Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Dr. Szlávik Mátyás. Ultramontán philosophia

reti szabadságot s a vallási tanszabadságot s az egyházi hatalmat az államhatalom eszközévé degradálja, ugy hogy ez alapon „az ujabbkor állami despotisinusa s a lelkiismeret államosítása philosóphusunk szerint szükségképi következménye a XVI-ik századbeli reformátiónak." A reformátió müve az, hogy „a scholastikus bölcselet eddigi traditiójának fonala a XVI-ik században erőszakosan megszakadt." Az első lökést adta a renaissance, annak további fejlesztése raz egyházi revolutió," azaz a reformátió műve, mely mint hitújítás nem egyéb, „mint a vallási térre átvitt renaissance." A reformátiónak gyökeres szakítása a scholastikával eszközlő oka a modern philosophia egész nyomorúságának. „Az ujabb időben — úgymond Stöckl -— mindinkább összeolvadt a philos, gondolat, a melynek eredménye skepticismus és materialismus. Az ujabb bölcselet a nagyravágyás bűnében szenved, mely a fejlődés folyamán gyakran a positiv kereszténység ellen is kitört." így itél Stöckl a modern bölcsészeiről ! A vége az, hogy a középkori scholastikus philosophia egyedül üdvözítő tudományos álláspontjára .... mielébb térjünk vissza ! Mert hát így kívánja ezt Róma érdeke ! Mit mond az uitramontán böleseletettörténetírás eme pápás ítéletére és elfogult felfogására a valódi igazság kutatásának szolgálatában álló józan és elfogulatlan tudomány? Hát más következtetésre ezzel szemben aligha lehet eljutni, mint a melyre Weber boroszlói ókat h _ böleselettanár jutott el: „Stöckls Geschichte der neueren Philosophie. Ein Beitrag zur Beurtheilung des Ultramontanismus" cz. müvében, a mely szerint a modern bölcselet Stöckl-féle felfogásának ellentmond a történelem czélja és szelleme, ép azért természetellenes utópia s mesterkélt megfordítása a történelem logikájának. Ugyanígy ítélt róla ujabban Nippold jénai tanár is „Die jesuitischen Schriftsteller des XVI. Jahrh." cz. müvében. Mert hát a modern pllilosóphiának nagyszerű törekvései Cartesius. főleg pedig Kant óta nem voltak sikertelen -romhalmazok vagy tetemmezők," sőt inkább a belső és külső tapasztalat alapján kifejtett ismeret-elméletöket ma már a tudomány egyik ága sem kerülheti kí. Stöckl ugy tesz a modern philosóphiával, mintha az Bacon és Carteshistól kezdve föl . egészen Kantig, Hegelig, sőt napjainkban a lipcsei Wundtig s a Comte-féle positivismusig nem volna egyéb, mint a kínoknak, bűnöknek és tévedéseknek szakadatlan lánezolata. Pedig mi volna az emberiségből e bölcseletkutatók nélkül, s mennyi maradandó gondolattal termékenyítették meg modern tudományunkat és közművelődésünket! Aztán az sem igaz, mintha az egyháziasság iránti közöny volna a modern philosophia egyik fővonása. Nem a keresztyén vallás iránti ellenségeskedés, hanem csakis a keresztyénség középkori scholastikus formája s annak szerzetesi világnézete elleni oppositió jellemzi Falckenberg szerint e philosophiát. Az az elv, a melyen az ujabbkori tudomány a philosophia terén is alapszik. határozottan keresztyén princípium, a melynek alapján az ember gondolkodó szelleme azzal az elévülhetlen joggal bir, hogy teljes szabadsággal keresse az igazságot, mely csak akkor méltó e névre s méltó arra, hogy meggyőződésébe fölvétessék, lia kutató szelleme előtt is ilyennek bizonyul be. A modern philosophia tárgya sem egyéb, mint az örök. a változhatatlan, megdönthetetlen igazságoknak az emberi ismeret mezején való kikutatása, megállapítása s rendszeres egészszé való összefoglalása. Összekötő kapcsa e philosópliia az egyes tudományoknak, összefoglalása és. rendszeresítése az emberi tudásnak, a melynek czélja egységes világkép alkotása s a kor műveltségének tudatossá váló kifejezése. Ep azért minden philos, rendszer sajátságos szövevénye a tévedéseknek és igazságoknak. Az emberi tudás végtelenül közeledik az igazsághoz, s ezt a közeledést épen a philosophia története tünteti föl. Stöckl és az uitramontán bölcselettörténetirás hibája az, hogy á la Janssen teljesen elferdíti s csaknem élére állítja a történeti eseményeket, tehát a philos. rendszereket, s a legkisebb érzékkel sem bir azoknak beható objectiv méltatására és felfogására. Azt hiszem, hogy a modern eszmevilág a maga egész gazdagságában és összes attribútumaival alig fog engedni e középkori elavult, bár „angyali" bölcseletnek, mert hát a történelem kérlelhetlen logikája arra tanított meg bennünket, hogy az idők kerekeit mégsem lehet (visszafelé fordítani, még ha nálunk ,.a ragyogó beszédű" Schlauch bíboros tolja is azokat ! Eperjes. DE. SZLÁVIÉ MÁT ris».