Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Szurcsiny-szerémi missió

nyujthatunk egyebet, mint szeretetünk tiszta érzelmeit, mint szívből fakadt gyermeki hálás köszönetünket! Hálánkat egyedül ezzel tudjuk leróni s azon biztosítással, hogy körülöttünk kifejtett fáradozása nem volt hiábavaló, hogy emléke szeretetben fog élni szíveinkben örökké, a mihez még azt az eró's Ígéretet csatoljuk, hogy törekvésünk mindenkoron az lészen, hogy Nagyságodnak, mesterünknek, méltó tanítványai lehessünk ! Kisérje az Eg áldása Nagyságodat ! Nem mondunk sokat, ha állítjuk, hogy az ünnepély csakugyan az őszinte tis'ztelet és szeretetnek megnyilatkozása volt s a távozónak újra és újra Istentől áldást kívánva életútjára óhajtjuk, hogy a mily szeretet kiséri őt új otthonába, ugyanoly szeretet fogadja és kisérje új munkakörében. Szurcsiny - szerémi missio. — Abaffy Miklós evang. lelkésztársunk fentirt működési köréről nagyobb terjedelmű és igen érdekes értesítést küldött be, melyben három évi működésének jellemét, nehézségeit és hála Istennek ! sikereit is előadja. Testvérünk minden szaván meglátszik, hogy az ő Urát, a kinek szolgálatába helyezkedett és azt a szegény elhagyatott népet, a melynél nehéz de áldásos munkát teljesít, őszintén szereti. S ezen, s lelkipásztori munkásság sikerét biztosító lelkület kölcsönzi neki a kitartáshoz szükséges erőt, de egyúttal biztosítja a kegyelem Urának áldása mellett a munka sikerét is. Őszintén mondja el, hogy a gondjaira bizott missiói test sok sebbel van terhelve úgy egészében, mint tagjaiban ; különösen hiányzik közöttük a rend, fegyelem, alázatosság és hithűség s bár ő az elszáradt csontokat hiven gyűjtögeti, kér, int, dorgál, mégis vajmi kevesen vannak, a feik a hű pásztor szavát hallják és új életre kellnek. Isten igéjének hirdetése, melynek központjául a megfeszített és feltámadott Krisztust ismeri el, a szentségek kiszolgáltatása, evang. egyházunk tanításának és szertartásának megf'elelőleg folyik ; de s*jnos nagyon szerény eredménynyel. A keze alatt levő gyülekezeteket, úgymond, a Traján-féle büntető coloniákkal hasonlították össze, nem minden alap nélkül s tény, hogy az odatelepülőknek legtöbbje nem birt valami jó hírnévvel s hozzátesziik, hogy midőn az ily emberek éveken át istentisztelet, iskola, lelkész és tanitó. egyházi közösség, rend és fegyelem nélkül éltek, elképzelhetni, mily szellemi szegénység s erkölcsi elvadulás honosult meg közöttük. Vallásukat csak névről ismerve oly néppel éltek vegyest, melynek egész vallásos életét kimerítik a szertartások s mely kivételes helyzetével járó előjogainak élvezetében erkölcsileg legkevésbbé sem gyarapodott. Hozzájárult még, hogy a bevándorlók többnyire a legszegényebb néposztályhoz tartoznak, kiknek az élet gondjaival kell küzdeniök s első törekvésük életüknek fentartása, biztosítása. A lelkipásztornak tehát első gondja volt az anyagilag leigázott népnek némi jólétet biztosítani. Igyekszik tehát arra birni őket, hogy honosíttassák magukat, mert ez sok előnynyel jár. Az odavaló lakosság azon van, kogy a közterhek némelyikét a bevándorlottakra hárítsa; így pl. a bevánd^rlott ötszörös legeltetési illetéket, kétszeres mezei őrdíjat stb. fizet. Ha a bevándorlottak iskoláikra vagy templomaikra segélyt kérnek első kérdés, hogy honosítva vannak-e vagy sem s jó esetben a honosítottak arányában nyerhetik el azt. így tehát természetes, hogy a honositás első feltétele a szükséges segély elnyerésének és a rendezett községi élet biztosításának. A lelkipásztor úr igen helyesen főfeladatául ismeri megfelelő, a hol lehet, községi vagy magániskoláknak felállítását. Horvátország valamennyi iskolái községi iskolák ; ezeknek fentartására minden lakos egyenes adójának 20°/

0-át tartozik fizetni. Minthogy a törvény szerint a gyermekek felekezetéhez kell tartoznia a tanítónak is, az iskolák felekezeti jellege veszélyeztetve nincsen s hol a felekezet tagjai a lakosságnak 25°/

0-át teszik, vagy 40 tanköteles gyermek van, ott lehető az ily községi iskolák felállítása. Az egész diaspora valamennyi gyülekezeteiben megtartotta a lelkész az istentiszteletet 96 izben ; úrvacsorát osztott 27-szer, melyben 665 egyén vett részt ; konfirmált 65 gyermeket. Panaszszal emliti fel, hogy a magyarországi evang. egyház keveset törődik ezen nagy missiói területtel és hogy a németországi „Grotteskasten" nevezetesen sokkal többet tesz érette. Erkölcsi tekintetben általános a korcsmázás s a német nép körében uralkodó még a fajtalanság, a tótok között az iszákosság. A vadházasságok száma apadt. A lelkésznek viszonya a hatóságokkal és más felekezetű lelkészekkel igen kedvező; a tanítók hiven teljesitik kötelességeiket. A szórványhoz tartozó 18 községben 3040 lélek és 441 tanköteles gyermek van. A diasporának német és tót hívei között, úgy látszik erős versengés van, mi különösen azért káros, mert a különben is csekély számú szegény evangélikusok egyházuk s iskoláik érdekében nem tehetnek semmit, mert a helyett, hogy vállvetve dolgoznának, egymás ellen küzdenek. A mult év folyamán 1233 frt 36 krnyi segélyben részesültek ; a legközelebbi jövő szükséglete 8130 frtot tesz. Értesítéséhez csatolja a szurcsiny - szerémi diaspora Horvát és Tótország evangélikusainak 1894. évi október hó 5-én tartott közgyűléséből megindult azon mozgalomhoz való csatlakozására vezető inditó okokat, melylyel a magyarhoni evang. egyházegyetemtől való elszakadást és a Horvát és Tótország evang. egyházainak önállósítását czélozzák. Rövid kivonatban közöltük az igen érdekes értesítés tartalmát s eltekintve az utolsó részlettől jól esik látnunk, hogy egyházilag a nehéz álláson olyan ferfiu van alkalmazna, ki tud is, akar is megfelelni, terhes és fontos hivatásának. Adná Isten, hogy hazai evang. egyházunk szorosabban ölelje magához és segélyezésével megtartsa magának a távolban élő gyermekeit; a derék lelkipásztort pedig egyházi működésében, kisérje az ő Urának erősítő, boldogító áldása. liiiaiii. Könyvismertetés. — Krisztus az én életem. Egyházi beszédek. Szerkeszti Zábrák Dénes soproni ev. lelkész. — E czím alatt kezdte meg szerző 5—6 íves