Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Nekrologok - Andorka János

A mi végül a kész javaslatok szövegezését illeti, az albizottság távol van nzon gondolattól, hogy uj nyelveken beszéljen; a szives olvasó a munkálatokban régi egyházrendszerünknek, a társegyházkerületek egyházrendezeteinek, kerületünk zsinati előmunkálatainak nyelvét fogja felismerni. Áttétetett még ezen szükebbkörü bizottsághoz a dunántúli egyházkerületben alkalmazott segédlelkészeknek kérvénye, melyben aziránt esedeznek az egyházkerülethez, hogy az egyház ügyeinek folyamatban levő rendezésénél, tekintetbe véve, hogy a segédlelkészi dijazások jelenleg sem a lelkészi minősítéssel meg nem egyeznek, sem pedig a legnélkülözhetetlenebb kiadások fedezésére sem elégségesek : rendeztessenek és a mostaninál nagyobb összegben állapíttassanak meg. A segédlelkészek javadalmazásának rendezéséről, fölemeléséről lévén szó a kérvényben, ez szorosan véve azon albizottsághoz tartozik, mely a pénzügyi kérdésekkel foglalkozik és a mely — ha ugyan lehet — megjelelhetné a forrást a szükséges többlet előteremtésére. A mi a kérdésből azon szükebbkörü bizottságba tartozik, melynek munkálatait ismertetem, azt a maga ügykörében jóakaratulag elvégezte, az egyházmegyei elöljáróságok belátására s befolyására bizván, hogy a segédlelkészi javadalmakat, a hol csak lehetséges emelni igyekezzenek addig is, míg az egyházkerületnek módjában leend, akár az államsegélyből, akár a közalapból, akár más alapból a segédlelkészek javadalmának emelésére forrást nyitni. Azonban most a segédlelkészek javadalmazásának egyöntetű szabályozása ki nem vihető, a segédlelkészek érdekében gyakran nem is volna tanácsos; mert a viszouyok és körülmények, melyek miatt segédlelkésznek meghívása s alkalmazása történni szokott, nagyon különbözők. Kund Samu. Andorka János. 1811—1894. 1894. évi deczember hó 22-én kisértük végső nyugvó helyére szeretve tisztelt lekiatyánkat, Nagytiszteletű Andorka János iharosberényi, ág. hitv. evang. lelkészt, külsó' somogyi egyházmegye kiérdemesült esperesét, volt cusrgoi állami képezdei igazgatótanácsost. Jelenvoltak az esperességbeli lelkész és tanitó urak és igen nagy számú hallgatóság, kik mindnyájan részvéttel osztoztak az elhunyt tisztes uri családja gyászában és bánatában. A háznál a súrdi lelkész űr, a templomban nagytiszteletű Németh Pál esperes űr, a temetó'ben pedig tiszt. Borbély Gyula helybeli helyettes lelkész (adminisztrátor) tartottak megható egyházi beszédeket. A könyek melyeket a gyászoló család és az egybegyűlt hallgatóság hullatott a kegyelet és hálaérzett könyűi voltak, melyeket az elhunyt az ő hosszas, 50 évet meghaladó egyházi hivatalban töltött idejében íáradhatlan munkásságával sokszorosan kiérdemelt. Én nekem is, ki az elhunytnak egyházi főnöksége alatt mint egyik leánygyülekezetbeli tanitó, vissza idézve lelkemben a keze alatt töltött 42 évi tanítóskodásom alatt irántam tanúsított atyáskodó jó indulatát, hálakönyek gyűlnek szemeimbe midőn e sorokat irom. Az elhunytnak érdemei, melyeket 50 évnél hosszabb egyházi hivatalában a közjó, az evang. egyház, felvirágzása és a népnevelés terén fáradhatlan munkásságával kiérdemelt, nem fognak feledésbe menni; mert a somogyi esperességben espereskedésének ideje alatt épült díszes templomok, iskolák, lelkész- és tanítói lakok, mig állni fognak, hirdetni fogják az elhunytnak érdemeit. Az a hivatáshozi hűség, rendszeretet, vallásos buzgóság, népnevelés ügyeérti lelkesülés, melynek ő oly állhatatos példaadója volt, átszállott hallgatóira, gyülekezetének előjáróira, s az intéző körökre. — Köveket-kövekre emelve emelkedtek a diszesnél díszesebb templomok, iskolák, lelkész és tanitólakok A slavoniai misszió is vezetése alatt szép virágzásnak indult, s éppen e misszió ügyében tett legutolsó utja volt okozója egy betegségnek, melynek következménye volt a hirtelen elgyengülés és később halála is. Áldás és béke lengjen porai felett. PataJcy Gém, ág. hitv. ev. nyugalmazott tanitó. ® 1ü f 111. Javaslat a békési ág. hitv. ev. esperesség felosztásáról. Egyházi lapokban közölt czikkek, bizottsági tárgyalások, sőt magának az esperességnek határozata fölmentenek bennünket attól, hogy a békési ev. esperesség felosztásának szükséges voltáról újra érveket soroljunk fel. A ki nem ragaszkodik túlságosan a megszokott állapothoz, hanem a fejlődést, haladást komolyan akarja, s lehetővé kívánja tenni egyszersmind azt is, hogy népes gyülekezeteink a kerületi és egyetemes gyűlésen oly mértékben gyakorolhassanak befolyást, mint az őket számuk arányában megilleti : az nem ellenezheti a mostani túlnagy esperesség felosztását. Vita tárgya legföllebb az maradhat ; hogyan lehet legczélszerübben felosztani az esperességet az egyházi közigazgatás gyorsasága, pontossága tekintetében? E végből szem előtt kell tartani azt, hogy megyei közigazgatás tekintetében összetartozó községek gyülekezetei egyházi közigazgatás tekintetében is lehetőleg együtt maradjanak ; ezek egyházon kívül is érintkeznek egymással más téren, s éppen a sűrűbb érintkezés folytán közös érdek, felfogás, testületi szellem fejlődik ki közöttük; egyházi kormányzásuk is könnyebb, mert a közös közigazgatási hatóság (szolgabíró, tanfelügyelő stb.) s azért egyenlő szellemben intézik ügyeiket. Szükséges továbbá, hogy a közlekedés lehetőleg kedvező és könnyű maradjon az egy esperességhez tartozó gyülekezetek között. Kívánatos, hogy nyelv szerint ne váljanak széjjel s ne csoportosuljanak külön esperességekbe a gyülekezetek, hanem egymás nemzetiségi törekvéseit ellensúlyozva, egymás túlzásait enyhítsék, s egyházi térre szorítkozó békés