Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Aradbékési egyházmegye

A tanitóképezcíével kapcsolatos gyakorló iskola vezetése pedig a f. hó 20-án megválasztott László Jánosra, eddigi aradi tanítóra bizatik. Az arad-békési ev. egyházmegye nyári gyűlését Zsilinszky Mihály felügyelő következő beszéddel nyitotta meg: „Nagytiszteletü Esperességi Közgyűlés ! Fiatal esperességünk megalakulása óta ez az első rendes közgyűlésünk, melyet megnyitni szerencsém van. — Mint békés-aradi esperességnek, még nincs multunk, melyre visszatekinthetnénk; nincsenek alkotásaink, melyekre büszkén hivatkozhatnánk ; nincs történetünk, melyből tanúságot menthetnénk. — Es én mégis örömmel nyitom meg ezt a gyűlést, mert látom, hogy annak tagjai lelkesen érdeklődnek az ev. egyház ügyei iránt, — és mert — ha nincs is még multunk, hiszem és remélem, hogy van jövőnk, melyet az isteni gondviselés mellett a magunk törekvéseivel is elő kell mozditanunk. — Szerencse, hogy komoly törekvéseinkben nem kell kapkodnunk új irányeszmék után ; mert az alap, melyen állunk, örök időre meg van vetve az emberiség megváltója által ; az irány, melyben haladnunk kell, régen ki van tűzve az evangeliom által ; a korlátok, melyek között mozognunk szabad, meg vannak vonva az ország és egyház törvénye által. — Ha mi az évezred viszontagságai közt kipróbált alapon, szilárdan megállunk ; ha az evangeliomtól semmi körülmények között el nem tántorodunk; ha országos és autonom egyházi alkotmányunkat, szabályainkat és határozaiainkat tisztelni és teljesíteni fogjuk ; lia a védelmünkre hivatott hazához hivek maradunk és egymás között, valamint máshitü testvéreinkkel, ev. vallásunk szelleméhez képest, jó egyetértésben és békében élünk : akkor bizton mondhatom, hogy ennek a/> új esperességnek lesz jövője, lesz alkotásokban gazdag és tanulságos történelme is. — Ez év folyamában, mikor a magyar nemzet a honalapitás ezredéves emlékünnepét, Európa múvelt nemzeteinek szerencsekivánatai között, koronás királyával, sőt az egész uralkodóház rokonszenves részvétele mellett oly lélekemelően ünnepli, sokszor felvetették azt a kérdést: mi hatása volt a protestantismusnak a magyar nemzet fejlődésére? Nem volt-e az csak üres eszmék általi fellobbantása a szenvedélynek, mely sohasem lehet tartós és áldásos a vallásra nézve? Nem volt-e az csak vakmerő lázadás az egyházi tekintély és törvény ellen? Nem hozott-e átkot a hazára és annak népeire? — amint azt ellenségei századokon át hirdették a világnak. — Kétségen kivül nagyfontosságú kérdések ezek, melyekre igaz és kimerítő választ fog adni a minden körülményeket számba veendő részrehajlatlan történetiró. — Nekem ezúttal elég rá mutatnom a három utolsó század azon eredményeire, melyek szemeink előtt állanak. Gyümölcseinkről fognak bennünket megítélni. Ott állanak templomaink, melyekben buzgó lelkészek hirdetik az igazi emberszeretet, a lelki szabadság és a szellemi felvilágosodás tanait. Ott vannak iskoláink, melyekből az egyház és hazaszeretet által lelkesített jeles államférfiak, tudósok, művészek, lelkészek és tanitók egész serege került ki, akik fényt és dicsőséget szereztek a hazának. És itt van vallásos, munkás népünk, mely — bátran mondhatom — többet áldoz a hazai kultúrára, mint bármely más felekezet. Ezek az evangeliomi protestantismusnak szemmel látható eredményei. — De vannak kevésbé szembetűnő, de azért mégis tagadhatlan más hatásai is. Azok az elvek, azok az eszmék — és tanok, melyek „eretnekség" gyanánt századokon át tűzzel-vassal üldöztettek, lassanlassan behatoltak egykori ellenségeink lelkébe is ! A protestáns egyház alkotmányát, szabadságát és autonómiáját kezdik irigyelni és magok számára követelni azok is, akik máskülönbben egyházainknak nyilt ellenségei. Oly erkölcsi diadal ez, melyre méltán büszkék lehetnénk, lia nem tudnók, hogy ezen divatba jövő szólamok alatt gyakran más irányzat lappang. De tagadhatatlan tény. hogy a történelem igazságot szolgáltat méltatlanul üldözött apáink martyromságának. Erezzük, hogy van biró a felhők felett. A villamos ég kiderül : az igazságnak előbb-utóbb győznie kell ! — Ezen megnyugtató tudattal vegyülnek könnyeink a nemzet örömkönnyei közé. Mert valamint apáink, vallási üldöztetések között is hiven ragaszkodtak a nemzet alkotmányos szabadságához : úgy nekünk, szerencsésebb utódoknak is kötelességünk a hazához és királyhoz való hű ragaszkodással, fáradliatlan munkával épitenünk tovább ós tovább a haza törvényeivel soha ellentétbe nem helyezendő egyházi intézményeinket. — Nagy tiszteletű esperességi közgyűlés ! Nagy tanulságot nyújt nekünk hazánk évezredes története. Mind azok a tévedések, hibák és bűnök, melyek a nemzetet sokszor a végromlás szélére juttatták, — ártottak és ártanak a mi egyházunknak is. Az elbizakodottság, a pártoskodás, a szertelen gyűlölködés, mely politikai kérdéseknek egyházi ügyeinkbe való keveréséből következett, ezután sem fog jobb gyümölcsöt teremni. — Evangelikus egyházunkat nem birta kiirtani a máglya tűze, sem a gályarabok lánczai, sem a török-tatár pusztitásai. De meg fogja rontani s fájdalom, már is nagy veszedelembe sodorta az a kereszt.yéntelen pártoskodás, mely saját tagjai között évek óta dűl. Mint a százados tölgy, mely diadalmasan küzdött meg külső viharokkal, önmagától dűl ki a belsejében rágó férgek hatása alatt. — Soha sem volt több okunk, mint ma, előtérbe helyezni és ajánlani a hont és egyházat fenntartó nagy erényeket, az egyetértést és a kötelességérzetet, mint napjainkban. Ne ..feledjük, hogy autonom törvényeink nemcsak jogokat adnak, hanem kötelességeket is róvnak reánk. Ne feledjük, hogy alkotmányos hazának vagyunk polgárai, hogy auto-.