Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Szabályrendeletek és utasítások a dunántúli egyházkerületben

• 71 egyes egyházaknak és feltűnő keveset az esperesek­nek és püspököknek. Ebben rejlik a veszély csirája s azért történik meg, hogy az egyes egyházak annyi­szor az önkény útjára lépnek. A hierarchiának nem vagyok ugyan barátja, de annak sem, hogy az esperes és püspök első sorben levélexpeditor legyen. Mig a hitbuzgóság lángja magasan lobogott, míg az egyháziasság és az egyháziak iránt való sze­retet majd minden egyháztagnak jellemvonása volt, addig az a nagy szabadság, melylyel egyházaink birnak, csak áldott gyümölcsöket hozott. A viszonyok gyökeresen megváltoztak. A hitbuzgóság fáklyája ma csak pislogva füstölög, az egyház és az egy­háziak iránt való szeretet fehér holló lett, azért a szabadságot sokan nem tudják megbecsülni. A gyüle­kezetek élén, igaz, ott áll a lelkész és a felügyelő. A legtöbb felügyelő azonban távol lakik gyüle­kezetétől s csak évenként egyszer jelenhetik meg ott. Falusi lelkészekre igen hátrányos, hogy Sionunk legfőbb őreit, a szabadság védőit s a szabadosság ellenségeit az intelligens egyháztagokat, a városok absorbeálják. A magára hagyatott, hatalom és vagyon nélküli szegény falusi lelkész, mivel a nép fizeti és a nép választja, kénytelen megalkudni a viszonyok­kal, sőt nem egyszer enged az igazságból is, hogy helyzetét tarthatatlanná ne tegye. Bizony a lelkészek sokkal bátrabban és határozottabban védelmére kel­hetnének az igazságnak és a szabadságnak, ha nem a nép választaná, ha nem a nép fizetné őket. Az úgynevezett szabad választásra vonat­kozólag csak egy rövid megjeg}zést akarok tenni, csak egy illúziót akarok a maga reális értékére le­szállítani. A szabad választási rendszer híveinek leg­erősebb érve az : hogy a bizalom lévén a fődolog, a választás szabadságát korlátozni nem szabad. Teljes tisztelettel adózom ennek a szép, ennek az ideális felfogásnak, de tessék elhinni nekem gyerek-ember­nek, hogy az a sokszor hangoztatott „bizalom" ritka madár a mi egyházunkban, tessék elhinni, hogy ma, a materialismus korszakában, midőn az Isten iránti bizalom is gyenge lábon áll, a lelkészek iránti bizalom még ritkább. Száz pap közül talán tiz ha birja. Ismerek lelkészt, ki a bizalommal életre-halálra érvel a régi rendszer mellett, pedig hivei mákszemnyi bizalomra se méltatják. A mai papválasztásokat csak a legnagyobb idealismus nagyító szemüvegén lehet „bizalmi" választásoknak tekinteni. A tapasztalat szemüvegén keresztül szabadosoknak találjuk a válasz­tásokat. Ahhoz, hogy ne a nép fizesse a lelkészt, leg­alább óriási államsegély kellene, vagy a római kath. püspöki javak lefoglalása. Egyelőre, hogy a szabadosság minél kevesebb­szey ismétlődhessék, jó volna behozni s kötelezővé tenni az esperesi látogatásokat.*) Minden esperes látogassa meg évenként úgy az anya-, mint a leány­gyülekezeteket. A legtöbb gyülekezetben van olyan *) A zsinati törvény 94. § ában el van rendelve ; csak foganatosítani kell! Szerk. seb, melyet orvosolni kellene, de a lelkész nem mer hozzányúlni, mert félti a népszerűségét. Teszem, egy elkeriilhetlen, de a gyülekezetre szerfelett terhes építkezés elrendelése is kényes a lelkészre nézve. Éti nem veszem rossz néven a lelkésznek, a ki nép­szerűségét minden áron fenn akarja tartani, mert tudom, hogy az evang. lelkész a népszerűség vállain emelkedhetik. Ezen konkrét kitérések után vissza­térek az általánosságok terére. Tudom, hogy sokan vannak, kik' velem együtt vérző szívvel szemlélik, mily sokszor követnek el egyházunkban a szabadság leple alatt aljas szabadosságokat. Fejtegetésem vég­eredményben oda konkludál : több tiszteletet a dog­máknak, több jogot az egyházi felsőbbségnek; külön­böztessük meg a szabadosságot a szabadságtól; jegyezzük meg, hogy csak a törvények korlátján belül diszlik a szabadság fája; haladjunk, de ne a szabadosság tágas országútján. Ladányi. G- O-O o Szabályrendeletek és utasítások a dunántúli egyházkerületben. (Kilenczedik közlemény.) VI. Az egyházkerület szervezeti s ügyviteli szabályzata. 1. Az egyházkerület a zsinati törvények, vala­mint az egyetemes közgyűlés határozatainak korlá­tain beliil önállólag kormányozza ügyeit. 2. Az egyházkerületi közigazgatás közegei : az egyházkerületi közgyűlés, az egyházkerületi elnök­ség; alárendelt közegei pedig az egyházkerületi köz­gyűlés által szervezett bizottságok és az egyházkerü­leti közgyűlés által választott tisztviselők. A. A közgyűlés. 3. Az egyházkerület minden cvben egy rendes közgyűlést tart, — rendszerint az egyetemes köz­gyűlést megelőzőleg 8 —10 héttel. 4. Rendkívüli közgyűlés csak a zsinati törvény 118. és 127. §§-ban felsorolt esetekben tartható és csak azon ügyeket tárgyalhatja, melyeknek czéljából összehivatott. 5. A rendes évi közgyűlésnek helyét az előző évi egyházkerületi közgyűlés, a rendkívüli közgyű­lésekét az egyházkerületi elnökség tűzi ki. 6. A közgyűlésen felveendő tárgyaknak sor­rendjét az elnökség állítja össze, és a közgyűlés megnyitása után, illetve az előértekezleten be­mutatja. 7. A közgyűlési tárgysorozat megállapíthatása és az ügyek előkészíthetése végett az egyházmegyék elnökségei, az egyházkerületi bizottságok és tisztvise­lők jelentéseiket a közgyűlés előtt két héttel az el­nökséghez beadni kötelesek. 8. Kérvények, önálló indítványok, felebbezések is ezen időpontig adandók be az illetékes egyház­megyei elnökség útján.

Next

/
Thumbnails
Contents