja, mit Ítélnek ott fent? Insultusnak voltam kitéve úton-útfélen. És nem tudtam, miért. Istenem, mit tettem, mivel vádolnak, mi lesz megint velem? Nem volt kedvem semmihez, elveszett étvágyam, aludni nem tudtam, nem volt nyugtom se éjjel, se nappal. Ugy hogy az első években, amikor még szivem el nem fásult az ilyen gazságokkal szemben, annyira lelkemre hatott mind ez, hogy bele öregedtem, úgyannyira, hogy négy évi itteni szenvedésem után haza menve, — édes apám nem ismert rám, és még akkor, amidőn ölelt és csókolt, — a nagybátyámnak nézett ! Majd meg hasadt a szivem fájdalmában. Pályázni meg nem is mertem már sehová, hiszen veszett hírem kelt mindenütt, mint olyannak, akinek folyton baja van a hívekkel ! Igaz hálát adhatok a jó Istennek, hogy nem lettem öngyilkossá, avagy hogy a bolondok házába nem kerültem I És ez volt sorsa elődömnek is. Azt is föladogatták, még czudarabbul megrágalmazták, — de azért elégtételt nem kapott soha ! Közös elődünk Kacsiány Gusztáv volt, kinek özvegye él még; ez már annyira megutálta őket ezért, hogy még a papi fizetését is feleségével szedette be, csak hogy híveivel érintkeznie ne kelljen. A két első pap sikkasztással megvádolva, —az egyházat elhagyta Gondoltam, hogy legalább a zsinati törvények veszik oltalom alá a papot. Talán nem tudok keresni, avagy nem értek a törvények magyarázásához, de biz én papot oltalmazó törvényt nem találtam. Mert az csak nein elégtétel és oltalom nyújtás, hogy a hamisan vádolt föl mentetik és lia anyagi kárt szenvedett, kárpótolt itik ? Úgy, hogy ezen szomorú tapasztalatok alapján" ha valaki, talán én kérdezhetem és kérhetem : Érles evang. egyházam ! minek nézed te a te lelki atyáidat, a te papjaidat? hát a pap nálad kapcza, a ^melyhez bárki hozzá törülheti a csizmája sarkát? Édes evang. egyházam! miért fizeted te a te papodat, azérte, hogy legyen kit czibálnod. megrugdosnod, meggázolnod? Ha ezért, akkor a legnagyobb bűn e világon a papi pályára lépni. Avagy talán úgy-e bár azért fizeted, hogy az a szegény ember lemondva a világ örömeiről, koldus tarisznyát akasztva nyakába, neked szenteli, neked áldozza életét? Ha ezért fizeted, úgy ne engedd őt legalább lábbal tiporni ! Ha már fekete is a kenyér, a melyet adsz neki, legalább oltalmazd az insultusok ellen, hogy hulló könnyei keserűvé ne tegyék azt! Nézd édes evang. egyházam az állam hivatalnokait, próbálja valaki azokat megsérteni, meghurczolni, hogyan kél védelmére törvényeivel az állam ! Kövesd példáját ! A felügyelői oltalom nagyon gyönge. Vedd papjaidat oltalmadba te magad a te törvényeiddel ! Szent kötelességed ! 9. Ami az özvegy-ár va intézetet és a nyugdijat illeti. A papot még két nagy gond aggasztja, nyugodt munkálkodásában még két nagy gond akadályozza : mi lesz nőmből s gyermekimből, ha el találok halni és őket a parochiából kilökik? Avagy mi lesz velem, ha megérem az aggkort és annak a bajait? Örömmel olvastam ez újság hasábjain, hogy „mégis mozog a föld." Azonban kérdem: lia ez életbe lépne is, —- megmenekülne ez által e gondoktól a lelkész? És igy elérnők-e vele a czélt? Én legalább azt mondom, hogy nem. Negyven évi szolgálat után kapna özvegyünk 200 frtot. De hiszen akkorára a gyermekek már keresetképesek, anyjokat ellátják, akkor már nem nagy segítség a 200 frt! De mi lesz nőnkkel, gyermekinkkel, lia 10—20 évi szolgálat utáni ellátmányból kell majd megélniök, amikor még a gyermekek aprók, azokat el kell látni, azokat föl kell nevelni? Negyven évi szolgálat után kap a pap 400 frtnyi nyugdijat. De ugyan ki fogja elhagyni egyházát, hogy 400 frtnyi nyugdíjra menjen ! Senki ! Vagy legfölebb olyan, akinek van vagyona, vagy