Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Pályázat - Ezredévi egyházi beszéd

azon elveket hajdan a támadók ellen, azon elvek most ne birnák felekezetünket megmenteni az ellen­ségektől ? ! Azon elvek most erősek, óriások, dia­dalmasak. mi se legyünk kishitűek, törpék, csüggete­gek. Ilyen magasztos eszmék szolgálatában soha sem szabad semmi feladatról azt hinni, hogy azt teljesíteni lehetetlen, legfölebb csak azt, hogy nehe'z ; ilyen eszmékért kivánt áldozatnál soha sem szabad azt latolgatnunk, hogy az áldozat tőlünk sok-e, legfölebb csak azt, hogy az ügynek elég-e? Önérzettel tekinthetünk a múltra, bizalommal tekintsünk a jövőbe ! Száz éve csak, hogy az alföld gyülekezetei elválva a pesti esperességtől, külön esperességet alkottak, s ime ma már mintegy 250,000 lélek tartozik egyházunkhoz e gazdag rónákon. Vajha szivünk is, hitünk is oly termékeny volna, mint szántóföldünk ! De fájdalom ! számunknak nem felel meg tevé­kenységünk, hatásunk, tekintélyünk sem az egyház, sem a társadalom, sem a közélet terén. Ezen változtatni kell is, lehet is ! Be kell ültetnünk, nekünk lelkészeknek az evang. elveket, a szeretet gyakorlását, az életbe ; nem hittételekkel, hanem a segitő szeretet hatalmá­val kell manapság versenyezni ; fel kell hasz­nálnunk iskoláinkat az egyház szolgálatára, érezze és működésével tanúsítsa minden tanítónk, hogy nemcsak tanító, hanem az evang. felekezet tanítója ; hiszen más vidékeken ennyi tanító élénk tanügyi te­vékenységet fejt ki, szaklapot tart fenn, nálunk szunnyad a sok erő ; meg kell nyernünk az egyház­tanácsosokat a belmissio gyakorlatára, életre kell serkentenünk mindenkit és minden intézményt, ha élni, haladni, győzni akarunk. Az egyház mindnyá­junké, az egyházéi vagyunk mindnyájan, az egyház mi vagyunk ; ne csak a jogokból, hanem a köte­lességekből is vegye ki minden hivő a maga ré­szét s akkor ránk illik Jézus szava: az isten or­szága ti bennetek vagyon Kitartó, lelkes, munkára, térítő és hódító küzdelemre kell felbuzdulnunk mindannyiunknak, együtt es egyenkint! Első óhajtok lenni a munkában, mert első leszek a felelősségben : az embert a szeretet, a te­vékenységet az igazság mértékével fogom megítélni. Legyen szivünkben nagy a hit. mely üdvözít, nagyobb a remény, mely bátorít, legnagyobb a szeretet, mely boldogít! Az egyházmegye működésére az istentől ál­dást, a magam működésére az egyházmegyétől támogatást, az istentől erőt kérve, elfoglalom az esperesi széket. Megjegyzés a folyó évi I. számban közölt „Pályázat"-ra. E becses lap legtöbb olvasója bizonyára meg­elégedéssel, sőt örömmel olvasta azt a pályázatot, mely egy a milleniumi istenitiszteleten elmondható egyházi beszédre szól. — Remélhető is, hogy egyházunknak nem csak ifjabb, hanem idősebb lelkészei, nem csak a próbálgató, hanem az edzett munkások is szép számmal fognak részt venni a nemes versenyben, — nem a jutalom reményében, hanem a nagy múlton való szent lelkesedésükben. A koszorú bizonyára azé lesz, a ki nemcsak haza­fias, hanem valódi egyházi beszédet is nyújt. A pályázat eredménye pedig mindenesetre tanulságos képet fog nyújtani a magyar evangé­likus egyházi szónoklat mai színvonaláról. Adja Isten, hogy a kép minél örvencletesebb legyen ! De ezen pályázatnál én még szívesebben ol­vastam volna ének pályázatot oly mintaszerű egjiiázi énekre, a melyet a milleniumi istenitisz­teletek alkalmával templomainkban énekelhetnénk. Énekes könyveink e tekintetben szegények s a mi bennük található, az is többnyire elavult és erő­telen, A „Hymnus" és a „Szózat" örök szépségű nemzeti dalok, s legyenek is azok mindenkor, de nem egyházi énekek, s szerintem nagy félreértése a templomi istenitiszteletek szellemének, ha ezen énekeket a liturgia keretébe illesztjük. Mily szép feladatot végezne, az az egyházi költő, a ki ily egyházi ének megírására vállalkoznék ! Mily emelő hatású lenne, ha lehetőleg összes magyar gyüle­kezeteink ugyanazon zsolozsmát zengenék a nem­zet nagy ünnepén ! Az éneknek természetesen ment­nek kellene lenni műló értékű visszaemlékezések­től. Fő jellemvonásául a mély, vallásos áhítatot, isten csodálatos utàinak imádó magasztalását kel­lene tekinteni, számos gyönyörű zsoltár szolgál­hatna mintául! — Fontos még a dallam is! Uj dallamra most már gondolni nem lehet, de szerin­tem felesleges is. Sokkal emelőbben hatnak egy régi hatalmas dallam akkordjai, mint pl. : Ébred-

Next

/
Thumbnails
Contents