Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Mit várhat az ev. egyház a néppárttól?

62 De viszont a vallásfelekezeteknek azon jogait és szabadságait tiszteletben tartjuk és megóvjuk (hogy kitérjesztenők, fejlesztenők — isten ments !), miszerint továbbra is irott malasztnak maradjon a 48-ki nagy napok nagy Ígérete, és tehát elégedjenek meg továbbra is a nagy Ígérettel és az apró morzsával, melyet a hazai kultura szolgálatában kifejtett és tagadhatatlan áldozatkészségük elismerése s támogatása gyanánt évről évre nyújt a törvényhozás — a számadásoknak országos felülvizsgálat alá leendő felterjesztését szoros feltételül kötvén ki. Vagy követeljük a biztosított közoktatási szabadságnak kiterjesztését a tanügy minden fokozatára. E setét lepel alatt akár a budapesti egyetemnek vissza katholizálása is lappanghat, mint a róm. kath. egyházat illető jog. De a többi vallásfelekezet számára, a theologiai tanitás színvonalának emelésére, ne állittassék fel az egyetemen protestáns theologiai fakultas, se államsegélylyel, se államsegély nélkül. Mert ez már a vallásfelekezetek jogának és szabadságának kiterjesztése — habár a közoktatás egyik fontos ágának üdvös fejlesztése volna; holott a néppárt e jognak csak megóvásáig kiván elmenni. Vagy végül : a róm. kath. egyházból való kitérés, mely azon egyház elveivel ellenkezik, minden módon megakadályozandó. Ez a róm. kath. egyháznak törvényesen elismert hitelveiből folyó joga s szabadsága — ellenben a róm. kath. egyházba betérés minden akadály és feltétel nélkül mehessen végbe; mert ez (a hogy a néppárti lapok urbi et orbi kürtölik, ha egy lelket fogtak, a ki eddigi egyházának elveit ép oly kevéssé ismerte, mint a hogy nem ismeri uj egyházának tanait!) ez mondom tulajdonképen megtérés és az eltévelyedteket befogadni ker. kötelesség. A vallásfelekezeteknek megmaradjon továbbra is a jog és szabadság, melyet tiszteletben tartani s megóvni kivánunk, hogy a túlkapások miatt pana>zkodhassanak és panaszaik elintézését türelmesen várhassák mindörökkön örökké. A mennyiben pedig a róm. kath. egyházat megillető előjogokat és szabadságot országos törvényeink megszorítanák, ezen törvényeknek revízióját követeli a néppárt. Programmja első pontjában megnevezi azon két törvényt, melynek revizióját égető szükségnek tartja. Miért épen ezekét? És miért nem a harmadikét is, mely junktim a másik törvénynyel lőn meghozva, szentesítve és junktim ezekkel fog életbe lépni? Közbenvetőleg legyen mondva, hogy sem e harmadik, sem ama két első törvénynek revizióját nem tartom kívánatosnak. Elégnél több volt immár az izgalomból és háborúságból ! Azonban a néppárt programmjába felvette az idézett két törvény revíziójának követelését. Köztudomású dolog a két törvényjavaslat országgyűlési megvitatásából, hogy e két törvényjavaslatban, főkép pedig a polgári házasságról szóló törvényjavaslatban, a róm. kath. egyházat megillető jogok veszélyeztetését látták a kath. egyház vezéregyéniségei, és szivós küzdelem után szakaszról szakaszra csatát vesztve szoríttattak vissza a küzdtéren. E jogok érdekében a duló csatát — azt mondja a néppárt — újból kell kezdeni az egész vonalon. De köztudomásu az is, hogy a harmadik törvényjavaslat ellen a protestánsoknak, kik mint gyengébb fél az 1868. évi 53. t.-czben egyik erősségűket látták, voltak aggodalmaik ; szép jogukat, de nem előjogot — mert hisz az 1868. 53. t. cz. minden bevett vallásfelekezetnek egyenlő mértékkel mért a jogegyenlőség és viszonosság elve alapján — látták letéve a protestánsok azon törvényben. És íme a néppárt e vallásfelekezet érdekeit akép kívánja megóvni, hogy a harmadik törvény revizióját nem veszi fel programmjába ! Tudja talán e párt azon körülményt és számított azon körülméuynyel, hogy az evangélikusok, ha voltak is aggodalmaik a harmadik törvényjavaslat ellen, aztán a másik két törvényjavaslat ellen is, szíves áldozatul letették azokat a haza oltárára azon indulattal, hogy ha a hazának azon törvényekre a törvényhozás tényezőinek meggyőződése szerint szüksége van, mi a haza ügyétől, a magunkét el nem választjuk ! — De akkor hogy, mikép hívhat fel e párt minden keresztény hivőt fegyverbarátságra véd- és daczszövetségre a kölcsönös és egymással kiegyeztethető érdekek megvédése végett, holott nyilvánvaló, miszerint e kölcsönös érdekeket máskép nem, csak akép véli kiegyeztethetőknek, ha a nem katholikus keresztéuy hivők, midőn az uj keresztes vitézek seregébe beállanak, kell hogy feltétlenül meghódoljanak a néppárt ker. kath. elveinek ! Egyetlen egy eszme van a néppártnak a hitfelekezetközi viszonyokat érintő programm-pontjaiban, melyről az evangelikus egyház örvendetes, üdvös eredményt várhat, és a melynek hazafias örömmel is örülhetünk. Ez eszme im ez, hogy küzdeni fogunk, miszerint a törvényesen bevett vallásfelekezetek között az ország érdekében visszaállítandó békés egyetértés ne veszélyeztessék. Az eszme ugyan — és ez az öröm fényességét kissé behomályosítja, — az eszme kissé szük keblű; de bár kisebb jtérre akar szorítkozni, mint sem kivánatos volna, nagyon szép az az eszme még igy is! Nem tudom, hogy az evangelikus egyház a békés egyetértést a testvér egyházakkal szemben megzavarta volna, sőt inkább azt tudom, hogy ezen egyház mindenkor a békés egyetértésre törekedett jogainak és szabadságainak körén belül. Ennélfogva azt sem fogadhatom el, hogy a békés egyetértés az evangelikus egyház és más egyházak közt feldúlva volna, legfelebb egyesek lehetnek, kik a békés egyetértést veszélyeztették. De ha mint a néppárt szervezése tárgyában tartott értekezlet érzi, hogy a békés egyetértés a felekezetek közt e hazában valamelyik oldalról csakugyan megzavartatott és visszaállítandó, méltassa akkor becses figyelmére, hogy ennek a békének és egyetértésnek visszaállitása más alapon, mint a tökéletes egyenlőség és viszonosság alapján, melyet pedig a néppárt programmjába fel nem vett, és más elven, mint azon krisztusi elven, a mit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek azokkal, nem fog sikerülni ; semmi esetre sem fog pedig sike-