Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - A vallástan tanítása középiskoláinkban

95 egyháza tanait is kell ismertetnie, högy a midőn vallást kell tennie arról, miért evangelikus, meg is tudja mondani. Ez a szintelen protestantismus, mely az ilyen vallástanitásban nyilatkozik jó kiváló műveltségüeknél és tudósoknál, kik ezen szintelenség daczára is tudnak jó egyháztagok maradni, mert nem a külsőségek s nem a betű, hanem a szellem kapcsolja, őket: de a kiknek vallásosságához szorosan hozzátartozik a külsőség, ceremónia s symbolum, azoknak oktatásánál erre is súlyt kell fektetni. A középiskolák 3. és 4. osztályába járók legnagyobb része pedig olyan körülmények között nevekedik s élni fog, hogy a külsőségek is vallásosságához fognak tartozni. Nem lehet kézikönyvül használni Luther kátéját sem ; mert ebből lehet ugyan evang. hittani és erkölcstani elveket tanulni^ de nem hittant-és erkölcstant, a mit a tanterv kiván s a mit adni kell még az esetre is, ha azt a tanterv, — nézetem szerint helytelenül — nem kivánná. Paedagogiai szempontból sem tartom szerencsés tankönyvnek ezen fokozaton a kátét. Egyedül a Bereczky és Mayer fele hit- és erkölcstanok vannak tantervszeruleg iiva s így csak a kettőt lehet könnyebben kezelni s talán a czélt is biztosabban elérni. Az első elválasztja az erkölcstant a hittantól külső beosztásában is, a másik a hitnek s erkölcsnek egységét tartva szem előtt nem választja el oly mereven. Tudományos szempontból sokat lehetne a hittan és erkölcstan egymáshoz való viszonyáról szólani, de itt a 4 ik osztályban s általában a középiskolai tanításban a kettőt mereven elszakitani egymástól nem szabad, mert hisz az a feladata ezen tanításnak, az erkölcsinek forrásául s alapjául a hitet venni s kimutatni, hogy hit és erkölcsiség egygyé lesz a vallásban. Theologián hittanballgatók előtt, a hol a hit- és erkölcsnek rendszerét a theol. és tilos, miveltség álláspontjáról kell előadni, követeim kell a kettőnek szétválasztását s meg is teszik mindenütt; de a középiskolákban nincsen helye. — (folyt, köv.) A domestica adó kérdése, ; Megvallom, hogy rám kinosan hatottak a köz- j alapra rendelt adózás feletti aggályok. A mely protestáns ettől is vonakodik, az nem valódi protestáns, annak nincs hite, nincs tisztesség érzete. Nálunk a somogyi eg\ házmegyében a gyülekezetek ellenvetés nélkül teljes készséggel vették tudomásul a zsinati törvények rendelkezését s bizták meg az egyházközségi elöljáróságot, hogy az adókivetése a szükséges intézkedéseket megtegyék. Az egyházközségi felügyelők mindenütt megjelentek a közgyűléseken, hogy ne a lelkészek, hanem a világi elnökök adják tudtára a népnek, mi- i szerint a zsinat az egyházi közalapra Y2 °/(T

n.P m

eg" • adózást rendelt el s e törvény ő felsége a király által szentesítve van. Sehol semmi ellenvetés nem volt. Azonban megható volt egyházmegyénk legnagyobb gyülekezete, J h a r o s - B e r é 11 y népének magaviselete. Esperes elnöktársammal Jharos Berénvben a lelkészi canditatión ezen gyülekezetben megjelentem s a közgyűlés második tárgya volt a közalaprai adó tárgyában szükséges előintézkedések megtétele. Midőn e tárgyra került a sor, egy rövid beszéddel fordultam a néphez, elmondva a közalap rendeltetése czélját. Megemlítettem, hogy ez törvény, a mely felett vitatkozni nem lehet, hanem ennek végrehajtásáról kell gondoskodni, a mi feladatunk most az, hogy megismertessük hitrokonainkkal a czélt, melyre adóznunk kell s ezen adózást, mint a legszentebb czélra szolgálót megkedveltessük. Beszédemet ekként végeztem : „Megvallom tisztelt hitrokonaim, hogy én a zsinaton l"/

0-os adózás mellett foglaltam állást, mert a 1l

2°lo'

o

s adózást kevésnek tartottam égető szükségleteink kielégítésére. Es midőn én ezen álláspontot foglaltam el, nemcsak saját meggyőződésemet követtem, hanem ágy hittem, hogy az önök hitbuzgalma, áldozatkészsége nekem azt kötelességemmé tették. A mi egyházmegyénk lakossága eddig is önerejére támaszkodott, gyülekezeteink egytől egyig az evangyéliomi hitbuzgóság példányképei. Ezen gyülekezet pedig mindig teljesítette evangyéliomi kötelességét, solia sem vonakodott meghozni áldozatát a hit oltárára, egyháza javára. Azért itt buzdításnak nincs szüksége, mondja ki a közgyűlés, hogy utasítja az egyházi elöljáróságot a szükséges és az egyházkerületi felsőbbség által elrendelt intézkedések mielőbbi foganatosítására." Midőn szavaimat elvégeztem, a közgyűlés minden tagja egy lelkes éljenzésben tört ki és én meghatva mondottam köszönetet a nép vallásos lelkesedéseért s hogy nem csalódtam a somogyi evang. nép áldozatkészségében s midőn a gyűlésből az esperes úrral eltávoztunk, egymás között beszélve azon közös és örömteljes meggyőződésünknek adtunk kifejezést, hogy ha népünk vallásos érzülete van megérintve, ezen néppel c>udadolgot lehet kivinni. Csak kishitüséggel s kételyekkel nem szabad a néphez közeledni. Hinni kell tudni, az az isteni kegyelem, — a hit mint a tűz melegit, — és életet ad. A magyar nép, különösen nálunk a magyar evang. nép, egy aranyanyag, nem dui va eszközökkel kell a salaktól megtisztítani, hanem a hit tüzével. Ha nálunk a felsőbb és művelt osztályok teljesítenék mindenütt kötelességüket, a mi magyar népünkkel csudákat lehetne tenni. De ezt a népet szeretni kell és nem szabad tőle félni," humánusán keil vele bánni, de nem szabad előtte meghunyászkodni, vagy hitvány módon hízelegni, hibáit kendőzni. Ekkor a magyar néppel minden más fajok között legkönnyebben lehet bánni. Azért én egyes hittársaim agg« .dal mait nemcsak nem értem, hanem fáj lelkemnek, sőt szégyenlem, I