Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Nekrologok - Dessewffy Ottó

65 a dologhoz, mit hogy meg kell a törvényt egy kissé magyarázni. Ez a magyarázat pedig abból áll, „hogy az 1868-ki törvény azon rendelkezése, hogy a tanitó közhivatalt nem viselhet, akkép interpretáltassék, hogy az anyakönyvvezetői megbizatásnak ez akadályul ne szolgáljon." Hát mi tiszteljük az ilyen törvénymagyarázatot. De hogy ez által akár az anyakönyvek szakszerű vezetése, akár a kedélyek megnyugtatása érdekében csak egy lépést is történt volna, ezt határozottan kétségbe vonjuk. Nem előre, nagyon is hátrafelé fogja a miniszter úr az anyakönyvek ügyét fejleszteni. Mert a helyett, hogy ez eljárás emelné, alá fogja sülyeszteni az anyakönyveknek, mint köziratoknak tekintélyét. Eddig a lelkészi mint anyakönyvi hivatalok közhivataloknak tekintettek s a százados gyakorlat, a lelkészi kar intelligentiája s megbizhatósága az anyakönyveknek feltétlen tekintélyt biztosított. Ezentúl az anyakönyvi hivatalok megszűnnek közhivatalok lenni, mert a tanitó közhivatalt nem viselhet. Lesz tehát az anyakönyvi hivatal egészen másodrendű, mint akár példáúl a biztosító társaságok ügynöksége, a melyhez nem, hogy lelkészi, tehát főiskolai de még csak tanitói oklevél sem fog szükségeltetni, mert nem minden anyakönyvvezető lesz egyúttal tanitó is. S ez magában véve nem lenne baj. A calamitás ott rejlik, hogy a lelkészi kar az anyakönyvek vezetésétől ki van zárva. Vagy nem szolgáland-e az a lelkészi karnak keseritésére, hogy az anyakönyvek kezéből kivétetve a tanitók kezébe lesznek áttéve. Nem irigykedés, avagy féltékenykedés vagy bárminemű érzékenykedés a tanitóval szemben lesz ennek oka ; hanem egyszerűen az a körülmény, hogy a nép, a mely tudvalévő nem hatol a dolog mélyére, hanem csak a felszínen marad, meg fog e dolgon botrány kőzni. Minek folytán itt-ott még az a csekély tekintély is, a melynek a lelkész örvendett, felette nagy csorbát fog szenvedni. A nép csak azt fogja látni, hogy az anyakönyveket a pap kezéből kiveszik s átadják a tanítónak s ebből józan eszével más következtetést le nem vonhat, mint azt, hogy a lelkész nem képes és nem alkalmas az anyakönyvek vezetésére, a mire pedig a tanitó nélkülözhetetlen. Hogy mit nyer az anyakönyvvezetés megbízhatóság dolgában — azt talán felesleges kérdeznem. A tanitó az idő nagy részét az iskolában tölti. Ez idő alatt beérkezett adatokat félre kell tennie, azokat esetleg a család tagjai veszik át, az irat könnyen elkallódhatik. Igaz, hogy bekérheti a lelkésztől újra, de ez kellemetlenséggel jár. Vagy talán a tanitóné asszony vezesse az anyakönyveket? Miért ne, hisz a póstát — pedig az is államhivatal — igen jól elkezeli. Ellenesetben a tanitó iskoláját rövidíti meg s talán erre való tekintettel hozatott a törvény, hogy közhivatalt nem viselhet. Egyszóval a tanítóknak anyakönyvek vezetésével való megbízatása törvénybe ütköző, épenséggel nem practicus, megbízhatóság tekintetében semmi különös garantiát nem nyújt és sértő nem csak a lelkészi karra, hanem a köztudatra is. Ezzel nem azt mondom, hogy tanitó ne lehessen anyakönyvvezető ott, a hol a körülmények ezt javasolják; hanem csak azt, hogy a lelkészi kart elzárni az anyakönyvek vezetésétől, legalább is oly jogtalanság, mint a tanitói kart ezzel megbizni. Azért az utolsó órában felhivjuk a miniszter úr és minden tényezőnek figyelmét, hogy ez anomalia megszüntettessék s a lelkészi karnak ne tétessék lehetetlenné az anyakönyvvezetés. Nincsen semmi ok, a mely az ellen szólna, hogy lelkész anyakönyvvezető legyen. Hisz a lelkésztől is eskü vehető és kellő szigorral ellenőrizhető, a mint hogy az anyakönyvvezetés ellenőrizés nélkül nem lehet. S hibás vezetés esetén az illető úgy is felmentendő lesz, akár lelkész, akár nem. Az a tiltó §. — nincs kétség benne — a harcz hevében hozatott. A kedélyek idővel csillapulni fognak. Nem lehet a kormánynak szándéka egy dolgot — a mely esetleg csak rossznak látszik — egy valóban rosszal pótolni. A lelkészeket eltiltó §. szégyenletes nemcsak a papságra — hanem az országra is. Ezt az illetők meg nem gondolták. A mellett káros az anyakönyvek vezetésére. Ez a §. vagy eltörlendő vagy akkép magyazandó, mint a tanitók kizárása. Nem kell tartani tőle, azon egyház lelkészei a melyben ez dogmatikai nehézségekbe ütköznék, úgy sem fogják az anyakönyvek vezetését elvállalni. Más egyházak lelkészeiben pedig az állam teljesen megbizható közegeket nyer. Határozott veszteség lenne az országra ennyi intelligentiát kicsinyes kapriczokból teljesen mellőzni. Perczel D. belügyminiszter úr találékonysága mely előtt már is tisztelettel kénytelenittetűnk meghajolni — bizonyosan meg fogja találni annak is módját, hogy a lelkészi kainak vállalkozni kész része a munkába bevonassék, hiszszük, hogy a belügyminiszter úr nem kis könnyebbségére s az anyakönyvvezés feltétlen előnyére. Farkas Géza. Szabályrendeletek él utasítások a dunántúli egyházkerületben. (Nyolczadik közlemény.) V. Szabályrendelet az egyházkerületi közgyűlésre kiküldendő két népiskolai tanítónak választása tárgyában. 1. Az egyházkerületi közgyűlésre a zsinati törvények 112. § a értelmében kiküldendő két népiskolai tanitót az egyházkerület elemi iskoláiban rendes alkalmazásban levő tanitók választják.