Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Poszvék Sándor. Jelentés a pályázatról

tart minket ezután is, mint megtartott eddig. Bízunk, hogy az a nagyságos Isten, a ki esztendeinket eddig nyújtotta, a ki nékünk ily örökséget osztott, a ki minket e puszta földön fölvirágoztatott, kegyelmével körülvett, a jó és rossz napokban szent vallásával oktatott, annyi megpróbáltatásban is megőrizett, mint szemének fényét, — a ki mint a sas az ő fiait, kegyelme szárnyaival betakart s a dicsőség magaslatára vitt, —- a ki minket magas földre, e szép földre helyezett, e téjjel és mézzel folyó Kanaánba, hol a mező gyümölcse pirul, a méz csorog, a rónaság aranykalászszal reng s a szőllőnek tiszta vére folyt s hisszük, fog folyni ezután is: bizunk, hogy ez a jóságos Isten nem hagy el minket. Az egyetértés, a békesség, a bizalom s ezekkel karöltve a kitartó becsületes munkásság, törvénytisztelet, jogainkhoz való SZÍVÓS ragaszkodás, a lángoló szabadság- és hazaszeretet: biztos remény nekünk, az Istenbe vetett remény, hogy van, lesz jövőnk, multunkhoz méltó. Isten adta nékünk e hazát, Isten védte ezer éven át ; Isten adta a reményt nekünk, hogy megőriz a mi Istenünk ! Megőriz [ Megtart ! Miénk a remény, a munka, — Istené az áldás. Népeknek Istene, gondviselő édes Atyánk a Jézus Krisztusban, Téged kérünk, Szivünknek teljességéből kérünk Tégedet: erősíts, segíts jó föltételünkben, szentelj meg minket édes hazánk javára irányuló minden nemes igyekezetünkben! Áldd meg e drága hazát, magyarok hazáját ! Áldd meg a magyar népet! Áldd meg a mi angyali lelkű Kírályasszonynnkat ! Áldd meg bölcs, jó és hű koronás Királyunkat ! Áldd meg a kormányzókat és alattvalókat! Áldd meg az egyházat! Legyen ez ünnep az emlékezet, a hála és remény ünnepe, a reményé, igy szólván: Távozz bú, gond, oszolj kétség, Jer, mosolygó szép reménység ; Adj nekünk sok víg esztendőt ! Multad után, magyar, érsz még Szép jövendőt 1 E szép jövendőért szálljanak fohászaink az Isten trónja elé, buzgó szívvel és lélekkel így imádkozván : Nagyhatalmú Isten ! Nemzeteknek Atyja, A ki égen-földön Ur vagy és szabad : Egy szempillantásod az időt kiszabja, S czédrusokat tö

rdel egyetlen szavad. Mindöröktül fogva élsz Te s mindörökké, Ezer év előtted mint egy nap, olyan, — Hulló levelek mi, nincs nyomunk se többé, Ha vész az idő, e rohanó folyam. Mig egy nép enyészik s más nép újra támad, Porba hull a térdünk, égre nyúl a kar : Hála Néked, Isten, áldás és imádat : Hosszú ezredéve él itt a magyar ! Az arasznyi létben ezredéves élet : Mily csodás ajándék, mily bő kegyelem ! Te munkád ez, Isten ! Te velünk, mi Véled, Kies a mi sorsunk, hálánk végtelen ! Egy öröklét a mi ezredéves éltünk, A minőt nem ismer a történelem : Fényes csillagokról csillagra léptünk, Majd jajgatva jártunk a mélységeken. Zúgjatok harangok a nagy ünnepségre : Pusztaszernél Árpád s hősi népe ott, — Zúgjatok harangok a nagy temetésre : Végig a hazában mennyi a halott ! Könnynek, fájdalomnak s vérnek tengerében Tört hajónk hánykódott rémes éjszakán ; De biztatva tűnt fel egy sugár az égen : A hit, hogy megvirrad még az éj után. Megvirradt. Feltámadt ránk a munka napja, És prófétánk ajkán a jóslat betölt: Magyarország van! Nézd, kél az eszme magja, Termi már gyümölcsét ez a drága fötd. Ünnepeljünk, hivek ! A sírok megnyílnak, Szelleme ősöknek körülünk lebeg; A dicsőült szentek áldozatra hívnak : A magyar hazáért égjen lelketek ! Együtt, egybeforrva és egy czélra törve, A poklok sem vesznek rajtunk diadalt ; Szállunk a magasba és megyünk előre, Oh mert nagyra hívta Isten a magyart ! Bőkegyelmü Isten ! Most e haza földjén Templom lett minden hely, oltár a szivünk, S millióknak ajka Hozzád könyörögvén, Egy a mi fohászunk s egy a mi hitünk. Aldd meg szép hazánkat ! Ezt kérjük mi Tőled, Te meghallgatsz, Isten, él bennünk a hit; Ezer év támadhat s újra sírba dőlhet, E népet hűn őrzik a te Karjaid ! Amen. Jelentés a millenniumi ünnepi pályamunkákról. (Folytatás) Dicsérettel való kitüntetésre egyhangúlag ajánlja a bizottság az 5-ik, s általános szótöbbséggel a 13-ik, végül viszonylagos szótöbbséggel a 14-ik száműt. Szavazat esett a 2., 11., 15-ik számű beszédekre is. Igy tehát az 5.. 13. s 14. sz. a. nyilvántartott beszédek azok, melyeket dicsérettel való kitüntetésre tart érdemeseknek a bizottság.