Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Paulik János. Ezredéves emlékbeszéd

útját nem szegte, s oly erősen, hogy a legnagyobb zivatarokban is biztosan el tudta hordozni azt az épületet, a melyet a későbbi századok folyamán az utódok bölcsessége reája épitett. Nemes tett, nagy gondolat volt ez —- ker. Af. ! A földiek közül azért e nagy királyra szálljon az első áldás a mai szent napon ! S szálljon azután azokra is, a kik nyomdokain járva, e ha^át dicsővé tenni igyekeztek ! Ezekre áttérve — valóban zavarba jő a történet múzsája, hogy melyiknek nyújtsa oda először az érdemlett babért. S én is — látva azt a fényes sorát a nagy alakoknak — valóban nem tudom, kit emlitsek előbb ; Kálmánt-e, a kinek magas röptű szelleme századokkal megelőzve korát — kitűzi a felvilágosodás zászlaját, — vagy a keresztyénség ünnepelt bajnokát: a vitéz Hunyadit, a ki Európa akkori rémének : a töröknek vált viszont rémévé, — vagy a tudománykedvelő s igazságos Mátyást, a kinek lángszelleme felemeli a csapások által lesújtott magyar nemzetet s a legsúlyosabb körülmények közt is hazánkat elsőrendű hatalmassággá teszi ? ! „Nem tudom én melyik volt szebb, melyik dicsőbb, melyik nagyobb." S mint az éj sötétjéből a fénylő csillagok, úgy ragyognak ki a magyar történelem sötét korának mélységéből a Jurisics, Dobó, Szondy, Zrínyiek dicső alakjai, a kik nem ismertek áldozatot, nem kímélték vérüket a magyar nemzet becsületének s fennmaradásának védelmében. Mind nagyok ők s kicsiny minden hála, a mit irántuk érezünk s kifejezhetünk. S midőn a magyar nemzet kipróbált nagyjai sirba szállanak, midőn a török eltemetni készül nemzeti függetlenségünket, műveltségünket : akkor megmentésünkre égből küldött angyalként egy szellemi hatalom jelenik meg, a mely — mint a felhők lehulló harmatja, a nap hevétől eltikkadt virágot — felfrissíti a csapások ólomsúlya alatt görnyedező magyar nemzetet. A 16 századbeli hitújítás volt e hatalom. A reformatio hazánkban nemcsak hogy a nemzeti élet kútforrásainak : a nemzeti szellemnek, nemzeti nyelvnek és nemzeti irodalmi tevékenységnek nyújtott táptálékot, hanem — oltalmazván a lelkiismereti szabadságot, élénkítvén a szabadságérzetet, — a magyar alkotmányos szabadság eszméjének is nevelt hősöket. A hitújítás magyar apostolai hazafias szinbe vonván működésüket, általuk a prot. vallás s a magyar hazafiság csakhamar kapcsolatba jut. S e két eszmének a szivekben való egyesülése e nemzet sorsára döntő befolyást gyakorol, a mennyiben ez védbástyája lesz azon támadások között, a melyek a 17 század óta önállása, független alkotmánya ellen intéztettek. S bátran elmondhatjuk, hogy ha a magyar azt, hogy hajdan a különböző ellenséges elemek közt Európában gyökeret verhetett, — a keresztyénség nek köszönheti, úgy azt. hogy mint alkotmányos, művelt állani életben maradhatott: egyenesen a protestantismusnak köszönheti. — Az osztrák császári önkényuralom s a római papuralom lenyűgöző törekvései által előidézett kétszázados tusában -— a vitéz Bocskay, Bethlen, Rákóczy és Tököly alatt — az első sorban a protestánsokat látjuk küzdeni e hon önállásáórt s a lelkiismeret szabadságért. Dicsőén küzdöttek e nemes bajnokok; sokat szenvedtek szent elveikórt! Szenvedésük elég lett volna egy ezredévnek! S habár nemes küzdelmeik sikerét a kegyetlen sors újra és újra felforgatta, — nekünk a haza prot. gyermekeinek a mai nagy napon nem lehet előbbre való feladatunk, mint hogy büszkén tekintve reájuk — áldva-áldjuk haló poraikat. Mikor pedig az ezen hősök által képviselt eszméket az ármánynak elnyomni s nemzetünket az elmagyartalanitás vészes útjára sodorni sikerült: a protestantismus által széthintett szellem volt az, a mely a magyar nemzeti szellemet teljesen kiveszni nem engedé. A prot. elvek meggyőző ereje hovatovább az ev. egyházon kivül állókból is mind többeket ós többeket hódit meg s lassanként — mint a tavaszi napsugár a téli zord fagyot — elolvasztja azt a jógkérget is, a mely a vallásszabadságnak útját állotta. — A békóitól ekként megszabadult lelkiismereti szabadság azután a politikai szabadság eszméjét is nagyra növeli. S miután Kazinczyban és Széchenyiben a magyar nemzeti nyelv ós nemzeti eszmék hatalmas apostolokra találtak, —- e nemzet néhány évtized alatt elő volt készítve arra a nevezetes eseményre, a mely életében új korszakot nyit, t. i. az 1848-ki szabadságharczra. A 48—49-iki szabadságharcz volt az utolsó nagyobb zivatar e nemzet életében, a mely —csakugyan mint a vihar, — letördelve az erőtlen fattyú-hajtásokat s megtisztítva a légkört — új