Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

1896-05-14 / 20. szám

másutt az élet ; mindez a haza, a te hazád, ez a haza az édes, drága, imádott magyar haza ! Haza és Egyház ! Ezt a hazát fénybe vonta a keresztyén egyház, kivált a protestáns egyház. A protestáns egyház széttördelte a hazának rabbilincseit, a két protestáns egyház védőbástyája volt az egész magyarságnak, visszaadta alkotmányát, nevelt szabadságra érett s szabadságra méltó népet, tiszta erkölcsű népet, az istenfólelemben, tudományban, iparban, földmivelésben s művészetben nagyratermett népet. Sas-szárnyakon hordozott és hordoz minket az Isten, erőrül-erőre, dicsőségről-dicsőségre. Hála Néked, oh szent Isten ! — Igazi hála-e a mi hálánk? avagy csak üres beszéd és gonosz képmutatás ? Hálánk űgy lesz igaz és abban fog állani, lia mint őseink, tiszta erkölcscsel, buzgó vallásossággal, tettekben mutatkozó égő honszeretettel virágoztatjuk a hazát, ha fülünkbe, ha szivünkbe hat nagy költőnknek szava : „Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod Árpád vére miként fajul ? Nem látod a bosszús egeknek Ostoráit nyomorult hazádon? — minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledül s rabigába görbed." Vésd szivedbe magyar nép, hogy Nem virul ott a dicső szabadság, A hol bűn van s bűnben szolga-rabság ! A tiszta erkölcs s melyből ez származik, az istenfélelem tartott meg eddig tégedet, magyar, egyedül ez tarthat meg ezután is. S hol van ma az istenfélelem ? hol a tiszta erkölcs ? A hit gyökere kiszáradt, a szeretet virága lehullott, a tiszta erkölcsnek gyümölcse megrothadott sok szivben ! Istenért ! Hazáért ! Ez volt őseink jelszava. Ez legyen a mienk is ! Akkor élünk a hazának, ha az Istenben, az Isten által ós az Istennek élünk. Az Ur félelme, a keresztyén vallás nem más, mint élet Istenben a Krisztus nyomdokán. Nem szereti az a hazát, a ki nem szereti, nem féli az Istent! Szeresd az Istent ! Szeresd a hazát ! „Romlott sziv és romlott elme, Kit hazája hő szerelme Szép tettekre nem hevít !" Az ily hazaszeretet, az istenfélelemtől áthatott nemes, munkás élet lesz a mi méltó hálánk Istennek e napért, ezen ezredévért. Igy mondhatjuk szent örömmel e szavakat : Hála Néked, oh nagy Isten ; Ujjászültél a szent hitben ; Sas-szárnyakon vittél minket, S megőrizted mindvégiglen Erkölcsünket ! Emlék- és hálaünnep e mái és III. Reményünnep. Az a remény valósul csak,, melynek van alapja s mely magában hordja a teljesülés csiráját. A jó mag a sirból is kikél, a nemes eszme a keresztfán is győz és van, lesz pünkösdje. Isten csodája, hogy ily pünkösdöt ért magyar hazánk ! Lesz-e még több ily pünkösdje a magyarnak, lia régi bűnét el nem hagyja? A pártoskodás bűnét, azt a bűnét, melyről sirva panaszkodik a nemzeti szellem igy : „Atok verte meg a magyart, Hogy az soha össze nem tart !" — a békétlenség bűnét, azt a bűnét, melyről szivkeserüséggel zeng a költő igy : „Fiaim, ha igy czivódtok, Nem lehet a haza boldog !

a — a csüggedés bűnét, azt a bűnét, mely a nehéz napokban mindjárt elcsügged és Amerikát keres s nem érti, nem érzi a próféta szavát: „Ez a föld, melyen annyiszor apáink vére folyt !" s ezt a szózatát : „A nagy világon e kivül Nincsen számodra hely !" De — Távozz bú, gond, oszolj kétség, Jer, mosolygó szép reménység ! Mi egy sziv ós egy lélek vagyunk e napon

r egy sziv vei, egy lélekkel fogadjuk fel a szent Isten szine előtt, hogy a pártoskodás, békétlenség és csüggedés ördögének nem adunk többé helyet a szivünkben; hanem a lelkűnkhöz öleljük e napon az egyetértés, a békesség és a bizalom angyalát. Egyetértésben az erő, békességben virul a haza s mi bókében akarunk, békében fogunk élni, mint édes testvérek, bármely nemzetiséghez, bármely nyelvhez, bármely párthoz s bármely valláshoz tartozzunk is. A bizalomtól, a hittől, — a bizalom és hit által a kitartó munkától függ hazánk jövője. S mi bizunk a gondviselő Istenben, hogy meg-