Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

1896-06-04 / 23. szám

Tizennegyedik évfolyam. 23. szám. Orosháza, 1896. junius 4. Előfizetés dija : Egész évre . . €> frt. Fél évre ... 3 „ Negyed évre 1 frt SO kr. Egy szám ára 12 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. t - # Felelős szerkesztő ás kiadó : Y E R E S JÓZSEF. Hrdetéâ di.ja : Egész oldal . . « frt Fél oldal. ... „ Negyed oldal . . 2 „ Ennél kisebb . . i , Bélyeg külön 30 kr. A nemzet apostola. Irta C SENGE Y GUSZTÁV. Jiz eperjesi ev. tanítóképző-intézetnek 1896. április 25-ikén tartott jótékonyczélú hangversenye alkalmára. A kikeletnek napja fölmosolygott, Árasztja szerte enyhe derűjét ; "Fakasztni lombot a kopasz fa ágán Csókolja gyenge, csillogó rügyét. Ködön, felhőkön áttör ragyogása, Majd egy szegényes házon fennakad . . Aranyfürtös fiúcska játszik ottan, Tenyerén tartva a kis bogarat. Vörös bogárka fekete pettyekkel — Úgy elbeszélget a fiú vele . . . Arczán az ifjú, játszi gondtalanság, Kinyújtva karja, nyitva tenyere : „Szállj tova, szállj el Isten bogárkája, Szállj tova, szállj el, katiczabogár ! Mutasd, mutasd meg, merre visznek engem ? A tavasz itt van, zöldül a határ." És a bogárka szárnyra kelve elszállt És a fiúcska vígan fölnevet . . . Gyermekkorunknak tiszta boldogsága ! Te látod nyitva egyszer az eget, Egyszer, csak egyszer küzdő életünkben, Midőn a föld az éggel összeér . . . Szolgának, úrnak ez egy tavaszában €sak az örömnek szép virága él. Lám a fiúcska nyűtt, kopott ruhában, Mezítláb olyan boldogan nevet! — Könnyes szemekkel nézi játszi kedvét A nő, ki most feléje integet. A konyhaajtó küszöbén jelent meg. Megismered szemén a jó anyát : „Óh jer fiacskám, jer be a szobába, Nagy útra keltek, ott benn vár atyád" Bemennek. Ott benn komoly áhítattal Egy erős férfi jár-kel : az apa. Fölnéz a gyermek rá okos szemével És várja: mire csendül meg szava. Megérti tán, mit az beszélni kiván, Tizedszer látta nyílni a tavaszt. Az apa ajkán egy magasztos eszme Kedves fiához ilyen szót fakaszt : „Fiam, figyelj rám. Nagy időket élünk, Ez év a nemzet fényes ünnepe ; Sok vész után a magyarok hazája Ezredik évét mostan tölti be. Mint Izráel a szent városba egykor, Megy ünnepelni a mi nemzetünké Hogy e nagy évről szent emléked légyen, Ünnepet ülni mí is fölmegyünk, De azt tudod jól kis fiam, hogy én csak Egy gonddal küzdő tanitó vagyok, Nem indulunk hát bőven, kényelemmel Ez útra, mint a gazdagok, nagyok ; De hisz gyalog járt minden hű apostol, így vándorolt a Megváltó maga ; A hogy elértek ők szent városukba, Mi ketten is csak elérünk oda." Szegény tanitó útra kelt fiával Megülni a hon ezredünnepét. Zarándok útjuk hosszú, fáradalmas, Lankadni érzik testük erejét ; De az a hő vágy, mi keblük dagasztja, Megedzi őket —- oly szent volt a czél! — A két zarándok megy, megy csüggedetlen, Míg végre a szép fővárosba ér. Szétnéznek, és a kis fiú elámul — Nem álmodott még ilyen szép csodát. Előtte, mint a rege bűvös képe, Tűnnek föl a nagy, fényes paloták . . . Tovább haladnak a liget felé, hol A nemzet összegyűjté kincseit, Mit ész, ügyesség, szorgalom teremtett Kápráztatón van elrendezve itt.