Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Koren Pál. Pál ap. levele a zsidókhoz Mayer E.

irodalmi vállalatba. — Létesítettünk prot. irodalmi társaságot, azt hittük, hogy javít majd a helyzeten s lesz iró, is ineg olvasó is ; csalódnunk kellett. A prot. irod. társaságnak vannak ugyan kiadványai, de ezeket bizonyára kevesen olvassák, vannak írói, a kik iránt kevesen érdeklődnek, mert a nagy pénztári hátralékok, melyeket évenként kimutat e társaság, csak arra engednek következtetni, hogy hiányzik az érdeklődés. Az irod. társaság eddig nem tudott nagyobb érdekeltséget teremteni s az olvasó közönség az irodalmi társaságot nem tudta felvirágoztatni. Hasonló történt a pozsonyi theol. akad. tanárok kézikönyveinek vállalatával. Egyházi lapjaink legalább még csak tengődni tudnak s ha nem is nagy;' de van olyan olvasó körök, hogy megélnek. Ha ezen állapotnak s ezen állapotból való kiszabadulási törekvés sikertelenségének okát kutatom s nézem, alighanem abban található az fel, hogy nem vagyunk őszinték s hiányzik annak a beismerése, hogy a prot. theol. irodalom terén gyarló kezdők vagyunk, a kik még idegen táplálékra szorulunk s magunk emberségéből még semmit sem teremthetünk. Ha valamink mégis van, azt hisszük sajátunk s szerfelett nagy örömünknek adunk kifejezést a mű kitűnősége felett, pedig nem más, mint idegen portéka magyaros etikettel és czafranggal ellátva. Ilyenkor segítünk nagyhangú dicséretekkel üdvözölni a szerzőt. —Sokszor van rá eset, hogy barátságból, vagy ha nemes okból történik, a prot. theol. irodalom iránti szeretetből s elnézésből olyan műveket is dicsérnek a bírálók, a melyek álláspontjukkal nem egyeznek, a melyeket tehát tartalmuknál fogva elitélniök kellene. Sőt olyat is tudok, hogy birál_ nak műveket, a melyeket sohasem láttak, egysze. rüen valamely más bírálat alapján s nem veszik figyelembe, hogy az eredeti bíráló egészen más gondolkozású, tudásu s izlósű ember, mint ezen bírálat átvevője. Egy szóval nincs igazi őszinte kritikánk, a mely dicsérné a dicsérhetőt s elitélné az elítélendőt, hanem a helyett keletkeznek érdekszövetségek. a melyek egymást magasztalják, s a mi körükön kivül esik, agyon hallgatják, a mi tudvalevőleg rosszabb a rosszakaratú kritikánál is. Mennyivel többet használna egy-egy őszinte bírálat ? ! Ily módon irodalmat teremteni, valami ujat, eredetit létesíteni nem lehet, mert bírálat nélkül nincs irodalom s legkevésbé a bírálatból élő tudományos irodalom, a hova a prot. theologiait is számítjuk. Midőn Korén Pálnak művét, a zsidókhoz irt levélnek magyarázatát bírálni akarom, arra törekszem, hogy őszinte legyek s oly bírálatot mondjak, a mely meggyőződésemnek megfelelően igaz. Nem azért teszem azt, mintha a fent említett hibát eltávolítani s a prot. theol. irodalmat megteremteni akarnám, mert jól tudom, hogy arra egy ismertetés nincs hivatva s erőm gyenge hozzá, hanem azért, hogy a szerző lássa műve iránt való érdeklődésemet s azt, hogy igyekeztem őt követni s megérteni. Feladatomat nem könnyíteni, de nehezíteni akarom, a midőn alkalmilag felvetek egyegy kérdést a magam igazolásául másoknak s tán a szerzőnek is tanulságul. A kevésbé beavatottak is tudják, hogy az Írásmagyarázat prot. irodalma oly gazdag, hogy egy ember nem ismerheti s annyira kimerítették már a tudományt, hogy ujat mondani szinte lehetetlenség. Az újabb magyarázati művek legnagyobb részt régieknek bírálatából s okos felhasználásából élnek, mert ha helyenként akadunk is valami eredetire, az oly csekély, hogy nem döntheti meg ebbeli nézetünket, vagy oly rosz, hogy tekintetbe sem jöhet. Természetes tehát szerzőnknek azon őszintén kifejezett törekvése, hogy művében nem eredeti eszméket akart előadni, hanem olyanokat, a melyeket egyes kiváló német exegeták műveiből elsajátított s melyeknek urát sokszor ő maga sem tudná adni. Komoly iróval van dolgunk, a ki legnagyobb buzgósággal belemélyed egyes helyeknek magyarázatába, felhozva olykor többféle nézetet is, a nélkül, hogy nehézkes kritikai okoskodásokba bocsátkoznék, a mitől visszatartja művének czélja, hogy építeni akar és egyszerű miveltségű hallgatósága, a mely hivő lelkének kielégítése s nem tudományos előadás meghallgatása végett keresi fel a templomban irástmagyarázó lelkészét. A szerző által felemiitett s használt művek mindegyikét nem hasonlítottam össze saját művével, s igy egész pontossággal nem jelölhetem meg azon helyeket, melyeket hol az egyikből, hol a másikból átvett, de a melyekkel össze hasonlíthattam (Dächsei, Bunsen, Müller,) azok alapján világos előttem szorgalmas utánjárása s megválogatása azoknak, a melyeknek legnagyobb szüksége volt s felfogásával leginkább egyeznek. Ámde az a világ, mely az olvasó előtt megnyílik, midőn a mű olvasásához fog, oly rideg, hogy az ember