Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Paulik János. Ezredéves emlékbeszéd

get — néhány évtized óta mohón szivjuk magunkba s anyagilag is nagy mértékben gyarapodtunk. De azért ki ne venné észre, hogy az általános haladás mélyén egy őrlő féreg lappang, a mely úgy a nemzet, valamint a családok életén és az egyesek szivén mély sebeket váj. Ki ne venné észre, hogy a nyilvános élet mezején bizonyos erkölcsi lanyhaság kezd elterjedni, — hogy a közjó elve helyett egyes hangzatos, de legtöbbnyire kicsinyes frázisra irányítják a polgárok lépteit s az önfeláldozó hazafiságot a pártérdek, haszonlesés s hivatalvadászat kezdi kiszorítani?! A családi élet terén is oly gyakran látjuk a házastársi és a gyermeki erények lazulását ; a keblek sivárabbakká kezdenek válni s az élvezet és a vagyon utáni vágytól korbácsolt emberek közt napról-napra nő az elégületlenség. S ne gondolja senki, hogy e szomorú tényeknek semmi köze sincs a haza sorsához. Az egyes egy-egy lánczszemót képezvén a közös hazának, az ő állapota ezét is érinti. — Miután pedig sem a haladó tudomány, sem a gyarapodó vagyonosság az emberek bajait megszüntetni nem tudta, de sőt uralmuk alatt ezek mintegy növekedni látszanak, nyilvánvaló, hogy a népek jólétének nem ők az igazi forrásai. — Szép dolog a tudomány, de a mint egymagában nem képez óvszert a benső szenvedések ellen, úgy külsőleg sem képes az emberi szenvedélyeket kellő határok közt megtartani s nem képes a tekintély szentségét úgy biztosítani, a mint azt az országok érdeke megkívánj a. — Jó a vagyon s nagybecsű eszköz a gazdagság, de egymagában véve gyönge támasza az országok épületének, sőt a veszedelem bizonyos csiráit tartalmazza, a mennyiben könnyen az erkölcsök ellágyulására vezethet. E kettő csak úgy felelhet meg a beléjük vetett reményeknek, ha vezérökül a vallást választja. A szivnek — hogy élhessen - vallásra van szüksége. A nemzeteknek szintén. A vallás nemcsak az egyes dolga, — a mint azt manapság sokan gondolják, — hanem egy hatalmas társadalmi erő. A vallás a maga korlátozó, vigasztaló, buzdító és nemesítő erejével befolyást gyakorolván a bíró igazságszeretetére, a hivatalnok lelkiismeretességére, a kereskedő vagy az iparos szorgalmára és becsületességére stb. befolyást gyakorol mindarra, a mi a nemzetek sorsát eldönti. Jaj annak a nemzetnek, a mely az erkölcsiség ez éltető erét elsatnyulni engedi! S jaj volna a magyarnak, ha Istenének oltárát elhanyagolná! „A külső szerencse veszélyeit erő s nemes bátorság által meg lehet lábolni, de a lélek elaljasodása szabadulás reménye nélkül merít alá," (Kölcsey.) — Még egy nemzet sem fordított hátat az Isten oltárának a nélkül, hogy meg ne bűnhődött volna érette. — Ott a hatalmas példa erre a franczia forradalom amaz időszaka, a mikor gőgjóben kiveti szivéből az istenfélelmet, s a fékevesztett szenvedélyek pusztító játékain tanulja megérteni az Ur ama mély értelmű igéit: A kik engemet megtisztelnek, azokat megtisztelem; d

e a kik engemet megutálnak, megutáltatnak. (1. Sám. 2. 30.) De a vallástalanságon kivül még egy más ellensége is van a nemzetek előhaladásának. Ha u. i. betekintünk a történelembe, látni fogjuk, hogy a mongol és török pusztításainál mélyebb sebeket vert e haza kebelén az ő érdekeiről megfeledkezett gyermekeinek viszálykodása s a magyar nemzeti eszmék, nemzeti nyelv iránti elhidegülés. S az természetes. Az írásnak amaz örökké igaz mondása: „a mely ház önmagában meghasonlik, — elpusztul," — áll az országokra nézve is. — Az összetartás erő. S valamely ország szilárdulását csakis a polgárok szoros összetartása s az a tiszta, munkás hazafiság mozdíthatja elő, a melynek legfőbb elve a hon érdeke, a melynek minden egyéni ambitio, minden részleges érdek alárendeltetik. Valamely nemzet erejének feltételeit nemzeti szellemének megőrzése, ősi hagyományaihoz való ragaszkodása s a nemzeti eszméknek és nyelvnek ápolása s fiainak minden rétegében való meghonosítása képezi. Ezek nélkül a nemzet olyan, mint a fa, a melynek gyökereit aláásták. ..Haza és nyelv — a mint egy jeles írónk helyesen megjegyzi — egyforma rangban álló nevezet minden népre nézve, ha a tiszteletben álló nemzetek sorából kitaszittatni nem akar. Nemzeti életet nemzeti nyelv nélkül gondolni lehetetlen. Jaj a nemzetnek, mely lakhelyeiből kiüldöztetett ; jajabb annak, mely ősi nyelvétől fosztatott meg ! — A mi őseink bujdosók valának, de nyelv által összetartatván, szereztek vérrel új hazát s az idegen fölei általok magyar lett." (Kölcsey.) Fájdalom azonban az erős nemzeti élet e forirásait a mai kor kétféleképen is megszorítani gyekszik. A19. század korszelleme egyrészről a hazafiság fogalmát világ polgári rajongássá akarva át változtatni — sa nemzet ősi jellemét meghamisítani s