Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Eder József. Ezredéves egyházi beszéd

Ezredévi egyházi beszéd. Az ..Evang. Egyház és Iskola" pályázatán dicsérettel második helyen kitüntetve. Irta: Eder Józsc f nemes-csőéi er. lelkész. Jelige: -A nagy világon e kivül Nincsen számodra hely!" „Hatalmas dolgokat cselekedett velünk az Ur, azért vigadjunk!" (126. zsolt. 3.) A zsoltáriró ezen lelkesült szavaival köszöntlek benneteket, k. li. itt az Istennek házában. Hatalmas dolgokat cselekedett velünk az Úr j jSagy jóvoltából valósággá lett most már azon évek óta táplált nemzeti óhajtásunk, hogy szeretett hazánk fennállásának ezredik esztendejét jelentőségéhez méltó emlékezetességgel ünnepelhessük meg és szétfoszlott az a fel-feltünő setét aggodalom, hátha ellenség vagy sorscsapás meghiúsítja óhajtásunk teljesülését ! Nem hiúsította meg ! Eljött az ünneplés ideje ! Megérhettük azt békességben, erőben, szabadságban! Hazánk szép fővárosa, fényes díszbe öltözve, fogadhatja most már az érdeklődő idegenek ezreit, ós ünneplő honfitársaink százezreit, hogy bemutassa nekik értelmi és anyagi fejlettségünk kétségtelen bizonyítékait! Es a kik látják azon bizonyítékokat, lia barátaink, még többre becsülnek, ha ellenségeink, jobb véleményre térhetnek! Óh lia most élne a „Fohászkodás" lánglelkü költője, és láthatná megnyilatkozását azon nemzeti ős erőnek, a mely évtizedek alatt évszázadok munkáját végezte a haladás mezején, — lia látná ezt a lánglelkü költő, bizonnyal még sokkal nagyobb bensőséggel zendülne meg lantján az örömének: „Él még nemzetem istene ! Buzgó könnyeimen szent öröm ömledez!" Mert a kinek szivéből a hazaszeretet Isten ültette nemes virágát, se sivár önérdek, se sajnálatos félreértés, se kétséges szándékú emberek ki nem gyomlálták; a ki e mellett el tudja gondolni, milyen nagy idő ezer esztendő még nemzetek életében is, és átérzi, milyen rendkívüli szerencsésnek tarthatja magát az a rövid éltü nemzedék, a mely a gondviselés kegyelméből ilyen nagy időt ünnepelhet, — a ki ezt felfogja és átérzi, annak egész valóját, a megilletődés, öröm és hála megáradt érzelmei foglalják el szükségképen ! Ezen érzelmeknek akarunk mi itt ma kifejezést adni Istenünk előtt, és hogyan adunk méltó kifejezést? arról fog ünnepi elmélkedésünk szólniAlap igék: I. kir. 8. r. 55—58. „És fennállván (Salamon megáldá az Izrael egész gyülekezetét, felszóval ezt mondván : Áldott legyen az Úr, ki nyugodalmat adott az ö népének, az Izraalnek minden ö beszéde szerint ; csak: egy beszéde is hiába való nem volt minden ö jó beszédei közül, a melyeket szólott az ö szolgája : Mózes által. Legyen velünk is a mi Urunk Istenünk, a miképen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék mi tőlünk : hanem hajtsa magához a mi szivünket, hogy járjunk minden ö utaiban, és őrizzük meg az ö parancsolatait, végzéseit és Ítéleteit, a melyeket parancsolt a mi atyáinknak." Mikor a zsidók bölcs királya, Salamon a jerusálemi templom építését befejezte, nagy és fényes ünneppel tette annak felavatását emlékezetessé. Királyi diszbe öltözve ő maga térdelt legelőször az oltár elé, s buzgó imádsággal ajánlotta az elkészült templomot, önmagát és egész népét a hatalmas Isten oltalmába; azután pedig felegyenesedvén, azon beszédet intézte az Izrael egész gyülekezetéhez, a melynek első felét most felolvastuk. Tudjuk, hogy Salamon temploma nem csupán a vallási, hanem a nemzeti (politikai) együvétartozás jelképe, ápolója, erősítője is akart lenni Izrael népénél, s igy felavatása nem kizárólag vallási, hanem nemzeti ünnep jelentőségével is bírt. Ugy érezzük, hogy a mi ezer éves ünnepünknek szintén nem csak nemzeti, hanem vallásos jellege is van szükségképen, s igy most a mi lelkünket is ugyanolyan érzelmek foglalhatják el, a minőket a koronás bölcs a felvett szakaszban olyan szépen kifejezett. Nagy nemzeti ünnepünkön nekünk is az a legtermészetesebb vallásos kötelességünk, hogy 1. Mondjuk mély hálával: „áldott legyen az Ur!" 2. Óhajtsuk őszintén: „legyen mi velünk is!" 3. Kérjük, hogy „segéljen utaiban járnunk!" I. Hét esztendőre gondolt Salamon, midőn az új templomban azt mondotta : „áldott legyen az Ur, a ki nyugodalmat adott az ő népének!' Ezer esztendőre, ezer esztendőnek sok fényes és sok gyászos napjára gondolva mondjuk mi ma megin-