Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Temető - Támer János

"ben olvashassák, s fenmaradása és hatása biztosítva legyen: mondja ki a kerület, hogy a lapra minden egyház, lelkész és tanitó köteles előfizetni a következő arányban : egyház tizet 2 frtot, tanitó 1 frtot; az olvasás joga pár nap a lelkészé, utána a tanitóé, és igy tovább a kinek kell ; az évfolyamok bekötve a ..Népkönyvtárba" kerülnének s az egyház tulajdonát képeznék. Ha a vármegyék lapjaikat a községekkel megvétetik, miért ne lehetne az egyházkerületnek egyházközségeivel, lelkészeivel, tanitóival egy parallel irányú lapot megvétetni "? Ez a javaslat meggondolást érdemel. Mérnök, orvos, gépész stb. járatja a maga szaklapját, a szocziálista napszámos járatja a maga lapját, keservesen szerzett fillérein; az egyleti tagság diját fizeti mindenki pártczélokra, különféle czimekre telik : csak az egyházi lapoknak nem jut előfizető. Bizony szomorú, de jellemző dolog ! Az evang. egyházban van mintegy 660 lelkész. 1500 felekezeti tanitó, 180 felekezeti tanár, 600 felügyelő, kiknek kelléke a zsinati törvény szerint, hogy anyagilag függetlenek legyenek, törvényszéki, iskolaszéki tag, egy szóval csak az evang. egyháznál mintegy 3600 hivatalt viselő egyén, ezeken kivül mennyi müveit evang. van más intézeteknél, s ennyi tanult, müveit hivatalnok nem bir virágzásban föntartani egyetlen-egy heti lapocskát?! j TEMETŐ. Támer János, tolna-némedi ev. lelkész, meghalt 1895. decz. 15. Támer János, tolna-némedi ev. lelkész, meghalt 1895. deczember 15. Deczember 18-kán kisértük az örök nyugalom helyére Támer Jánost, a tolna-némedi ev. egyház buzgó lelkipásztorának, a tolna-baranya-somogyi egyházmegye alesperesének hült tetemeit. Támer János született Sár-Szt.-Lőrinczen, 1843. decz. 23-kán, Támer János kovácsmester, és Varga Erzsébet, egyszerű polgárrendü szülőktől, kiknek alacsony házikójában, a szűkes anyagi helyzet mellett is, az evangelikus keresztyén családélet boldogsága lakozott. A család idősebb fia, János, már a népiskolában magára vonta az akkori tanitó b. e. Németh Ferencz, mint Badics István lelkész figyelmét, s ez utóbbi, noha akkor a gymnasium szünetelt, módot talált benne, hogy a szép tehetségű szorgalmas fiu a tanulói pályára léphessen. Beajánlotta Turcsányi Ede soproni tanárnak, ki a szünidő egy részét a s.-lőrinczi parochián tölté. A nőtlen tanár űr felvitte a fiút magával Sopronba, ingyen szállást adott neki, sőt a szegénysorsu szülőknek a kezdetben el nem engedhető alumneumi dijt is segítette fizetni. Hálásan emlékezett a boldogult ezen jóltevőjéről, és most is élő Ulber Mátyás, akkor soproni reáliskolai tanár s konventi pénztárosról s áldott nejéről, kiknek a szegény alumnista majd minden ünnepen s vasárnap rendes vendége volt. Időközben megnyílt Lórinczen az algymnasium, éppen jókor arra, hogy a 4-ik osztályt jó szülei körében, otthon járhassa ki. Azután az 5-dik osztályba már ottfenn Sopronban, ingyenes alnn:neum, egy kis stipendium, egy kis privát-ka, s onnan hazulról egy kis segitség mellett, valahogyan csak eléldegélt. A jó atyus is megrakva kocsiját jó borjádi vörösborral, meg-meg jelent Sopronban s a Lenek és Flanddorfer-pinczékben kelendő portékán túladva, a nyereséget a fiu tanittatási költségeire fordította. Támer osztályának jelesei között foglalt helyet, Gyurátzczal, a két Radóval, Bognárral. Jó készültsége, és kivált példás magaviselete, mint theologust, beajánlotta a Lenek nagykereskedői házba nevelőül, egy Lehr Zsiga, egy Thébusz János után. A harmad évi theologiai kurzust végezve, még egy évig nevelősködött Lenekéknél, s ugy mentki a hallei egyetemre. A lutheri reformáczio hazájából egészséges, minden túlzástól ment vallásos ismeretet, positiv hitet, derült világnézetet, szigorú erkölcsi elveket hozott haza Lőrinczen ép akkor ürült meg egy tanári szék, ide választatott meg, akkor már özvegy édes anyjának vigasztalására, örömére. Majd nemsokára (1869.) a némedi gyülekezet választá lelkészeül. Mint ilyen, kiutazott Haliéba, hogy mint férj és feleség térjen haza szive választottjával, Wiedemann Máriával (1870.). Ez áldott emlékű nő szülőt, testvért, rokont, hazát elhagyott, lemondott a magasabb kultura által nyújtott minden nemesebb élvezetről, és egy németországi egyetemi városból eljött Némedibe, a bib-