Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Koren Pál. Pál ap. levele a zsidókhoz Mayer E.

szinte megijed s fázik tőle. Nem a keresztyénségnek biztató, felemelő, bátorító, s bűnbocsátó szava hivogat itt minket, hanem az ó szövetségnek komor parancsa, büntető hatalma és irgalmatlan igazságossága szól hozzánk, mintha nem líj szövetségi könyvet tárgyalna a szerző, hanem valamely ó szöv. prófétai művet. Az álláspont, melyet szerzőnk elfoglal, egy szigorú aszkéta, vagy egy ó szöv. próféta állásfoglalása, a ki óva inti nemzetét : maradjon hű Jehovájához. Kétségtelen ugyan, hogy ezen művön kivűl alig van az új szöv.-ben. egykét irat, a melyekben az ó szöv. annyira felhasználtatnék s annak képei, egyes kifejezései és intézményei uj szöv. vonatkozásban annyiszor alkalmazást nyernének s igy a levél magyarázatában ezen ó szöv. szellemtől nem lehet és nem szabad távol tartani magát, mindamellett túlzott ó szöv. felfogás az, a mely e művet uralja. Nem ismerem a békés-csabai viszonyokat, de kötve hiszem, hogy ezen bibliai magyarázatok elérték a szerző által óhajtott ezéljukat, az épitést s a biblia mélyebb ismeretét. Nem jól hat az egyházi tannak, liitczikkeknek erőszakos alkalmazása s belevonása a magyarázatba, a hol az nincs helyén, mert habár szükséges az egyház hitczikkeinek ismerete és azokhoz való ragaszkodás, abból még korántsem következik, hogy őket a szentírás bármely helyének magyarázataban felhozzuk s illetőleg egyes helyekbe belemagyarázzuk ; megtagadása volna ez az irány magyarázatnak s a hitczikkek felibe helyezése a sz.-irás hitszabályzó tekintélyének, mint a hogy az a 16. század 2-ik felétől a 18. sz. közepéig uralkodó szokás volt. A harmadik főhibája a műnek, hogy elhanyagolja az aesthetikát. Az összes irásmagyarázatok között kétségkivül legnehezebb a gyakorlati (bár annak, a ki könnyen veszi, legkönnyebb) Írásmagyarázás. mert itt azon kivül, hogy a tudományos exegesis eredményeit alaposan elsajátítani s birni kell, még a hallgatóságnak, s illetőleg olvasó közönségnek a theologiában való járatlanságára, alsó-fokú miveltségére s építésére kell figyelemmel lenni s ennélfogva nem szabad száraz tudományos stílben magyarázni, hanem hogy a kedélyre hasson, egy kis poésissel kell azt összekapcsolni. Szerencsés szónok s előadó bizonyára nem az, a ki nagy logikai okoskodások tömkelegével és a tudományos műkifejezések egész sokaságával akar hatni, hanem az, a ki a természetes, észjárású ember okoskodásához alkalmazkodva, egy kis „szóvirágot" is ^alkalmaz. Ezeknek hiányában a könyvben levő sok ismeret s kétségbe nem vonható tanultság szinte kárba vész, mert nem hogy vonzaná, hanem inkább elriasztja az olvasót. Őszintén sajnálni lehet, a mit úgy látszik, a szerző e nemű hiányának tudatában, a mű bevezetésében meg is mond, hogy „a magyarázatokban még sok rendezni, irályán még sok csiszolni való volna/' • Szerzőnk a levelet Pál apostol művének tartja s e nézetét egynéhány adattal igazolni is törekszik. Ha a levelet a nagy apostol művei közé sorolni akarta, több okkal kellett volna támogatnia, mert a mai tudományos kritika ezen nézetet régen feladta s a mennyiben a levél kifejlett christologiája daczára a 2-ik századra nem teszi a szerkesztését, úgy leginkább Apollosnak, vagy Barnabásnak tulajdonítja, mivel a levél úgy szól a jerusalemi templomi áldozatokról, mint még szokásban levőkről, oly időben iratja. a midőn Pál apostol már nem élt, de Jerusalem még állott. Már Luther is Apollost tartotta szerzőjének, mi mellett szól a levélnek tartalma és választékos görögsége. Az ó korban nehezen terjedt el s alexandriai Kelemen Origenes és Tertullian nem tartották (közvetlenül) Pál iratának, a mint hogy nem is tekinthető annak. A ki csak kissé olvassa Pálnak görög nyelvű leveleit és ismeri okoskodását, szólásformáit és sajátos dialektikáját, az a zsidókhoz irt levél olvasásánál rögtön észre veszi azt a nagy különbséget, a mely pl. a római és a héber levél között van s messze vezetne, ha még a tartalmi különbséget is akarnám feltüntetni. Elég erre nézve még csak azt megjegyeznem, hogy a szerző nem is tartja magát apostolnak, hanem apostoli tanítványnak, a ki az ev.-ot másoktól tanulta, a mit Pál magára nézve sohse fogadott el. Ugy látszik szerzőnket az inspiratioi tannak azon szigorú felfogása tartotta vissza az apostoli hitelesség kétségbevonásától, a mely szerint a szentírás egyes könyvei közvetlenül Isten lelkének művei 18, 19, 77, 187, 273, 331. oldalon. Ha ezen tarthatatlan nézetet nem osztja, úgy nincsen ok a levelet nem másnak, hanem csak Pál apostolnak tulajdonítani ; Krisztusnak ama magasztos felfogása, mely az iratnak egyik feltűnő sajátjakép marad, akár Páltól, akár mástól ered a levél s a nagy allegória,melyet Jézus kiválóságának ember s Isten között, közbenjárói tisztének igazo-