Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Ünnepélyek - Rozsnyó

kir. tanfelügyelőjének, St ein bac h Antalnak, a tanügy terén töltött működése 40 évi jubileuma alkalmából, az esperesség részéről való üdvözlését. A vármegye tanitósága s a tanügy iránt érdeklődő közönség által a jubileumi ünnepélyre vonatkozólag széles körben meginditott mozgalom, a mint erről az esperesség már hónapokkal előbb tudomást nyert, méltán hozatta meg az esperességgel az emiitett határozatot, mely szerint az ünnepélyből a maga részét szinte igaz örömmel kivenni kivánta. A f. óv október hó 22-én Nagy-Becskereken a vármegyeház nagytermében megtartott ünnepélyen jelen volt számos üdvözlő testület s nagyszámú ünneplő közönség soraiban a bánsági esperességet ntiszt. Kernúch Adolf alesperes vezetése alatt a nagybecskereki, antalfalvi, torontálerzsébetlaki, lajosfalvi, hertelendyfalvi, török-becsei ós tót-aradáczi lelkészek képviselték, szivhez szóló, fenkölt szárnyalású remek üdvözlő beszédet intézvén az esperesség nevében a jubilánshoz Kernúch Adolf alesperes. A jeles szónok, valamint a jubilánst fényesen megtisztelő, úgy magának az esperességnek a nagyközönség előtt ezúttal is díszére szolgáló, mély hatást keltett üdvözlő beszéde valóban hű kifejezője volt ^z esperesség a jubiláns iránt táplált közérzületének, oly tanfelügyelőt tisztelvén egyházaink a jubilánsban, a ki a tanügyet szolgálva, ott, a hol ez egyházunkat is érinti, •őszinte szeretettel igyekszik mindenkor egyházunknak is jó szolgálatot tenni — a mint erre vonatkozólag a jubiláns, az üdvözlő beszédre adott válaszában, rokonszenvet keltő igen szivélyes szavakkal készségesen nyilvánitotta a maga részéről is, hogy ezt tanfelügyelői működésében Sí legkedvesebb kötelességéül tekinti, a mely mindig szemei előtt lebeg ; — a ki, bár nem tartozik egyházunk hiveihez, de általánosan ismert mély vallásosságánál fogva, a mely nála minden exclusiv iránytól menten szokott érvényesülni, nagy súlyt fektet rá, hogy az iskolák a gyermekekből buzgó hiveket neveljenek, hogy a tanitóság, őt követve, a vallásosságban jó példával járjon elől s a valláserkölcsi nevelést tegye működése központjává. A három nagy vármegyére terjedő bánsági ág. hitv. ev. esperesség Torontálmegye kerületén fekvő tizenkét egyházközsége, a melyek a volt határőrvidéki rendszerből kifolyóan, három kivételével, mind községi jellegű iskolákkal birnak s a melyek ennélfogva a kir. tanfelügyelő közvetlenebb hatáskörébe tartoznak, tanúságot tehet mindig arról, hogy a községi jellegű iskoláival ép úgy egybe van forrva, mint ha hitfelekezetiek volnának ; azok nem hitfelekezeti voltát alig venni észre s a mi azt észre is véteti, az sincs azért az egyház semmi legkisebb hátrányára sem. Egyébként pedig azon ritka tanügyi férfiú iránt rótta le az esperesség köztisztelete és nagyrabecsülése adóját, a ki falusi néptanitóságon kezdte pályáját s innen küzdötte fel magát 17 évi tanítóskodása után a tanfelügyelői állásra, a melyen 23 év óta fényes sikerrel működik, a tanügy terén szerzett bokros érdemeiért 14 év óta a királyi tanácsosi czimet is viselve. Mindenki, a ki a lélekemelő ünnepélyen részt vett, a hol a jubiláns nem csupán a vármegye, de az egész hazai tanügy számos notabilitása jelenvén meg üdvözletére, maga a közoktatásügyi kormány pedig meleghangú üdvözlő levéllel tisztelvén őt meg — oly férfiú ünneplésén vett részt, a kiben egyformán nagy ugyan a tanitó s tanfelügyelő, de — a mi ritka a tanfelügyelőknél — benne kiválóan nagynak mindenki a tanitót látja első sorban. K. K. Protestáns gymnasíumaink államsegélye, Az 1897. évi költségvetésben meglehetős szaporodást mutat a prot. iskolák segélye. Majdnem 300.000 frtra rug az összes segély, melyből a legnagyobb rész ref. iskolák számára esik, mivel ezek többségben vannak. Az egyes iskolák segély összege 5 —16 ezer forint között váltakozik, de legtöbb meghaladja a 10,000 foritot. Hitoktató választás, Az ó-budai ág. hitv. ev. leányegyház megüresedett segéd-lelkész hitoktatói állását, meghivás útján Ritter István hidegkúti segéddelkészszel töltötte be. A reformáczió emlékének megünneplése Rozsnyón. Egyháztörtén elmünk e nagyszerű s áldásos mozgalmának emlékét Rozsnyón is kegyelettel ülték meg. A főgymnasium megkonfirmált ev. ifjúsága okt. 31-én előkészitő ájtatosság után, melyen Krausz Lajos tanár és s. lelkész tartotta a deprekacionális beszédet, — reggel 9 órakor a tanári karral együtt az Úr asztalához járult, hol ft. Terray Gyula főesperes és Frenyo Lajos s. lelkész osztották ki az urvacsorát a koinmunikánsoknak. A kerületi polgári leánynevelő intézet szintén megemlékezett a nagy napról s d. e. 10 órakor házi istentisztelettel ünnepelte meg, melyen a növendékek ós a tantestület tagjai is részt vettek. Bekezdőül Luther diadalénekének első három versét énekelték zongora kiséret melleit, majd Bartholomaeidesz Adél intézeti igazgató beszéde következett, ki a növendékeket figyelmeztette az ünnep fontosságára, kiemelte a reformáczió és Luthe r érdemeit, és azokét, kik talaját előkészítették. Végűi Luk. 10, 38—42 alapján Mártha és Mária alakján bemutatta a kath. és protestáns egyházak közti különbséget s Máriát ajánlotta a növendékeknek követendő példányképül. Befejező ima után a fenti ének utolsó versének eléneklésével ért véget az egyszerű, de lélekemelő ünneplés. A rozsnyói ev. egyház nov. 1-én emlékezett meg a reformáczióról. Reggel 8 órakor az urvacsorát Frenyo Lajos s, lelkész szolgáltatta ki