Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

1896-11-19 / 47. szám

hogy legvalószínűbb, hogy ez várakozik reá, és nyomorgani fog ő is, meg leendő családja is? Minek törné magát e pálya után, amidőn annyi pálya áll nyitva előtte, a melyen biztosabban boldogíthat? S a harmadik argumentum a mellett, hogy ily körülmények között nincsen kilátás több tlieologusra, az, hogy innen nincs reménye az embernek, hogy a maga erejéből emelkedhessek. Más pályán, ha lelkiismeretes, szorgalmas, becsületes az ember, még lia nem is valami lumen mundi, utat tör magának előre. Nálunk azonban a választásoknál ugyan mikor kérdezték az embert : mit tettél, mit alkottál, mit teremtettél ott, a hol eddig voltál ? Vagyis egy szóval : mi érdemed az egyház terén? Soha! soha! Hát ismét hogy juthat az ember jobb. állásba? Ismét csak szerencse és protektió által ! Ha megtetszel, ha van protektorod és szerencséd, előbbre mégy; ha nincs, ott nyomoroghatsz valami félre eső zugban koporsód bezártáig! Mig megtörténik, hogy a ki most került ki a theologiából és érdeme semmi, egyenesen az első egyházakba jut be ! Sors bona, nihil aliud ! Ugyan ki bizná életének sajkáját ily bizonytalan szélre? Ily viszonyok és körülmények között áldozat az embertől a papi pályára lépni ! 4. A 4-ik argumentum pecüg az, hogy az egyház nem méltányolj a lelkészeinek ezen áldozatát. Hogyha a mai időben a világ nem igen becsüli a papot, kivált az egyházi reformok óta és a kath. papság hepciáskodása miatt — ezt még csak eltűrné az ember. De fáj, lia látja, hogy még maga az egyház is a világ után indul. Pedig űgy van ! Csákv kiadott egy rendeletet, a mely szerint a pap csak kivételes engedelmével vezetheti az iskolát. Ez egyenesen ellenünk irányult, mivel a róni. kath. egyházban a pap sehol sem egyszersmind kath. tanitó is az elemi isolában. Egy tiókegyházam iskoláját egy csizmadia vezeti, de mivel ezt 1867. óta teszi, nem bántja őt senki. Tehát a miniszter papságunkat még ennyire se becsülte. Es ime esperességünk ezt egyszerűen tudomásul vette, vagyis elismerte, hogy bizony papságunk több becsülést nem is érdemel! Hát az egyetemes egyház felelete mi volt ? Csak alig valamivel több ! Végre W1 a ssics maga vonta vissza ezt a sértő rendeletet, a melynek visszavonására az egyház a kis űjját se mozdította meg! A miniszter — a katholikus miniszter — többre becsült bennünket, mint maga az egyházunk ! Avagy tekintsük a zsinati törvényeket ! Tömve vannak azzal, hogy mi a pap kötelessége, mi büntetés vár reá, lia nem teljesiti és hogyan és mi módon fogják őket elitélni : de nagyító üveggel is alig lehet 2, legfölebb 3 pontot találni, a mely a pap javáról gondoskodnék és egyetlen egyet se, a mely a papság oltalmáról, védelméről szóllana ! Az állami törvény legalább akkor védi a papot, a midőn papi öltönyben ván és functiót végez, — az egyház a maga törvénykönyvébe még ezen paragrafusokat se iktatta be ! Tehát még a világ is nagyobb védelemben részesiti papját, mint maga az egyház ! Azon kormány, amely egyházunk szániára a segély emelését behozta, nem egyszer, de többször is nyilatkozott az országgyűlésen, tehát az ország szine előtt, hogy ezt kárpótlásul adja az anyakönyvek elvételéért. Kiket illetne az meg tehát ? Az anyakönyvvezető papságot ! Es mégis mi történt ? Egy ötödét oda vetik a szegény papságnak alamizsnául, — a többit más czélokra fordítják! De hisz eléggé bizonyltja, hogy mennyire becsüli papját az egyház, a midőn őt 800 írtra taksálja és igy őt az írnokokkal egy rangba sorozza ! Hát még mennyire bizonyítja ezt azzal, a midőn a zsinat által parancsolta e kis összeget sem adják meg a papnak még igen-igen sok helyütt, de sőt egyáltalán még csak most kezdenek arról tanakodni, — ínikép kellene e tizetésrendezést egyöntetűen megcselekedni, a midőn mind ennek már 1895-ben kellett volna rendbe jönnie ! De hát hiszen csak papokról van szó ! Avagy végre ott a nyugdíj ! Mennyit tizet az egyház, csak hogy tanárjai és tanitói tisztességes nyugdíjban részesüljenek ! A tanárokért fizet, — űgy gondolom, — negyvenezer forintot, a tanítókért fizet évente minden iskolája után 12 frtot, minden iskolása után 15 krt! — Es mit ad a papja nyugdijjára? Épen annyit, amennyit ad az egyházti, meg a harangozó nyugdijára. — semmit ! Ami a nyugdijat illeti, a papot ezek közé helyezi! Ha valahol alapították a papok nyugdíjintézetet, — kapnak valamit ; ahol nem alapítottak, ott bizony nem is kapnak semmit ! De hát mi nagyot is lehetne alapítani abból a kis papi fizetésből ! ? Innen van, hogy mig egy csendőr 10 évi szolgálat után 180 frtot kap nyugdíjra, esperességünkben a pap 40 évi szolgálat után kap 40 frtot, sok esperességbén még ennyit se ! Elég arra, hogy a szegény elaggott, lelkész kö-