Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Bánsági egyházmegye

kötelesége a néppárt hívének lenni, visszaesik saját lejére az ő tulajdon Ítélete : „a ki ezt tudatlanságból teszi, sajnálatra méltó, de ha oly evangelikus polgár, a ki azt tudhatná, vagy a kinek hivatalból kötelessége lenne tudni s mégis hozzájok szegődik, az megvetesse méltó áruló." Igy fejtegeti azután a néppárt programmját dr. M a r k o v i c s : ,.a néppárt programmjának második főelve a katli. autonómia. Nem fogjuk-e azt kath. testvéreinknek kívánni, a mivel mi magunk bírunk? Nem viseltettünk mi rossz indulattal irántuk, sőt szivünk teljéből óhajtjuk számukra az autonomiát s kívánjuk, hogy azt minél elébb elérjék." Itt elfelejtette dr. Mar ko vi cs azt, hogy nekünk van ugyan autonómiánk, de a r. katholikusok ellenére, mert azok mindig ellene mondottak hivatalosan, ha valami jogot kivívott a protestáns egyház, a római pápa kárhoztatta az 1868-i törvényt is; elfelejtette továbbá dr. M. is, meg mindenki, a ki e tetszetős jelszóval hódítani akar, megmagyarázni azt, hogyan lehet autonomiát csinálni, mely katholikus is, római is legyen? Önkormányzat., melyet a püspökök a római pápa parancsa szerint vezetnek : képtelenség. A római pápa pedig nemcsak dogmái dolgokban akarja ám befolyását érvényesíteni, hanem még vagyoni dolgokban is; p. o. éppen most olvasunk a "MA."ban a kongruáról egy heves czikket, s abban egyebek közt ezt: ..De én úgy tudom, hogy Rómának álláspontja felől a kongrua ügyben a nm. püspöki kaitudomással bir; Róma pedig azt akarja, hogy a mi kongruánk tisztán egyházi közegek által, a liberális kormány mellőzésével legyen rendezve." Nem is kívánnak a r. katholikusok olyan autonomiát, a milyen a protestánsoké ; ők főkép azt akarják elérni, hogy az egyházi vagyon kezelésére kapjanak autonomiát, azt a vagyont pedig legnagyobb részt az államtól kapták, s most az állam ellen kívánják a maguk s kizárólag a maguk részére biztosítani. A mi autonómiánknak nem ez a lényege ! A magyar állam öngyilkosság nélkül nem adhatja ki kezéből a befolyást, hogy helyette, esetleg ellene római befolyás rendelkezzék vele, mert az a befolyás politikát is űz, még pedig nagyban, még pedig nem magyar, hanem pápai szempontból. Ezt a befolyást pedig kizárni nem lehet, mert szintén megmondja a Sylläbus XXXVII. pontja : tévedés azt állítani, hogy „szervezhetők a római pápa tekintélye alól elvont és egészen különvált nemzeti egyházak." Protestáns autonomia meg r. kath. autonomia nagyon különböző két dolog; amaz az egyház elveiből természetesen nőtt ki,. emez az egyház elvei szerint képtelenség. S ily értelemben, de az igazi protestáns értelemben „tiszta szivünk teljéből óhajtjuk a r. katholikusok számára az autonomiát" mi is, s „kívánjuk, hogy azt mielébb elérjék." Ily érteleniben nekünk sem, a magyar nemzetnek sem káros az. Ha már politikába elegyedett dr. Marko vi cs, tanulmányozza az egyházjogot és az egyliáztörténelmet is, s akkor beszéljen „mély meggyőződésből" de akkor sem az evangélikusok nevében, hanem csak a maga nevében. Beszélhet, mint dr. Markovié s, beszélhet, mint a nép nyomorán sajnálkozó emberbarát, beszélhet, mint tót nationaliste, beszélhet, mint pártember, de ne használja evang. voltát másnemű czéljai elérésére. Az evang. egyház elvei, jogai, szervezete nem arra valók, hogy párt érdekeit mozdítsák elő általuk, kivált olyanok, a kik evang. létükre magát az evang. egyház érdekét sem szolgálták még hathatósan, s a kiknek sem megbízatásuk, sem képességük, sem joguk arra, hogy az evangélikusok nevében, az evangélikusok rovására beszélhessenek. A néppárt tagjai pedig ne tekintsék az ilyenek nyilatkozatát az evangélikusok nyilatkozatának. Evangélikusok ugyan, de párt érdeke és taktikája beszél belőlük, nem evang. vallásos, egyházi érdek. Ennek csak ártanak, mikor leplében szerepelnek a nyilvánosság előtt. 0 s u 1 i k evang. lelkész is beszélni akart ezen a gyűlésen, de — azt irják — oly heves nemzetiségi beszédet mutatott be, hogy nem merték megengedni elmondását. Pedig az volt az őszinte ! Nemzetiségi és pártérdek vitte őket prot. létükre a kath. néppárt táborába, — azt hiszszük nem is igen büszkék egymásra és szövetségükre ! Magyar Állam. ,A középiskolának fel kell keltenie, fel kell ébresztenie, meg keli erősítenie a katholikus öntudat érzelmeit az ifjúság szivében. Azt a katholikus öntudatot, a mely a katholikus büszkeségben és bátorságban leli alapjait. Ugy kell nevelnie, úgy kell tartania, hogy az ifjú büszke legyen arra, hogy ő katholikus, dicsőségének tartsa a maga katholikus voltát. Ami lehetséges az által, lia minden alkalommal, minden tantárgynak segélyével azt tesszük bizonyossá előtte, hogy mindaz, mit az ember a tudomány és kultura, az irodalom és költészet, a művészet és haladás terén nagyot és dicsőt magáénak mondhat, azt mind a katholicizmus szülte és teremtette stb. stb. (Ezt nem lehet tanítani az igazság elferdítése nélkül, de hát a czél szentesíti az eszközt, s azért igy folytatja :) Az természetesen elveink hangoztatásában minket meg nem zavar, hogy a középiskolázás ezen módjára, ezen szellemére nézve azt fogják mondani a mi ellenségeink, hogy ez a nevelés czélzatos, ez a nevelés irányzatos, ez a nevelés felekezeti. Hát igen, lia a középiskolázásnak czélja van, akkor eljárásának is czélzatosnak kell lennie. Ha a középiskolának irányt kell adni, akkor eljárásának irányzatosnak is kell lennie. Hát igen, lia katholikus középiskoláink vannak, ezeknek kötelességük katholikus szellemben nevelni." Az „1848—49-iki magyar szabadságharcz története" czimű nagy illusztrált munkából most jelent meg a 64-ik füzet, a melyben Graeza György a tavaszi hadjárat kapcsán igen érdekesen mondja el 1849. márcz. 15-ének megünneplését. — A nagy-