Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Veres József. Beszéd az esperesi szék elfoglalásakor

Veres József beszéde az esperesi hivatal elfoglalásakor. „Tisztelt közgyűlés! Midőn az esperesi széket elfoglalom : az ünnepélyes fogadalom és hivatalos beiktatás után első szavam nem lehet más, mint buzgó fohász az istenhez, akitől száll alá hozzánk minden jó adomány és tökéletes ajándék : vajha adna nekem bölcseséget, erőt, sikert fogadalmam hű teljesítésére ! Ha működésemben jóakaratomnak megfelelő lesz a bölcseség, s ha szándékommal arányban áll majd az erő, és ha készségemet megszolgált siker fogja majd koszorűzni: akkor bízom istenben, hogy most tett ígéretemet beválthatom, s reményeim, terveim megvalósulnak. Enyim csak a munka, az áldás az istené, az övé legyen majd a hála és dicsőség is ! A második nyilatkozat ajkamon a köszönet szava, az egyházmegye azon gyülekezeteihez, melyek bizalmukkal megtiszteltek. Komoly ós sűlyos kötelmeket ruháztak ugyan reám a megtisztelő bizalommal ; de közbizalomnak engedve, kötelmeket vállalni nem teher, nem érdem, hanem tisztesség és gyönyör. Teljes erőmmel rajta leszek, hogy lelkiismeretes buzgalommal viszonozzam és megháláljam a bizalmat, sőt rászolgáljak a többi gyülekezetek bizalmára is. Jelszavam lesz e tekintetben az Üdvözítő utasítása : a ki közöttetek első akar lenni, az legyen mindeneknek szolgája. Az egyház szent ügyének szolgálatában első törekszem lenni ; ismerem kötelmeimet, azokat teljesítem ; ismerem jogaimat, azokat igénybe veszem. Közügy szolgálatában a joggal élni kötelesség ! Igen nagyra becsülöm a magyar evang. egyház autonómiáját, önkormányzati jogát. Tudatában vagyok annak, hogy az autonomia mentette meg a niult századok viharai között az egyház hajóját, megtépve, megrongálva, de megmentette, kikötőbe vezette ; sőt protestáns önérzettel, hazafiűi hálával hirdetem, hogy az evang. autonomia sziklavárában lelt menedéket a magyar nemzet létele is, azon fellegvárból vívhatta vissza jogait is. De éppen azért, mert ilyen nagy érdekeknek szükséges és alkalmas mentsvára a protestáns autonomia: meg kell becsülnünk, s nem szabad tétlen kényelem és szeszélyes önkény színhelyévé átalakítani, felhasználni. Sokat mond e két szó : autonomia, önkormányzat. Autonomia, magunk törvénye ; tehát törvény, melyet magunk határozunk magunknak ; becsüljük meg magunkat azzal, hogy saját törvényeinket megtartsuk. Önkormányzat, tehát kormányzat, becsüljük meg magunkat azzal, hogy tétova tévelygés helyett határozott irányt kövessünk, czél felé törekvést pedig nem lehet kormányzat nélkül képzelni sem. A mi hajdan ereje volt a protestáns egyháznak : az önkormányzat joga : idők folytán az lett gyöngesége okává ós eszközévé. Az erők alkalmazásában szétforgácsolás — egyetértés helyett, a fegyelemben féktelenség — szabadság őrve alatt, a tervek megállapításában kapkodás — czéltudatos törekvés rovására : ezek gyöngítenek bennünket; A szabadság csak akkor áldás és hatalom, lia renddel szövetkezik. Mint a folyam árja elveszti sodrának erejét, ha akadály nélkül szerte áradozik, ellenben nagy erőt fejt ki, ha gátak által szabályozva határozott mederbe szorul: így az egyháznak is az erők összetartásában, egy czélra irányzásában fokozódik hatása. Erre való az egyházi szervezet. Elő fához hasonhtom az egyházi életet. Az élő fának föld alá rejtőznek szem elől a gyökerei, s ott látatlanul minden parányi gyökérszál gyűjti a tápláló nedvet. De a törzs egyesíti a gyökerek által felszítt nedvet, s az ágaknak szétosztva neveli a zöld lombot, termi az édes gyümölcsöt. A hitélet is az egyes hívek szivében működik, a szervezet az, a mi a sok felől összefutó erőt összegyűjti ós gyümölcsözteti. Ha kivágjuk a törzset : ugyanazon gyökerek éltető nedve csak gyönge és gyümölcstelen hajtásokat bir nevelni ; becsüljük hát meg az egyházi szervezet erejét, hatását, áldását. Erőnk összegyűjtésére kétszeres okunk van napjainkban. Győzelmet nyertünk, de sebekből vérezünk, sőt ellenségeink azt remélik, hogy haldoklunk. Hitfelekezetünk evangyéliumi elvei terjednek, hódítanak; behatolnak még a róm. katholikusok gondolatvilágába is, áthatják és átalakítják a közvéleményt is : mi mégis lankadnánk ezen elvek szolgálatában?! Eleink jól sáfárkodtak a rájuk bizott talentummal, nem ásták el, hanem közforgalomba hozták. Felekezetünk meg tudta védeni