Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Temető - Bothár Dániel

liai nő példája szerint : „A te hazád az én hazám, a te néped az én népem". A családi boldogság­hajléka volt a némedi nádfedelü, alacsony paplak. De ez a boldogság csak rövid ideig tartott. Előbb az aggodalom, majd a reménytelenség sötét fel­hői boriták el a boldogság mosolygó egét. A hőn szeretett nő sorvasztó betegsége halállal végződött (1881.) szülő városában, Halléban, a hol az or­vosok tanácsára gyógyulást keresett. Támer négy kicsi árvával özvegyen maradva, nem gondolt arra, hogy gyermekeinek mostohát hozzon a házhoz. Apai kötelességeinek, hivatalának élt s a fokozott munkában keresett s talált mély fájdalmára balzsamot, A gyengéd édes apa szere­tetébe fogadott minden gyermeket, s a tanitóval, kinek a szó legnemesebb értelmében barátja volt, egyetértve, az iskolai íiatalság vallás-erkölcsi neve­lésében összpontosította lelkipásztori munkálkodá­sát. Az apróbb gyermekek is, uton-utfélen, csak úgy repestek eléje. A gyülekezet felnőtt tagjai min­den ügyükben ő hozzá fordultak tanácsért, mert tapasztalták, hogy soha sem volt okuk megbánni, lia lelkipásztoruk tanácsára hallgattak. Eendbehozta kicsi egyházközségének zilált állapotban talált anyagi ügyeit, keresztülvivén, hogy az egyházi tehervise­lésben amaz evangeliumi elv érvényesüljön: „a kinek több adatott, attól több követeltetik." Az egyházmegye népoktatási ügyének szolgált mint iskolalátogató (körlelkész) ; majd mint a sióvidéki tanitói körnek, utóbb mint az egyházme­gye népiskolai bizottságának elnöke. Majd a Grug­genberger leköszönése után a gyülekezetek többsége bizalmából alesperessé választatván, a nagy kiter­jedésű tolna-baranya-somogyi egyházmegye nép­oktatási kormányzatát egészen átvette, a mely hi­vatalra a mult nyári gyűlésén tartá nagy remé­nyekre jogositó székfoglalóját. Fájdalom, hogy alig egy félévig viselhette e hivatalt. Sokoldalú elfoglaltsága mellett az ókori, va­lamint a magyar és német irodalom klasszikusai­nak tanulmányozására is fordított időt. Költe­ményében a mély vallásos .érzés szólamlott meg. A ..Protestáns Pap" folyóirat füzeteit nem egy szép virága ékesíti az ő vallásos költészetének. Nagyobb költői elbeszélésében, melyet „Szabados Ilonka" czi­mén önálló kötetben kiadott, a vidéki keresztyén nő eszményképét, lelki küzdelmeit s a hit és szeretet által kivívott győzedelmét festi eleven színekkel. Ez eszménykép glória-keretéből felejthetetlen nejének­megdicsőült erkölcsi vonásai bontakoznak ki. Felejthetetlen barátom ! Váratlan, hirtelen bekövetkezett halálod előtt csak egy rövid héttel olvasád fel a gyülekezetben az adventi igéket: „akkor 1 észnek jelek a napban, a holdban és a csillagokban." Te reád, minden előjelek nélkül, nagy hirtelen jött reád az a nap! Nagy hir­telen, váratlanul szólított téged számadásra a te Urad, bizonnyal, mert tudta, látta, hogy a te szá­madásod rendben van. Másokat jelekkel szokott figyelmeztetni ; te nálad ily intő jelekre nem volt szükség. Azon szolgák közül való voltál te, a ki­ket az Űr vigyázva talál, foglalatoskodva az Űr dolgaiban. Kiesett kezedből az irótoll, s egy szó, egy jajkiáltás nélkül hanyatlottál szeretteid ölelő karjai közé, s ezek feljajduló sikoltására a te lel­ked már onnét fellülröl hallá a választ: „Ne sír­jatok! En nem hagylak benneteket árvákul!" De­czember 15-kén, advent harmadik vasárnapjának estéjén oly hirtelen szűnt meg dobogni a nemes sziv, hogy egy végbucsu kisohajtására nem volt képes. A forró csókok már hideg ajkakra, a köny­nvek már hideg tetemre hullottak. Siratja négy árva és az édes anya : siratja minden ismerője. „Multis ille bonis tlebilis occi­dit" és a kik benső barátai voltunk, mind egytől egyig ezt jajgatjuk: „Nulli tlebilior, quam mihi!" A részvétnek, a gyásznak, s a vigasztalásnak kifejezést adott Isten igéjéből Torda Lajos szá­razdi és Sántlia Károly sárszentlőrinczi lelkész. A porladó hamvaknak legyen könnyű a föld ! A sokakat az igazság megismerésére vezérlett lélek tündököljön örök fényben, mint a csillagok ! LÁGLER SÁNDOR. Bothár Dániel, a pozsonyi lyceumnak 1854—1894 években rendes, azóta nyugalmazott tanára, élete 80-ik évében hosszú szenvedés után f. hó 18-án meghalt. Andorka Gyula csurgói kir. járásbirót, a külső­somogyi ág. hitv. evang. egyházmegye buzgó fel­ügyelőjét nagy csapás érte. — A kérlelhetlen ha­lál f. évi január 21-én elragadta tőle szerető hit­vesét: Farkas Emmát, kivel 23 évig élt bol­dog házasságban, ki még életének delén állott, kinek elhunytát három árva siratja és kinek teme­tése Csurgón e hó 23-án d. e. 10 órakor ment véghez a róni. kath. egyház szertartása szerint. Beláthatlan volt a sokaság, mely a temetésen meg­jelent. Enyhítse a gyászolók fájdalmát a közrész­vét, de mindenek felett a jó istennek vigasztalása !

Next

/
Thumbnails
Contents