Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Czékus László. Az Úr szenvedése történetéhez

föltennünk, mint azt sokszor föltették, mintha a tanács már hat órakor vagy épen még korábban jött volna össze a gyűlésre. Palesztinában a nap április első felében hat ós fél hét óra között jő fel. Ha a tanács urak a nappal keltek föl és otthon még megreggeliztek, úgy aligha jöhettek öszsze hét óra előtt. Jeruzsálemben rendesen igen szép és friss az áprilisi reggel. Derűben kél • föl az aranyos nap az olajfák hegye mögött, s üdvözli a régi „szent" várost. Egy ilyen reggeli órában kezdődött a nagy tanács törvényszéki ülése. Az Ítélet Jézus fölött már előre készen volt, ezért a tanácskozás nem is tartott sokáig. Jézust már nyolcz óra előtt Pilátus elé vezették. Rendkívül* gyorsasággal fordult meg a Jézus sorsa. Tegnap ilyenkor még nem sejté senki, magok a főpapok sem, hogy Jézus ma már halálra fog vitetni. Ük Jézust az utczán vitték át. Itt már ekkor pezsgő élet volt. Jeruzsálemből és a vidékről a sok nép csak úgy tolongott az utczákon. Páska ünnep volt. A katonáktól kísért és megkötözött Jézus megjelenése a legnagyobb feltűnést kelté mindenfelé. Mindenki a menethez csatlakozott, melynek a város egyik részén kellett átvonulni. Öt vagy tíz perez alatt a Pilátus palotájához értek. Jézus elfogatásának a híre futótűzként terjedt el az egész városban. Mindenki az ország kormányzójának a palotájához tolakodott, mely a templomtér nyugati részén állt. A tömeg perczről-perezre növekedett, kivált a jeruzsálemiek, a prófétagyilkos nők tiai, csatlakoztak az ö lelki vezéreihez. Iskariotes Júdásnak is ott kellett lenni a közelben. Mint az evangyelista megjegyzi, az ő harmincz tallérjával a zsebében látta ő Jézust a halálra menni. Ekkor félre ment „a, ő helyére" szörnyűkétségbeséséb

en. Jézus halálának az időpontja felől semmi pontos tudósításunk nincs. A Heródes és Pilátus előtt végbement események néhány óráig tarthattak. Ha Jézus nyolcz órakor jött először Pilátushoz, úgy a végitéletet tizenegy óra felé mondhatták ki fölötte. Márk szerint Jézust már a harmadik órában, tehát kilencz órakor feszíthették meg. János szerint az Ítéletet körülbelül a hatodik órában, tehát tizenkét óra felé hozták. A mint az éjszaka négy éjjeli vigyázatba, úgy a nap is négy napnegyedbe volt beosztva, melyek úgy látszik, hogy a harmadik, hatodik és kilenczedik órák által jelöltettek. Márk szerint (15 v. 25) a keresztrefeszítés a második napnegyedben, kilencz és tizenkét óra közt, János szerint (19 v. 14) a harmadik napnegyedben ment végbe, mint nyomatékosan megjegyzi ..körülbelül" tizenkét órakor. Mivel János az egyedüli szemtanú volt a tanítványok közül, mi jogosan inkább ő hozzá csatlakozunk. Hogy a tanítványok amaz iszonyú órákról az óra és perezre nézve semmi adatot nem nyújtanak. a fölött természetesen nem lehet csodálkozni. Igy tehát Jézust dél tájban feszitették keresztre. Nagy népcsődület támadt körülötte. Vele jöttek a főurak és a főpapok is, a kik nem tudták megtagadni maguktól azt az örömet, hogy a Jézus halálát lássák. A tanítványok közül csak János jött el. a veszélytől nem félve. A nők alig tarthattak valamitől. Ők keleten a legtöbbször egészen a büntető törvényen kívül állnak. Nőt majdnem sohasem fognak ott el. A hivők kis serege talán még az Isten beavatkozását is várta. De a győt•relem órái mind ijesztőbbek és ijesztőbbek lettek. Ez az ijedelem a tetőpontját érte el az alatt a sötétség alatt, a mely az egész földre borult. Milyen sötétség volt ezV Keresztyén csillagászok kiszámították, hogy abban az időben egy napfogyatkozás állott be, s ez által azt hitték, hogy a Jézus halálának a napját és óráját is meghatározhatják. De egy napfogyatkozás csakis újholdkor állhat be, míg a páskaünnep folyvást a holdtöltére esett. Ezért itt napfogyatkozásról szó sem lehet. Ezt a hitetlen magyarázók, mint p. o. Strausz, felhasználták és ez által bizonyítgatták azt, hogy minden fáradozásunk, melylyel az evangyeliumok történeti hűségét akarjuk kimutatni, egészen hiábavaló. A napfogyatkozás épen az akkori kor izlése szerint, hozzátartozik egy ilyen történethez. Római legendák szerint igy tett a nap Caesár és Augusztus halálakor is. E mellett mind a két részről be kell látni, hogy az e v a n g y é 1 i u m b a n szó sincs egy napfogyatkozásról. Mind a három evangyelium egyértelmüleg egy sötétségről tudósít, amely ..az egész földet ellepte" és csak Lukács teszi még ehez hozzá, hogy e sötétség miatt a nap elvesztette az ő színét. Az evangyéliumok szó kifejezése tehát ugyan arra vezet, a mit a természet törvénye is mond, hogy itt egy csillagászati napfogyatkozásról szó sem lehet. Hogyan gondoljuk el már most ezt a sötétséget? Bizonyára a különös isteni gondviselés következménye volt ez és az evangyelisták is igy akarták e dolgot érteni. De mégis az ő természetes közbenjárása is hozzájárult ehez. Ha a légkör