Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Belmissiói feladatok

rülni azon törekvésnek, hogy a ki a felekezetek közt békét akár, vallásháborút kell annak csinálnia. Egyik protestáns heti közlöny nyomatékkal felhívja a pásztorokat, hogy őrködjenek nyájaik körül midőn majd eljönnek a báránybőrbe öltözött farkasok. Es ezt kiegészítőlég amondó vagyok : evangélikus népem, ha majd hiveket toborzani elközelít hozzád a néppárt - ne higyj neki. Kmd SamU

t Bilmiisiéi feladatok, ni. Még a népiskolai vallásos nevelés keretébe tartozik, de különösen a konfirmandusok oktatásával szorosan összefügg, sőt azzal együtt gyakorlandó az u. n. gyermekistentisztelet is. A gyermekistentisztelet nálunk még, ha ugyan egyáltalán már létezik, csak csecsemő korát éli. Nem akarom ismételni, amit e tárgyról e becses lapok hasábjain más alkalommal már irtam. Örülök azon, hogy a felelevenített tárgyhoz többen is szólottak s hiszem a legjobbat, azóta többen is megpróbálkoztak a belmissió e fontos ágának megvalósításával. Meggyőződésem, hogy ennek általánosítása az egyháziasság emelését felettébb előmozditaná. Nemcsak a kicsinyeknél pedig, hanem a felnőtteknél is, kik úgy tapasztaltam, álljon bár a gyermekistentisztelet akár puszta beszédből, akár kathechizálásból, az iránt mindig teljes mértékben érdeklődnek. A gyermekistentiszteletek fontosságát felismerték és méltányolják is az elszakadó felekezetek és a baptisták, nazarénusok stb. szorgalmasan gyakorolják. Mi meg, rendezett, egyházak, még mindig távol vagyunk a komoly gyakorlattól. Igaz, sok helyen meg van az a helyes gyakorlat, hogy a konfirmandusok vasárnap délutánonként katechizatióra gyűlnek össze, de ez is csak pár hétig tart és a többiek ki vannak zárva a templomi istentiszteletből. Mert vasárnap délelőtt minden helyet a felnőttek foglalnak el, délutánra meg nincsenek berendelve. Faluhelyen a tanév rendesen októberben kezdődik és májusban végződik. A konfirmandusok oktatása vagy a húsvét, vagy, sokkal helyesebben a pünkösd előtti 6—7 hétre szorítkozik. Legalkalmasabb azért az általános gyermekistentiszteletek tartására október, s a meddig az idő engedi november és márczius, április és május hava. E hónapok lehetőleg minden vasárnapjának délutánján be kellene rendelni a gyermekeket a templomba. Ilyenkor a gyermekek is ünneplő ruhában s talán ünnepiesebb haugulatban vannak, s minden egyéb munkától szabadon, leginkább eljöhetnek az Urnák házába, amire nagy súlyt fektetek : szüleikkel együtt. Az inkább katechizáló eljárást a konfirmandusok oktatásának idejére lehetne fentartani, de közbe-közbe is alkalmazandónak vélem, leginkább az előttük tartott beszéd erkölcsi tanúságainak levonására s gyakorlati és bibliai példákkal való megvilágosítására fektetvén a fősúlyt. Magában a beszédben, mely a gyermekek értelméhez alkalmazkodik, a lelkész mindig a vallásos érzület felélesztését és a vallás-erkölcsi jellemképzést czélozza. Erre nézve utalok Benke István sepsiszt.-györgyi ref. gymn. tanár leginkább angol szerzők műveiből fordított „Isten országa" czimű beszédgyűjteményére. A gyermek kedélyéhez és értelméhez mért egyszerű, de mély vallásos és erkölcsös tanúságokkal teljes, gyakran valóban megragadó beszédek vannak e gyűjteményben, melyeket a felnőttek is igen sokszor szivesebben hallgatnak mint a dogmatikus fejtegetésekkel, mély okoskodásokkal telt és czikornyás frazeológiába bujtatott beszédeket. Ezekben nem a fülük, hanem a szivük gyönyörködik s azoknak az életből vett példákkal fűszerezett biblikus szellemű gondolatmenetét fáradság és megerőltetetés nélkül követhetik és a tanúságokat ma> guktól is könnyen levonhatják. Tudtommal, éppen a gyermekistentiszteletek figyelmen kivül hagyása miatt a beszédek e fajával nálunk behatóbban senki nem foglalkozott, azért e mű vaíóban hézagpótló egyházi irodalmunkban. Azonban, mint föntebb is mondám, magát a puszta beszédtartást nem tartom elegendőnek a gyermekistentiszteleteknél, hanem a beszéd után, mely természetesen rövid, egy énekvers alatt a szószékről lejövén a lelkész, vagy a beszéd tartalmát elemezi, vagy a helyett, esetleg azon kivül, egyéb vallásos igazságokra, a biblia ismertetésére, a ker. egyház, de különösen a prot. egyház történetére, az egyházi élet s közigazgatás vázolására, az erkölcsi kötelességekre stb. stb. tér ki mindig oly modorban, hogy mig azok által kicsinyek és nagyok épülnek, hitben erősödnek, addig másrészt a gyermekek értelme is fejlesztetik, lehetőleg velük találtatván ki a levonandó igazságot. Természetes, hogy az ily modorú foglalkozás paedagogiai jártasságot és tehetséget is feltételez és igaz buzgóságot kiván. Kiben a kellékek megvannak, arról sem feledkezik meg, hogy az istentisztelet elevenitése érdekében közbe-közbe énekeltetnie, esetleg imádkoztatni is kell. Hogy mikor s mily arányban az mindenkinek felfogásától s egyéniségétől, valamint a tárgyaltaknak természetétől függ. Formát adni a gyermekistentiszteletek tartásának nem szándékom, mert nem is lehet. A gyermekeket bizonyos formába beleszorítani nem is volna jó. Most is csak azon formáról adtam vázlatot, melyet olyan helyen kell a lelkésznek gyakorolnia, ahol úgyszólván ex abrupto kell tartania a gyermekistentiszteletet. Egészen más volna, ha több tanitóval bíró egyházban a tanitók a lelkész felügyelete alatt s utasítása szerint már előre, még a templomon kivül előkészítenék a gyermekeket az istentiszteletre. Azonban egy tanitós egyházakban, ahol segédlelkész sincs, a csoportrendszer kivihetetlen, nem is szólok hát róla, mert, mint előre is jeleztem, a belmissiói feladatoknak csak azon ágairól s megvalósításuknak csak