Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Koren Pál. Pál ap. levele a zsidókhoz Mayer E.

módon megszerezni a qvalificátiót s aztán a lehető legczélhozvezetőbb utakon és eszközökkel állást küzdeni ki a világban. Mikép felelünk meg az állással együtt járó kötelességeknek, az mellékes, az állás a mai tudományos képzés végczélja. A társadalom, mind jobban és jobban érzi, hogy ez a szellem nem helyes, sőt nemcsak a közállapotok, hanem a magán ügyek fejlődésére nézve is veszedelmes. Ha ez az irány korlátlanul terjedhetne mindenfelé, ugy maholrap semmiféle pályán sem találkoznék ember, ki állását méltókép be tudná tölteni, legyen bár minister, vagy kis hivatalnok, orvos, vagy tanitó, ügyvéd, vagy országgyűlési képviselő. Sehol se volna ember, kinek akár tehetségében, akár becsületességében meg lehetne bizni. Nem fog a dolog odáig fejlő Lui ; az bizonyos, hogy a társadalom már ma is igen élénken érzi az alapos képzettségű, hivatásérzettől áthatott, kötelességtudó s minden tekintetben megbizható emberek hiányát. Igen fontos szolgálatot tesz a társadalomnak s nagy hálára kötelezi azt maga iránt, ki e hiányon mielőbb segiteni fog. Es az is bizonyos, hogy senki se teheti azt könnyebben, gyorsabban és kielégítőbb mértékben, mint épen a protestantismus. Mikor azt követelték tőlünk, hogy polyhistor tanáraink helyett szakembereket alkalmazznuk, tetemes pénzáldozattal teljesítettük e kívánságot s iskoláinkat szakerők tekintetében a kor színvonalára emeltük. Most, mikor a társadalom nem anyagi erőfeszítést, csak azt kívánja tőlünk, hogy tanáraink korlátozzák kissé tantárgyaik iránti előszeretetüket, fordítsanak kiváló gondot arra, hogy gyermekeink ne csak tanuljanak, hanem a tanultakat úgy elsajátítsák, hogy az az anyag vérükké váljon és hogy neveljék bennük az önzés helyett, mely csak önmagának, a maga hasznáért tanul, kötelességérzetet, áldozatkészséget a közügy iránt, most, midőn ilv óhajtással fordul felénk a társadalom. nem kötelessége-e az egyháznak megmutatni a világ előtt, hogy „fénylik ami világosságunk" s a mely betegségben sínylődik az ember, arra egyedül mi tudunk csalhatatlan gyógyszert nyújtani. Megfelelni a kor legégetőbb szükségérzetének, ez volt a keresztyénség rohamos terjedésének titka, minél fogva egyszerű halászok meghódították a világot, ez segítette győzelemre a reformatât, ebben fekszik az eszmék hódító varázsereje. „Ne csüggedjél kicsiny sereg", ne sopánkodjunk tétlenül anyagi erőnk fogyatékossága miatt, van számos terünk, hol a társadalom sokat vár tőlünk, hol már nem is egyedül a mi eszméink képesek a sebeket gyógyítani, s hol a tevékenységben egyáltalán nem korlátoz bennünket semmi akadály. Es e terek egyik legfontosobbika a közoktatásnak a társadalom által is forrón óhajtott reformálása. Mig a kormány csekély bölcsességgel évek során át tanakodik a bajok felett s kellő világosság nélkül kapkod tanítási rendszerek után, mig a katholicismus középkori babonák felelevenítése s szeretetnélküli keresztyénellenes fanatismus szítása által igyekszik elvesztett tekintélyét újra helyreállítani, emeljük mi fel a protestáns szellem jelszavát, s keresztyéni szeretet által áthatott kebleinket fordítsuk a társadalom bajai felé s neveljünk intézeteinkben olyan ifjúságot, melynek alapos képzettségéről, kötelességtudásáról csalhatatlanul megismerje a világ a mi nagy elveink hatását s elismerés hangján mondja el róluk mindenki : „meglátszik rajtuk, hogy protestáns intézetben nevelkedtek." Ez legyen a mi egyházunknak, ez legyen tanárainknak ambitiója. SASS JÁNOS. Könyvismertetés. tj Pál levele a zsidókhoz, templomi magyarázatok alakjában feldolgozta Korén Pál b.-csabai ág. h. ev. lelkész és arad-békési esperes. Gyoma, 1896. Ara? A minap kezembe került a nálunk is jól ismert német írónak Max Nordaunak „Paradoxe" czimü munkája 5-ik kiadásban s olvasgatva annak nagy hangzású czimekkel biró egyes elmefuttatásait. s czikkeit, bámultam azon, hogy egy ily köznapi tartalmú mű már 5 kiadásban megjelenhetett, holott nálunk még a legkitűnőbb irodalmi műnek, ha csak nem regény, vagy érzékeket csik-landoztató tárgy, alig akad olvasója. Mily jól állanak ott az irodalmi viszonyok, a hol már ily művek is kiváló pártolásnak örvendenek ! Eszembe jutnak a mi prot. theologiai irodalmi műveink s azoknak sorsa. Panaszkodnak, jajgatnak, hogy nincs prot. theologiai irodalmunk s lia egy-egy ily fajta mű megjelenik, nincs vevője s a szegény iró sajnálja, hogy belefogott