Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Kovácsi Gyula. Kevés a theologus, de még kevesebb lesz

Bethlenért, az evangeliinn és a magyar szabadságért egykor oly fennen dobogott, akiknek halála másoknak életet adott, ottan nyugosznak megszenteletlen, sőt meggyalázott földben s inindidáig, minden emlékezetük a nemrég oda ültetett, poraikból táplálkozó szőllő, melynek leve sűrű, sötétpiros, mint a vér .... Az „igen tiszteletre méltó öreg" Klaszek o v i c s István superintendens uram. nagy munkában volt papjaival. Pázmány „Kalauz "-ának latin fordítását készitgették, hogy a jó Balduinus is megérthesse Germániában s igy irja meg czáfolatát, melyben a bíboros minden fegyvere leverve lészen. Ozobor Erzsébet Thurzó Nádor özvegyének a karatja volt ez, ki K1 a s z ekovitshoz — 1620. Febr. 4.— intézett levelében irja: „ebben legelsőben Istennek tisztességét, annak utána a keresztyéni lelkeknek épülettyekre való hasznot kívánnám . . . Nádasdy Pál Uram Tiszttartóiának minclgyarast köldök 40 ti. mellyért Kegyelmet kezéhez kölgyön azoknak munkájáért, kik annak fordításában fáradoznak" *) 0 s t f i-A sszonyfá n a várkastélyban menedéket keresve megérkezik egy lutheránus pap — Fekete István. Oda gyülekszik Kemenesalja nemessége is s ünnepélyesen fogadják, hogy helytállanak utolsó lehelletig, utolsó csepp vérig. Hiába sürgeti fenyegetve kétszer is Leopold, hogy utasítaná el magától Feketét, mert ellenesetben Tököli párthívének tekintetik, Oslffy Miklós a míg kenyere és hajléka van, nem sérti meg a vendég-jogot. De mikor Pápocz felől megcsillannak a Győrből jövő németek súgárágyűi, mikor az önkénytes várőrség Fekete Istvánnal menekült, 2) akkor 0 s t f f y Miklós is cselvetésül a patkókat lovára megfordítva vereti fel és neki vág a Marczalnak. Ott hallja már az ágyúk dörgését, melyek várának pusztulását, vagyonának lefoglalását hirdetik és vágtat tovább, menekül a Bakonyba s hiába csalogatja Pozsonyból egy szép magyarsággal írott névtelen levél

5) a „kegyelni es

u trón elé, hol „minden jókat^ —talán épen grófi koronát talál — inkább marad a Bakony sűrűjében, megmarad ott. ő a bán ivadék, szegény bujdosó magyarnak — egy lutheránus papért! A habsburg-lotharingi ház fenséges hajtása, ') Prot. E. I. K. 4. évf. 1861. 757. I. ») Chernel K. Kőszeg jelene múltja, II. k. 116—117. 1. 3) Osttflfy levéltár. II. József császár, még előbb, semmint felállítanék a gillotint Greve piaczán, előbb, hogysem Párisban megmutatná fogát a misera plebs contribuens, kiadja türelmi parancsolatát. Hadd éledjen fel az a sápadt virág, az az evangeliumi szabadság, amit gondos, aggódó királyi kegyelmek, egy emberöltőn át üvegházakba — vulgo articularis — helyeztek el ! És meg is élénkült a néma szent berek, „száraz ágon hallgató ajakkal" nem üldögélt többé csüggedt madár ! Öröm itten is, ottan is, öröm ós lelkesedés mindenütt, mindenfelé. . . . Lépték és mérték a helyet annak az imaháznak ; hordták és vitték azt a téglát, meg azt a gerendát ; ezt ide, azt oda ; így csináljuk, meg amúgy csináljuk s alighogy észrevették, már nem maradt egyetlen szem szárazon, mikor abban a felépült szent hajlékban zúgott ^s búgott az ének, harsogott és örömtől zokogott: „Erős várunk nekünk az Isten!" . . . Ragyogó mult idő és sivár jelen ! Vagy hol a testvéries jóakarat, mikor egy hazában, még Luther zászlaja alatt is, külön sorakozni vágyna a szász után a tót is, elkeseredésében, szégyenében még talán a magyar is?! . . . Es hol Ozobor Erzsébet, ki az aluvó leányzót, azt a magyar protestáns irodalmat csókkal ébresztgetné s felkeltené szíve melegével, hol Ostffy Miklós, kinek áldozatával szemben a fillért is „keserüli a sokaság," hol a szent gyülekezet, uiely merít szívének gazdag erejéből. lelkesedése tiszta aranyából s így üdvözül?! ... . És mégis, haj, mégis! t ám a cl t-e, támad-e, ki az emlékezet szövétnekével a protestáns vértanuk, nagyok és dicsők letaposott sírját felkeresse, támadt-e, támad-e Antigoné, ki ott, telt kézzel hintsen liliomot és bíboros virágot s a hála könyjeivel végig megöntözze ? ! . . . Ragyogó mult idő fényes csillagokkal és keserű való ! De vájjon mi idézte elő a roppant változást a két időszak között úgyannyira, hogy a kettő egymással össze sem hasonlítható ? ! Talán a súlyos üldöztetések szakadatlan lánczolata lett volna épen a körfutó erő, mely azúrból, a szétfolyó anyagból jegeczet, jellemet teremtett, vagy talán az a sanyargatás jó volt paskoló viharnak, melynek elvonulásával az ég azúrjában a nap annál ragyogóbban tündökölt?! Vagy talán, ha most hiányzik az ellen h a t á s, következéskép megszűnt volna a hatás is, mely szikrát csal az