Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Hutter Zsigmond. Kritikai kísérletek

ápolni az erényt, szeretni, remélni és felejteni. Később azonban, mikor a szeplőtlen isteni képből csak a rút példa maradt, Plutarclios elbeszélése szerint, bár szívszaggató zokogástól viszhangzottak Pal odes bérczei, meghalt a nagy Pán és összeroskadt a ragyogó Olymp, mert igazság nélkül, még az isteneknek is pusztulni kell! Nem csupán „ha Istentől a dolog," de a minek igazságavan, csakis az létezhetik, hiszen az első emberiség Istentől volt, mégis épen ő általa töröltetett el a föld sziliéről, inert hiányozván igazsága, joga sem volt többé a léthez. Volt igazsága evangélmi egyházunknak is. Ez az igazság volt jellege, mellyel hézagot töltött, ez ismérve, mellyel más egyházaktól különbözött, ez megbizó levele, mellyel létjogot nyert és az életben helyet foglalhatott. Hatalmas erővel körvonalozta Luther ezt az igazságot s körülvette aczélgyűrűvel, azzal a kijelentéssel : másként nem cselekedhetem ! Azaz. vagy szilárdan megállani és védekezni a vér hullásával is az egész vonalon, ez az élet, vagy egy résznek gyáva feladásával odahagyni az egészet és ez a halál. Az örök világrend. annak törvénye, annak logikai folyamánya soha nem ismert opportunismust, megalkuvást és soha nem tűri, hogy a czedrus makkot akarjon teremni, vagy a jegenye kókuszdiót, vagy ha igen, mindkettő saját igazságát semmisítette meg és nincs többé joga, hogy czédrus vagy jegenye legyen. Az volt a protestantismus szerencséje, hogy korán megértette ezt. Akár tetszett, akár nem tetszett másoknak, a világnak mindig épségben fentartotta elveit, ínég csak a betűtől sein tágított. Férfias bátorsággal, szívós kitartással ragaszkodott igazához s ezen rendületlensége völt a bárka, mely a vértengeren át is kikötőbe futott, ez a szárny, mellyel az ellenség karmai közül ís menekülhetett, magasra szállhatott. Igaz, a százados viharok nem egyszer lehasogatták legsudarabb ágát, de hajtott mást, hozott erősebbet; villám és a tűz nem egyszer leperzselte lombját, gyümölcsét s hosszú évekre a jövendő virágját, de épségben, érintetlen maradt a gyökér, az igazság, és a mi veszve volt, újra nyerve lett. Sokszor kongatták felette a halálharangot, de mikor már rendezni akarták a „szép temetést," akkor feltámadott s a mikor hirdették róla. hogy megszűnt és nincsen sehol, mintegy varázsütésre újra lett mindenütt és beleragadva az idők kerekébe, olyan titáni lökést adott az emberiségnek, hogy ez rövid évszázadok alatt végezhette a munkát, melyet az előtt meg nem álmodhattak hosszú évezredek. Es mindez megtörténhetett, mert annak a protestantismusnak igazsága volt és ezt az igazságot az ágyúk minden sortüzénél jobban megoltalmazták Luther szavának alkalmazásával : másként nem cselekedhetünk ! Most az utódok más úton haladnak, legalább erre mutat minden tünet, mely egyházunk életében, majd 30 év óta, lépten-nyomon felmerül. Azelőtt a biztos haladás, most a határozott tespedés ! A konservativ apák férfias, bátor elvhűségét a liberális unokáknál más jelszó váltotta fel, ezzel keresnek-e sikert, járnak is, de ólom lábon, cselekesznek is, de látszatja nincs, egyszerűen azért, mert az a jelszó lelkesedést gyújtani képtelen! Szakasztottak a tudás fájáról s megismerve a sok-sok hiányt, a nagy szegénységet, a még nagyobb tehetetlenséget, kutatnának a takaró, a fügefa levél után. Lehullott a szemekről a hályog, virágvasárnapi szamár az ő vemhével eg}

rben többé nem alkalmatos, most már paripa kell ! Nem kell a régi szekér sem, melyből hol a lőcs, hol az oldal, hol még a kerék is hiányzott, de azért a legékesebb seregeken keresztül is czélhoz jutott, most inkább divatosabb lenne az o m n i b u s ! Mondják, csacsogják, az ige fegyvere is rozsdát fogván, nemcsak a velők oszlásáig, a tagok egybeköttetéséig nem hat, sőt még zsebet se nyit, most a villám a kathod és x sugarak korszakában, ebben a lutheri, abban a kálvini egyházban a nervus reruni gerendarum ez a Messiás ! Gondolkoztak már erről 48-ban is, mikor a legszabadelvübb kormány — a sans peur et sans reproche — értekezletre hivta fel a három magyar prot. egyház képviselőit, hogy autonomikus intézményeiket hogyan és mely kedvezmények árán óhajtanák az állam gépezetével összhangzásba hozni, a felelet ekkor mind a három felekezet részéről tagadó volt, ekkor dörögték oda : Isten országának nem szabad e mulandó világ kormányrendszereihez függesztetnie .... mi a statustól legnagyobb kegyelemnek vesszük, ha bennünket ignorálni méltóztatik ; mi szivesen maradunk szegények, csakhogy lelki dolgokban Istentől függjünk tiltakozunk, hogy szentegyházunk szabadsága Judáspénzen elárultassék ! " De ezt hamar elfelejtették, el Révész Imrének — majdnem hasonló körülmények között —egy évtizeddel később a nagy Konstantin-féle keresztyén egyházat jellemző szavait is; „. . . midőn