Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Czékus László. Az Úr szenvedése történetéhez

ilynemű elsötétedése, melynek következtében a nap az ő fényét elveszti, még ma is előfordul, úgy mi ebben útmutatást találhatunk a helyes magyarázatra nézve. S tényleg ez is itt az eset. Épen az utolsó 1888. és 1889-iki években, márczius és áprilisban háromszor-négyszer is megtörtént, hogy déltájban délről vagy délkeletről egy meleg nyugoti szél fujt erre, miután még reggel a kék ég a legszebb tavaszi derűben mosolygott le ránk. Ez a szél épen úgy, mint az egyptoini chamsin, egészen ti nom futóhomokot hozott magával, oly finomat, hogy azt mindjárt a hatásán fölismertük. A levegő mindenfelé elsötétült. A hegyek, a melyek Betlehem körül vannak, egészen eltűntek a szemeink elől. Habár egy csepp felhő sem volt ott, az ég szürkébb és szürkébb, sötétebb és sötétebb lett. A nap elveszté fényét, csak egy halvány pléhkorongnak látszott az már az elsötétült légkörön át. Fénytelenül, mint egy halott szeme nézett le az égből. A földre semmi árnyékot nem vetett többé. A forró lég ellenben önsúlyként nehezült emberre s állatra egyaránt. A lélekzést akadályozva s az egész testet kiszárítva egyszer erősen, másszor egész gyöngén fújt a szél, úgy hogy a szabadban való tartózkodás egészen kellemetlen volt. Még lia nem is lehetne arra gondolni, hogy a feltűnő szél sokszor a földrengést előzi meg, mint ez akkor útban volt, mégis e föld mai viszonyai alig nyújtanak más magyarázatot, mint ezt. Némelyek ugyan ez ellen azt hozzák föl, hogy ebben a vélekedésben csak az a törekvés nyilvánul, hogy a csodaszerü dolgot tételezzük föl. De ha meggondoljuk, hogy magok'az evangyéliumok semmit sem szólnak a napfogyatkozásról, hanem csak egy futólagos átmeneteiről, akkor egy napfogyatkozás magában véve nem csudálatosabb, mint egy ilyen szélnek a keletkezése. És hogy egy más példát hozznnk föl, ha kimutathatjuk, hogy az egyptomi tíz csapások némelyike, mint p. o. a sáskacsapás, még ma is ép oly pontosan előfordulhat, mint hajdan, mégis senkinek sem jut az eszébe azt mondani erről, hogy ezzel a különös isteni végzést (mert ép ez a „csuda") tagadjuk, melyet az embereknek, mint az Isten különös szavát kell tekinteniök. A kereszt alatt öszszegvülteknek az Isten újja ebben a sötétségben annál feltűnőbb volt, mivel ez a homokos nyugoti szél ritkán jön elő, némely években pedig egyáltalában elő nem fordul. Én azt 1884-től 1888ig csak két évben láttam. Ezért bármikor is nagyon feltűnő az, és minden bizonynyal sokkal inkább észreveszi és megfigyeli azt a nép, mint egy napfogyatkozást. Mindezzel azonban még nincs kimutatva az, hogy ama sötétség valóban e szél által keletkezett. De ez az egyedüli tünemény a mai Palesztinában, a mely azt velünk megértetni képes, és ez annál valószínűbb, mivel az a szél rendesen épen a húsvéti hónapokban áll be. Ebben a sötétségben kellett tehát Jézusnak kiüríteni az utolsó cseppig a halál kelyhének a keserűségét, a mely Jézus kivégeztetésével való ö s s z e t a 1 á 1 k o z á s á b a n még a jelen volt zsidók és pogányok előtt is az istenség felette nyugtalanító jeleként tűnt föl. Sötétség szállta meg belsőleg, és most külsőleg is. Szorongó lelke végül a panaszos zsoltár e szavaiban tört ki: „Én Istenein ! én Istenem ! miért hagytál el engemet!" A keresztre feszitett legnagyobb kínja az égető szomjúság lehetett. Ehez járult még a lankasztó, az egész testet kiszárító déli szél is, úgy hogy a^ elgyötört, keresztre feszitett ekkép kiálta fel: „szomjúhozom!" Végül azonban, mint a győzelmi kiáltás hangzott el a sötétségbe: „elvégeztetett!" Jézus a lelkét atyjának a kezeibe ajánlotta és elhunyt. A nehéz homályos légkörben talán már előre jelzett földrengés most kitört, a sziklák meghasadoztak, s a természet, mely mintha átok alá lett volna vetve, újra szabad lett és föllélegzett, mialatt a megszabadult Úr diadalléptekkel sietett a másvilágra. „A százados pedig, ki ott állt mellette, s látta, hogy ilyen (diadal-) kiáltással hunyt el, s látta a földrengést, és mindazt,- a mi ott történt, igy kiáltott fel : „Bizony igaz ember és Istennek fia volt ez ! " CZÉKUS LÁSZLÓ. Képek a múltból. Az úgynevezett patentalis korszak honi egyházunk történelmében. maradandó nyomokat hagyott hátra. Ezen korszakból néhány képet rajzol le, saját tapasztalatai nyomán, egy f. évi febr. 5-kén' papi működésének hetvenedik évfordulóját megünnepelt lelkész. Első kép. A gömöri ág. h. ev. egyházmegye gyüleke-