Evangélikus Egyház és Iskola 1896.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Kovácsi Gyula. Mi a teendő, hogy még kevesebb ne legyen a theologus?
papválasztás tervezetébe fölvétetett, hogy a pályázók közül előbb az esperes, azután a püspök ki törülhet bárkit. Ez bosszantó lenne ! Igy az ember egészen az esperes és a püspök kezébe lenne kiszolgáltatva ! Ha valamely káplánra megharagudnának, sohse jutna be az parochiára ! S ha megneheztelnének egy papra, sohse mehetne ez többé előre ! Igy majdnem élet és halál ura lenne az esperes, meg a püspök ! Hiszen igaz, hogy ez a pánszlávizmus miatt történik! De hát fog-e az a pánszláv esperes panszlávokat proscribálni ? Nem lesz-e abból az esperességből a magyar kiűzve? Hátha azután a pánszláv esperességen előbb csak panszlávokra támaszkodó, utóbb pánszláv püspököt választanak, — hová fusson a magyar fin? Nagyon is kétélű fegyver ez, kár ezért a papismust behozni ! E helyett sokkal jobb lenne, ha az érdem megjutalmazására gondolnánk ! Ha tekintetbe vennők, hogy végezte a pályázó a theologiát? hány éve működik? mit tett az a lelkész vagy káplán ott, ahol eddig szolgált? mit tartott föl? mit hozott be? mit alkotott ? mit javitott, mit épitett? Szóval mi érdemeket szerzett magának már az egyház terén? Ha ezt behozzuk : a lelkész már a maga érdeke miatt is rendezni ós épiteni fogja egyházát ! mig igy, amint most van, nem egy igy gondolkozik : ha épitek, alkotok, szervezek valamit — ezt érdemül be nem tudják nekem ; lia nem teszek semmit, legalább komótosabban élhetek és hiveimmel nincsen semmi bajom ! Innen a sok rendetlenség és rongyosság nem egy egyházban ! Ezt igy vélném legalább némileg elérhetőnek : a pályázók ne csak egyszerűen jelentkezzenek a pályázatra az esperesnél, hanem oda okadatolt. kérvényt nyújtsanak be, előadva benne röviden, hol, meddig és hogyan működtek (Idegen esperességből az esperes ellenjegyzése mellett.) Az esperesnek és a püspöknek érdekében levén, hogy derék, tehetséges és munkás papjaik legyenek: okadatolva jelöljenek a páljázók közül egyetegyet, előbb az esperes, azután a püspök. És ez okadatolással bővitve küldessenek le azután az iratok az illető egyházba, hogy ez is válasszon KÍ maga részéről a pályázók közül két jelöltet. Az, hogy az esperes okadatolva kénytelen megjelölni püspöke és az egyház előtt a maga jelöltjét: erkölcsi presszió lenne az esperesre nézve, hogy érdemük szerint birálja a pályázókat. Az meg, hogy a püspök okadatolása az egyház bírálata elé kerül : erkölcsi pressió lenne ismét a püspökre nézve, hogy jelölésénél privát motívumokra ne hallgasson. És végre az, hogv az esperes és a püspök az érdemre voltak tekintettel és az érdemre figyelmeztetik az egyházat, erkölcsi presszió lenne ismét az egyházra nézve, hogy ne a bajusz állása szerint válassza meg kandidátusait. Ugy, hogy nem egy esetben megtörténnék, hogy az esperes, a püspök és az egyház jelölése ugyan arra az egyénre esnék ! Az igy kiválasztott 4 candidátus próbabeszéde után történnék meg a választás : a próbaszónoklat alapján ugyan, de az érdem tekintetbe vételével is. Es hogy a püspök, meg az esperes jelölése kellő tiszteletben részesüljön, de az autonomia se szenvedjen csorbát, be lehetne hozni, hogy egyhangú csak akkor lehetne a választás, ha az egvház közbizodalma a püspök vagy az esperes jelöltjére esnék — különben mindég a teljes kandidáczió ejtetnék meg. (Folyt, köv.) BELFÖLD. Mult hó 22-én hunyt el szívszélhűdés következtében a csalli ág. hitv. ev. ker. egyház kántor tanítója nemesvarbóki Pl ach y Imre, 56 éves korában. Az egyháznak 36 éven át volt, a magyar nyelv tanítása körül kifejtett buzgalmáért többszörösen jutalommal kitüntetett tanítója, 24-ikén temették közrészvét mellett. Csak nem egy éven belül lelkészét és tanítóját vesztette az egyház. Éppen egy héttel előbb 15-ikén folyt le az uj lelkész beavatási ünnepélye. Segítség, Bosniai Francz Joseffeldi német ajkú evangelikus testvéreink, kimondhatatlan nyomor és Ínségben vannak.. Tartós esőzés ós felhőszakadás annyira megdagasztotta a Duna folyót, hogy ez november 11-én a gátat áttörve, ölnyi magasságú víztömegét e tíz év előtt szerem megyei uj-páznai és bánsági franzfeldi evangélikusok által telepitett virágzó szép községre rábocsátotta. Az anyák a csecsemőkkel, az apák a többi családtagokkal a háztetőkre, fákra, kazalokra menekültek, hol szakadó esőben szél ós hidegben, némelyek napot és éjjelt töltöttek éhen, fázva, miglen a kétségbe ejtő helyzetből kimentettek. — Seháfer Lajos lelkész ki ez év tavaszán szarajevói hivatalos útjában Tuzla mellett ló és kocsival egy négy ölnyi mély és meredek sziklatöre-