Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

1896-07-23 / 30. szám

aranybányái a német reformátor belső és külső életének. Különösen Luthert, a theologust világítja meg egészen más oldalról, mint az orthodox ó-protestáns lutheri dogmatika megszokott chablonjai. Eitka bepillantást engednek többi között Köstlin kutatásai Luther evangyéliomi vallásos erkölcsi világnézetébe, mely messze elüt attól a merev dogmatikai felfogástól, mely őt később az ó-lutheránus orthocloxia Ítélőszéke elé vitte. Rendszeres theol. dolgozataiban a vallástörténet és bölcsészet felhasználásával azokat a kérdéseket fejtegeti, a melyek épen korunkat a legélénkebben foglalkoztatják. Igy „Vallás és istenországa" cz. művében kimutatja, hogy a vallás és vallásosság s általában minden vallásos viszony sem a dogmatizált történetből vagy okiratokból, sem pedig a spekulátióból nem vezethető le, sőt inkább, hogy a vallás forrása a tapasztalat, mely az embernek úgy akaratéletére és értelmére, mint kedélye közvetlenségére vonatkozik. Schleiermachernek isolált vallásosságával szemben tehát hangsúlyozza Köstlin a vallásnak a metaphysikával, theologiával és bölcselettel való szoros összefüggését, s tárgyának reális objektivitását. Szilárd, positiv evangyéliomi álláspontja s mégis -mérséklő, igazi melanchthoni jellege az ellentétes modern és orthodox tanítványokkal szemben különösen „A hit az ismeretre, életre és egyházra vonatkozó egyetlen jelentőségében korunk főbb kérdéseire való tekintettel"' cz. művéből tűnik ki. Supranaturális theologiai alapon belevonja itt az írás objektiv bizonyságait az isten-emberi kijelentés, tapasztalás és hitbeli viszonynak megértése tekintetében. Köstlin mint polemikus is megállotta helyét, „Luther és Janssen" .1883. cz. irataiban kérlelhetlenül álczázza le Janssen, az uitramontán történetgyártónak a reformátióról s annak hőseiről megalkotott hamis pápás kópét, úgy, hogy egy Lenz, Ebrard, Waith er, Kolde és mások már csak az ő nyomdokain haladtak. A Luther haláláról adott mesteri rajza páratlan a maga nemében, úgy, hogy a mai német uitramontán történetiróknak (mint p. o. Evers és Májunké) a hazugság terére kellett lépniök. E Luther halálharczot Luther halála emlékünnepén mutattuk be lapunk olvasó közönségének. S ha ma Luther a modern pápás történetírás Ítélőszéke elé került, úgy az is csak az ő nagyságát mutatja, a minek föltüntetésóben épen Köstlin tanár történetkutatásának igen nagy az érdeme. Köstlin végül élénk egyháztársadalmi tevékenységet is fejtett ki. Kezdettől fogva lelkes harczosa az „Evang. Bund"-nak s a „Verein für Reformationsgeschichte" cz. vállalatnak, a melyben az ágostai hitvallásról szólló népies magyarázatát tette közzé. Mint főegyházi tanácsos élénk tevékenységet fejtett ki az új porosz agenda felett megindult tárgyalásokban s azokhoz fűződő irodalmi vitában. Az általa szerkesztett „Theol. Studien und Kritiken" sokban hozzájárult a legvitásabb dogmatikai-liturgiai kérdések tisztázásához. Mint ember, a nemes egyszerűség és szerénység igazi typusa, A midőn Domer helyére Berlinbe hivták, a meghívást el nem fogadta, impozáns fáklyásmenetet kapott. Alig tudott válaszolni a megindulástól a nála járt diszküldöttségnek. Jól mondja róla Krupec a hallei egyetem 200 éves fennállásának jubileuma alkalmából 1894. kiadott „Hallei emlékcsokrok" cz. művében, hogy „egy közönséges kinézésű, borotvált képű ember," ki „a kathedrán körülnézett sem úrra, sem tudósra nem valló tekintettel s hozzáfogott tárgyának érthető, de tűz nélküli előadásához." „S ez a simplex előadó" — igy folytatja tovább — „a theologiai világban igen nagy tekintélyű szakember, a hallei alma mater egyik büszkesége, ki a jóságos arczu, örökké mosolygó s mindenkitől szeretett Beyschlaggal egyetemben nem egyszer oly fórum, mely elé hevesen vitatkozó liberális és orthodox modern és positiv theologusok egyaránt appellálnak. Appellálnak nemcsak azért, mert nevezett két férfi s általok a hallei egyetem a tudományos küzdelmekből, mint közvetítő, az ellentéteket egyeztető tényező veszi ki részét, de azért is, mert úgy Köstlin, mint B eye hl a g oly eredményesen művelték, a tudományt, hogy annak czéljához : az igazsághoz, közelebb jutottak, mint egynémely más, K ö s 1

1 i n n é 1 talán diadalmasabb tekintetű s diszesebb kabátban járó papja a doktrínának. " Részünkről is megérdemli, hogy mi is, az ő volt tanítványai éltessük a tudománynak ezt az igazán fölkent papját s a theol. irodalomnak egyik legelőkelőbb művelőjét ! (Eperjes.) DE. SZLÁVIK MÁTYÁS.