Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Temető - Ivánka Imre

szabású munka most a befejezéshez közeledik, s már csak három fejezet van hátra. T E M E T Ő. Ivánka Imre halála alkalmából aug. 3-án Barlangligeten Weber S. ev. lelkész által elmondott emlékbeszédének tartalma. ..Boldogok lesznek a halottak, kik az Urban halnak meg, mert megnyugosznak az ő fáradsá­goktól és az ő cselekedeteik jutalma követi őket." Amen. Jel. XIV. 13. Ha derült este alkalmából, az ég csillagaira pillantunk, akkor meggyőződhetünk arról, hogy olyan csillagok is fénylenek, melyek a többieket nagyságban és fényben sokban felülmúlják. Így van az erkölcsi világrendben, az emberek között is. Van olyan ember, ki a többiek, a sokaság között annyira kiválik, hogy belátása és bölcsessége, tett­ereje és sikere által oly áldásnak a kútforrása, hogy azt az életben méltán csodáljuk, halálában az el­ismerés koszorújával kitüntetjük. Ilyen kiváló egyéni alak volt néhai Ivánka Imre ó nagyméltósága is, kit július 29-én Mária­Besnyőn a családi sirboltba helyeztünk örök nyu­galomra és kinek emlékét itt Barlang-Ligeten is tisztelni és az elismerés, a részvét örökzöld virá­gaival disziteni akarjuk. Ha Ivánka Imre tapasztalásait, törekvéseit, tetteit, állásait, életmozzanatait jó és rossz napok­ban csak némileg is kiemelni és méltatni akarnók, egész könyveket kellene Írnunk, melyekről a tör­ténet múzsája majd gondoskodni fog, nekünk elég lesz a főbb irányokat kijelölni, melyekben hala­dott és melyekben hasonló volt a naphoz, mely mindenütt áldást hoz, a hova behathat világító és melegítő sugaraival. A haza mindenek előtt, volt a jelszava, volt a varázspontja és a kimagasló oltára, melyre kész volt mindenét feláldozni akár karddal a kézben a harcztéren 1848-ban, akár mint Batthyáni Lajos miniszterelnök tapasztalt titkára, akár mint türel­mes fogoly Königräcz tömlöczeiben, honnan csak 1850-ben szabadult ki. A béke és a kiegyezkedés beálltával, a haza érdekében legsikeresebb és leg­buzgóbb tevékenységet fejtett ki, mint az orszá­gos képviselőház tagja, mint a dunagőzhajózás fej­lesztője, mint a főrendiház tagja, mint az éjszak­keleti vasút igazgatója, mint a vöröskereszt egye­sület elnöke és mint sok más bizottság és küldött­ség buzgó és munkás tagja. Ivánka Imre azonban nem volt egyoldalú, a haza szeretetén kivül a vallás és egyház iránti vonzalom is talált helyet nemes szivében. Szerette a vallást és az egyházat, mert értette, mit jelent a sz. irás szava : vallás nélkül elvész az én né­pem ; értette a költő szavát : mi a legboldogabb ember hit nélkül? Szép virág pohár vizben, gyö­kér és élet néikül ! A vallás ós egyház szolgálatában az országos ev. gyámintézet élén mint világi elnök 17 évig önzetlenül közreműködött és odaadással gyűjtötte a filléreket a szegények és ügyefogyottak részére. Mély vallásos érzetét hirdeti Barlangliget is, az ő elméjében fogamzott meg a gondolat, hogy itt kápolnák, méltó hajlékok építtessenek az isten imádására, az ő áldozatkészségének is tulajdonit­ható, hogy az egyik r. k. kápolna már kész, diszes állapotban hirdeti az isten dicsőségét, és hogy a másik ev. kápolnára is alap létezik a sz. czél elérésére. De különben is mint nagy barátja a termé­szetnek, Barlangliget fejlesztése körül nagy, ma­radandó érdemeket szerzett magának. 1885-ben legiselőször ide érkezett nővére K a a s báróné lá­togatására. Látván a szép fenyveseket, csodálván a ritka barlangi cseppköveket, gyönyörködvén a zúgó hegyi patakban és a gyöngéd hegyi virágok­ban, határozottan kimondta : itt épitek magamnak tusculanumot, hajlékot, hol üdülni akarok fáradt nap­jaimban. Igy létesültek először a „Villa-Mária" és későbben a bájos „Tündér-Lak" villái, mely építke­zési példáját többen is követték. Azóta minden év­ben visszatért e kedves helyre és hol mint a gyógy­fürdőbizottság elnöke, hol mint egyszerű vendég mindenre kiterjesztette a figyelmét, mi a vendégek kényelmére és a telep fejlesztésére szolgált. Azon érdemek elismerésére a város őt 1889-ben dísz­polgárai közé választotta nagy lelkesedéssel. És íme e tiszteséges, érdemekben gazdag, mindenkitől szeretett alak már nincsen közöttünk, összeroskadt az élet terhe alatt 78-ik évében. Ju­lius 29-én tettük le Besnvőn a hála és elismerés koszorúját a boldogult koporsójára ! A gyászoló közönség nagy sokasága, a sok diszes koszorú, a számtalan hulló könny, a zajos zokogás, a koporsó körül mind a mellett tanúskodtak, hogy egy nagy halottunk van, kinek érdemei a haza, az egyház. Barlangliget iránt nem fognak elhervadni soha, mert érczbetükkel véste be nevét a történet lap­jaiba ! Te pedig oh nagy pártfogónk ós jóltevőnk, ki nem vagy többé köztünk, fogadd tőlünk is az őszinte és mély hála kifejezését ! Áldva legyen dicső emléked e telepen is ! Áldva legyen emlé­ked én tőlem is Te nemes, jószívű Xestorom, mert nekem is engedted, hogy pillanthassak szép

Next

/
Thumbnails
Contents