Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Dr. Szlávik Mátyás. Ultramontán philosophia

államtudományi, jogbölcsészeti, kormányzati és emberjogi oly elvek foglaltatnak, melyek a gyakorlati életbe átültetve az ujabbkori felfogásnak alig fognak valamit engedni!" Ennek a pápás ujscholastikus bölcsészetnek érdekeit szolgálja a nemrég elhunyt S t ö c k 1 eiclistädti tanár R é p á s s y által magyarra is fordított s több kiadást ért ujabb bölcsészettörténete, mely „a keresztyén bölcsészet müvelését ő szentsége körlevele értelmében" szorgalmazza, — őt követte Kl eut g en, Grutberlet és Pesch a németeknél, s nálunk Kiss J., L u b r i c h A. s Kl i n g e r S., de különösen a bpesti, előbb temesvári „Bölcsészeti folyóirat." Egyik legügyesebb lovagja s eszméinek terjesztője W o 1 a fka X. Debreczenben. E bölcsészet szerint : „a Bacon, Hobbes, Locke, Berkeley, Hume, Condillac, Comte, valamint a Des Cartes,- Spinoza, Leibniz, Kant, Fichte, Schelling, Schoppenhauer és Hartmann nevekkel összekötött rendszereknél nincs mit keresnünk. Nincs tehát egyéb hátra, mint a józan bölcselet fonalát, hol erőszakosan (Bacon és Cartesiusnál !) megszakittatott, fölvennünk s tovább fonnunk, fejlesztenünk; azaz vissza kell térnünk a középkori scliolasticismus jeleseihez, kivált Aquinói Tamáshoz s az ő szellemében kell művelnünk a bölcseleti tudományt. " Lubrich szerint pláne „Cartesius óta a bölcsészet története nem egyébb, mint a közös bölcseleti egység lebontásának története. „Innen szerinte" a sokféle egymást a magaslatról letaszító, ellentmondó philos, rendszer egész mai napig . . . ." „A jelen bölcselet nem tudományfejlődés, hanem romhalmaz, tetemmező," a melynek egyedüli óvószerét „Aquinói Tamás bölcseletének viszszaállitásában, mint a bölcselet újjászületésében látja," mivel „egyedül az ment a tévedésektől, sőt gyökeres tagadása azok elvének." Végül Klinger bpesti tanár egyik rektori beszédében egy ker. bölcseleti kathedrának a létesítését is sürgette az egyetemen, a mire, ha a néppárt kormányra kerül, kilátása is lehet. A Tamás-féle encyklikának megjelenése óta a kath. tudósok nagyon is félelmetes kísérletet tehetnek a bölcsészet terén való önállóbb fellépésre. Hiszen a Herrn esek, Grünt h erek és Baltzejrrek szabadelvűbb mozgalma már régebben az Indexbe került. E tekintetben dicséretes kivételt képez nálunk Horváth Cyrill, s különösen Pau er Lnre a maga Athenaeumával s jeles philos, müveivel. Az angyali doctornak Nagy Alberten nyugvó tudományossága ez az elferdített s nagyon is kivonatos középkori Aristoteles lett most egyeduralkodóvá a pápás világ szemináriumaiban, kathedráin és irodalmában, mely irányzat arra tanit meg bennünket, hogy „csak az a bölcselet jogosult, mely alakját Aristotelestől, eszméit Augustinustól, s rendszeres kifejezéseit Tamástól nyeri." Mestere ez irányzatnak, mint emiitettük Stöckl Albert széles körökben ismeretes philos, munkáival. Szerinte „a hagvományi és tekintélyi elvnek Protestantismus által való elvetése elkerülhetetlenül a positiv keresztyénség mellőzésére vezetett a philozóphiában. " Mint Janssen, az ismert ultramontán történetgyártó, ugv ő is azt tartja, hogy ..a protestantismus az egyháztól s az egyházi tekintélytől való elszakadással" azonos, a melylyel előbb-utóbb a „keresztyénség egész tartalma megy veszendőbe. E történet csinálok szerint a történelem philosóphiájának tudatos mellőzésével a XVI-ik századbeli újítók törekvése folytán a bölcselkedésben minden tekintet nélkül a posotiv hitre, a teljes gondolkozási és véleményezési szabadság kezdett lábra kapni. Ily szellem mellett — igv okoskodnak tovább — a különböző bölcseleti rendszerek egészen természetesen mód nélkül szaporodtak, s egymástól eltérő, sőt egymással ellenkező vélemények jutottak állítólag felszínre oly kérdések megoldásában is, melyek az emberi ismeretek terén főfontosságuak. A vélemények sokasága azután igen gyakran habozást és kételkedést szült, melyet már csak egy lépés választ el a tévedésektől. Lépten-nyomon ki lehet mutatni azt a scholastikus átalakító befolyást, a melyet a vatikáni dogma az ujabbkori kath. tudományosságra gyakorolt az egész vonalon. Befolyása alatt áll ma az egész theológia, sőt még. az exact'tudomány is, de legmerészebb nyilvánulása Janssen és Stöckl történetírása. S miként a protestantismus, ugy a modern állammal szemben is tele van e törfénetiiás keserű gyűlölettel, mert hát ez is „a modern philosóphiával együtt a protestantismus szülöttje." ,E modern állam mellőzi Stöckl szerint a lelkiisme-