Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Legyen-e hát promótió a papi pályán (Farkas Géza)

96 hogy ily parányi megadóztatás egyes helyeken aggodalmakra ad okot. Zárom soraimat Arany János nagy költőnk gyönyörű szavaival: „És tudod az erő micsoda? Akarat Mely előbb, vagy utóbb, de borostyánt arat.", Andorka Gyula. Legyen-e Ml promotio. a papi pályán, Egyházunk hajója a zsinat után uj vizekre evez ; de zsinatunk korántsem felelt meg minden hozzáfűzött várakozásnak, nem gyógyította meg — de me'g csak nem is kisérlette meg gyógyszerét keresni soksok bajunknak. A mi gyógyszert elő is irt pld. a nemzetiség ügyében, az is — egyelőre — problematicus értékű. Tanítóink elvilágiasodása, régi párbérrendszer beszüntetése, lelkészek ellátása, olyan dolgok a melyekre figyelme vagy épen nem, vagy — mint épen az utóbb nevezett tárgyban, csak alárendelt mértékben terjedt ki. Nem vádképpen emlitem ezt, mert hisz máskép alig lehetett. Száz éves mulasztásnak helyrepótlásáról volt szó, ezt pedig rövid egy-két hónap alatt helyre ütni nem lehetett. Igy hát még zsinat után is sok lebegő kérdésünk van, melyekhez, mig el nem intéztetnek, kivánatos, hogy minél többek szóljanak. Ezek közé tartozik a lelkészi előléptetés — vagy az ezzel szemben álló szabad választás ügye is. Mert, hogy vannak egyesek — talán sokan, köztük Sass János is, a kik az eddigi gyakorlatot azaz a korlátlan szabad választás jogát kivánják feltartani, ezzel a dolog korántsincs elintézve. Nézetem szerint épp oly jogosult az utóbbi időben mind sűrűbben jelentkező azon óhajtás : — „változtassunk a papi választás eddigi rendszerén." Kinek van azonban most már igaza? Ez a kérdés. E kérdést igy feltenni s azt megfejteni akarni — a mint a következés mutatja, teljesen meddő kisérlet, mert bár mennyit vitatkozzunk felette, eldöntetlen marad az a világ végezetéig. A dolog lényegileg ott van elhibázva, hogy a két felfogást merőlegesen állítják egymással szembe. Szembe állítják mint ellentéteket; a helyett hogy a dolog kiegyenlítésére törekedve párhuzamos irányban helyeznék a két felfogást egycuás mellé. Azt mondják az előléptetés ellenkezik a haladással. Ugy tehát az egész világ haladhat s haladjon is, csak az evang. lelkész legyen az, a ki, minek utána ifjúkori felhevülésében, s egy jobb jövő reményében elvállalta a J. Krisztus gyönyörűséges igáját valamely nyolczad rendű gyülekezetben, — csak ő legyen az, a ki ne haladjon, a kinek haladására kerekkötő lánczot kell kötni a „szabadválasztás" képében ! Mit mond ehhez a nagy német birodalom protestáns haladó közönsége? Az a nép mely az evangelikus hitélet eszménye s a hol az a hírhedett pápai és császári rendszer áll fenn az evangelikus egyházban is, hogy a lelkészt kinevezik — s előléptetik. — Melyik évben valamely fejedelemségben kisérletek tétettek a szabadválasztással ott is ; de általános volt a feljajdulás az újítás felett; s ha még eddig nem tértek vissza az előléptetés rendszerére, az csak azért van mert ilyen intézménynél több idő szükséges annak kiismerésére. Hogy az előléptetés rendszere jogosult nem lenne, azt, legalább keresztény szempontból állítani nem lehet. Az első keresztény gyülekezetek példája legalább, a melyre, mint evang. keresztények oly előszeretettel hivatkozunk — a kinevezés emlékeit tartotta fel számunkra. A protestantismus ős példánya, Pál apostol presbytereket helyez az egyházak élére, tanítványokat hív és elbocsát. (Márk.) Ez az elbocsátás joga a felsőbbségnek ma is meg van még. A gyülekezetnek nincsen joga papját csak úgy, a hogy mondani szokták, mir nix-dir-nix elbocsátani. De sőt, hogy a lelkész elbocsátassék-e vagy sem, ez csaknem teljesen kivül esik a gyülekezet hatáskörén, és ez ellen nem panaszkodik senki sem, mert ez olyan dolog, a mely felső elbirálást igényel. Es megesik sokszor, hogy a gyülekezet kérelme az elmozdítást illetőleg elutasittatik, az esetleg ártatlanul bántalmazott, gyanúsított, üldözött lelkész meghagyatik helyén — a gyülekezet akarata ellenére s a szenvedélyek hullámainak lecsillapodtával, a maguk rendes medrében folynak a dolgok tovább. Azonban arra is van — talán még számosabb példa, hogy a gyülekezet a felsőbbség óvó intelme daczára vagy éppen ellenére teljesen szabadon választott pásztorán, a választás mámorából felocsúdva, szívesen túladna, még rá is fizetne — csak vinnék ! . Ezek olyan dolgok, melyek, minél gyakrabban ismétlődnek — annál kevésbé szabad előttük szemet hunyni. Hogy tehát a szabad választás korlátozása nem áll hadi lábon sem a történettel, sem a keresztény erkölcstannal, azt nemcsak az őskeresztény egyház, de Németország és legújabban a magyarhoni ref. ev. egyház példája bizonyitja. De sőt ellenkezőleg, mert oly rikító erkölcstelenségek történnek szabad papi választásaink körül, a melyek hosszá időkre megmételyezik az egyházi életet, tartjuk szükségesnek a korlátlan szabad választásnak — a mely immár szabadossággá és fejetlenséggé fajult — szabályozását, helyes mederbe terelését. Hisz eltekintve attól az erkölcsi romlástól, a mely a korlátlan s erkölcstelen választás által az egyházra hárúl, épp a szabad választás által jutottunk odáig — a mitől a szabad választás pártolói óvni szeretnék a papot, hogy Sass János szavait idézve „nem gondoljuk meg, hány lelánczolt Prometeusunk vouaglik" nem választási rendszerünk szűkkeblű korlátai között — hanem népünknek jelenlegi