Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Paulik János. Ezredéves emlékbeszéd

virulatnak vetette meg alapjait. Ebben mutatta meg még egyszer a magyar lelkének nagyságát s hazaszeretetének óriási lángját! S bár leverettünk, —e láng nem maradhatott hatástalan ; fényénél meglátta az ellenség e nemzet nagyságát s belátta azt is, hogy az ég haragjának kihívása nélkül őt tovább is elnyomni akarni nem lehet. S hála a Kossuthok erős mozgató erejének s ezerszer hála a Deák Ferenczek bölcsességének —: felvirradt végre az a nap is, a melyen az alkotmányos és a lelkiismereti szabadság szép napja ragyog! Ünneplő gyülekezet ! Ha nekünk a nemzetünkre súlyosodó csapások láttára volt okunk felkiáltani: Megkisértgettél minket, óh Isten? — e fényes eredmény látásánál szintén elmondhatjuk a zsoltáriróval : mindazáltal vittél minket kies helyre. Mert hiszen ma büszke önérzettel tekinthetünk szét szép otthonunkon. a melynek mezőin viruló tenyészet, városaiban műveltség, fejlett ipar és kereskedelem tűnik szemünk elé. Csodálatos dolgokat cselekedett az Úr mi velünk l Az ő jobbja megóvott attól, hogy a nehéz kísértések óráiban elessünk ! az ő véghetetlen kegyelme utat nyitott a szabadulásra s elküldé mi hozzánk prófétáit, a kik e nemzetet gyengeségében támogassák s a virágzás magas fokára jutni felsegítsék. Térdre tehát, édes nemzetem ! Borulj le az ezredév határán a magyarok hatalmas Istene előtt, a kinek jósága te hozzád oly nyilvánvaló ! — Énekeljetek dicsőséget az ő nevének: dicsőítsétek és dicsérjétek öt e földnek minden lakói! Áldjátok népek a mi Istenünket és zengjen az 5 dicséreteinek szava? (Alapige: v. 1. 2. 8.) A mai nap első sorban a hálaadás napja legyen., s legyen II. egy szent fogadalom napja is egyúttal! Mi volt az

T a mi e nemzetet a feje fölött elzúgott viharok daczára is fenntartotta? Mi az, a mi általán véve a nemzetek sorsára döntő befolyást gyakorol s őket majd a dicsőség magaslatára. majd a hanyatlás lejtőjére állítja ? Kereshetik némelyek a kérdés megoldását a vaksors szeszélyeiben, az országok földrajzi fekvésében, anyagi viszonyaiban, avagy egyes kiváló alakjaik működésében, — kielégítő feleletet azonban. kapni nem fognak. Az isteni gondviselés kikutathatlan végzésén kivül, a nemzetek emelkedésének vagy hanyatlásának leghatalmasabb rugóját - - szerintünk — saját fiaiknak lelkülete, valláserkölcsi élete képezi. A mely nép kebelét magasabb eszmények hevítik, a mely népnél erős az a kapocs, a mely őt Istenéhez fűzi; az nemcsak hogy semmiféle földi erő által meg nem semmisíthető, de sőt — képiesen szólva — kezében tartja azt a hágcsót, a mely őt a virágzás magaslatára vezeti. Mig ellenben a valláserkölcsi élet satnyulása nyomában hanyatlás lépeget, a halál arat. — Tekintsetek az egykor hatalmas Rómára ! Soha nemzet hatalmasabb nem volt, mint ez, — soha nép nem élvezte a természet kedvezményeit annyira, mint ez, — fényesebb sorát is a kiváló alakoknak másutt hiába keresnénk, — s mégis Róma ledőlt s elsöpörte őt az idők hömpölygő árja. A magyarnak abban állott megsemmisithetetlen életreje, hogy félte Istenét s szerette hazáját. A ker. vallás és a haza iránti szeretet táplálta benne azokat a csendes és hősies erényeket, a melyek a, legsötétebb idők tömkelegéből is diadalmasan hozták ki őt. S múltjában tükröződik vissza a nemzet jövője is. A szerint a mint ez eszmékben rejlő mélyebb igazságokat a jövőben át vagy át nem fogja érteni — várhat szép napokat vagy sötét jövőt. |—• Lehetnek neki a természettől jó tulajdonai ; lehet a magyar büszke, lehet bátor, lehet vitéz, mindez az elpusztulástól nem fogja megóvni, ha otthonában esetleg azt a szent oltárt, a melyet szent István a keresztyén Istennek emelt s a mely előtt az ősök térdei oly áhítattal tudtak meghajolni, — kellőképen meg nem becsüli. Ker. atyámfiai ! — A mily gyönyörrel szemléljük a mult magyarjainak szilárd hitét s szép erényeit, s a mily örömmel szemléljük a mai magyarságnak a közművelődés útján tett óriási előhalaclását, — úgy nem fojthat el másrészről a mélyebbre tekintő kebel bizonyos aggódást a miatt a folyton erősbödő áramlat miatt, a mely századunkban Európát vizözönként elöntve honunk határai közt is tért kezd foglalni. A mai kor — a vallást mellékes dolognak tekintve, — az ősök Istenéről mintegy megfeledkezni hajlandó. Uj eszmék lelkesítik őt, új alapokra akarja életét is fektetni. „Tudomány és vagyon," — ez a mai kornak sokat hangoztatott jelszava. E kettőtől várja bajainak orvoslását s a jövő jólét csalhatatlan eszközeinek is ezeket tartja. A nyugati műveltsé-