Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Ünnepélyek - Ruszt

a világi hatalom fegyvere folyvást mellette állt, nem érezte többé az ige fegyverének szükségét s a mily mértékben dússá és fényessé lön földi ja­vakban, oly mértékben lön szegénynyé az élőhit­ben ..." most kicsiny és nagy és mind megannyi az egyház baját egyedül állami dotatiókban keresné és találná meg ! Nagyon helyesen, csak úgy ne járjon az egy­ház, mint a régi nemes, ki audientiát ment kérni, Bécsbe. József császár elé, ment ősi öltözetben, bajúszszal, még nagyobb szakállal. S valami furcsa czélzást értve a jelentkezés alkalmával, másnap már bajusza se volt, szakálla se volt, épen május el­seje lévén, bevett szokása szerint még a parókát is letette, úgy ment audientiára görbe karddal, ka­czagányban, olyan kopasz fejjel, mint egy billiárd golyó. Az udvarmester ijedtében-e. nevettében-e, majd hanyatt esett: — Herr Gott! Nem mondtam én. hogy le­borotváltassa még — a haját is ! Nagyon helyes, ha a protestáns egyház az állam érdekében századokon át hozott s ezután ho­zandó áldozataiért, most némi kárpótlást követel. A protestáns egyház a szabadság oltárára — mindig első helyen - sok-sok áldozatot nyújtott pénzben és vérben: számtalan jeleseket nevelt — ingyen, millió és millió hű magyart adott — ingyen, te­mérdek iskolát tartott és tart fenn — ingyen, anya­könyveket vezettetett — ingyen, lelkészeiben lelki­ismeretes állami hivatalnokokat szolgáltatott — in­gyen. és cselekedte mindezt az államnak, az állam helyett! Azon állani helyett, mely mindezt ritkán, akkor is karddal kényszeritett vagy legfeljebb ke­gyelemből hálálta meg és mindezt tette azon egy­ház, mely földhöz ragadt szegény volt, mint a Krisz­tus maga, azon egyház, mely semmiféle királytól, semmiféle országos alapból nem uradalmat, de még egyetlen barázda földet is soha sem kapott ! Ám legyen helyes az is, hogy a jogos követelés udvarias formában, mint „alázatos kérelem" terjesz­tetik elő, de ezen kérelem ..kegyelmes" teljesíté­sének reményében hallgatni, hol szólni, szemet hunyni, hol tenni, békén szundikálni, hol riadót veretni kell val a : a szent harag fellobbanása nélkül szemlélni, hogy a magyar protestantizmus arczul veretesével, a magyar protestánsok szent Berta­lanja, szent István napja 1) a toleráns magyarnak nemzeti örömünnepe legyen, összetett kézzel a fejet csóválni, mikor az 1868. évi LII1. t.-cz. 12. §-átaz el­len táborba dobják koncz gyanánt, még akkor is fel nem sziszszenni, ha az egyház főtisztviselőinek vá­lasztása alkalmával nem azt kérdezik, kinek mi hite, mily szive, milyen keze, hanem azt: grata persona-e vagy nem, tehet-e felfelé vagy sem stb, és a többi, levágatni a bajúszt is, a szakállt is, lekapni a pa­rókát is, odadobni még tán a fórfiúságot is csak azért, hogy az az állami dotatio, a jogos követelés ki hízelegve legyen, hát ez éppen olyan Opportu­nismus, mint a melyet ama vén sas Bécsben ön­kénytelenül követett el, a milyen nevetséges, épen olyan veszedelmes ! Az opportunismusnak sohasem volt igazsága, evangeliorni, sem lutheri, sem kálvini, sőt egész­séges szervezetben még csak létjoga sincs s a hol fellép, ott már beteg a test s ha el nem távolítják idején, közel a pusztulás. Fullasztó levegő ez, nyissunk ablakot. HUTTER ZSIGMOND. ') A szomorú időkben minden esztendőben mindenütt az egész országban, mindig ezen a napon volt a legélesebb tá­madás a protestánsok ellen BELFÖLD. Toronyalapkö letétele Ruszton. A rusztí ev. gyü­lekezet már évek előtt alapot teremtett, hogy mé­lyen érzett óhaja, a toronyépítés, mely méltó disze legyen szép templomának, mennél előbb valósuljon. De az ev. gyülekezet buzgósága és áldozatkészsége amilleniumi év virradtával legmagasabb fokra szállt fel. — Egyház és haza iránti szeretettől lelkesedve egyes tagok, családok, példás áldozatokat hoztak, sőt az egyház minden, még a legszegényebb tagja ís örömest odaadták járulékukat, tehetségük sze­rint. — Igy Kapp Károly és neje Franz Paula a nagy harongot 1524 forintnyi értékben, idősbik Kraft János és gyermekei : Kraft János nejével Schreiner Emiliával, Kraft Samu nejével, Ivadnár Leo­poldinával, Kraft Frigyes nejével, Kleinrath Zsuzsán­nával, és Kraft Károly nejével Wenzel Emiliával a kö­zép harangot 748 forintnyi értékben, özvegy Kleinrath Friderika és leányai, Vilhelmina és Karolina a kis­harangot 400 forintnyi értékben, Wapp Lajos a haranglábat 550 forintnyi értékben vették, Schröck Katalin kisasszony pedig oda nyilatkozott, hogy a toronyórát fogja csináltatni és e czélra 500 forin­tot ajánlott fel. — Kraft János és Wenzel Pál az egyháztagoknál gyűjtést kezdeményeztek és e gyűj­tés eredménye váratlan volt. Találkoztak családok, a kik 500—600 forinttal hozzájárultak, úgy,

Next

/
Thumbnails
Contents