Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Szurcsiny-szerémi missió

50 füzetekben 2 kötetre tervezett s az evangyélíomi perikopák alapján az egyházi év összes ünnepeire és vasárnapjaira készült egyházi beszédeinek kiadását. A munka Budapesten Hornyánszky V. könyvnyomdájában jelenik meg. Az egész mű ára 4 frt 50 kr., az első köteté külön 2 frt 50 kr., a második köteté 2 frt, füzetenként egy hónapra 50 kr. Predikácziós könyv magyarul ! Már magában figyelemre méitó dolog a mi szegény prot. egyházi irodalmunkban. S miért olyan szegény ez az irodalom ? Részben legalább e kérdésre, is megfelel e munka megjelenése. Kiadó hiányában, szerző maga vállalkozott munkája kiadására. S az egész munka megjelenése, a mint ezt a most megjelent III. füzet szerkesztői üzenetéből m-gértjük, még most sincs biztosítva, lehet, hogy a kellő pártolás hiányában elakad. Szerzőnek lelkes vállalkozásával szemben ez a szomorú tényállás indított arra, hogy a megjelent három füzet alapján pár szóval e becses lap hasábbjain is ismertessem ez egyházi beszédeket s elmondjam szerény nézetemet arra nézve, vájjon megérdemlik-e e beszédek a pártolást? Egy bírálatot ismerünk már a beszédekre, főtiszt. Karsay Sándor püspök úrnak az I. füzethez adott e szavaiban : „Zábrák Dénes soproni lelkésznek ezen evangyéliomszerű és épületes egyh. beszédeit a lelkésztársak és hitrokonok buzgó, pártoló figyelmébe melegen ajánlom." A mily értékes és biztató e rövid birálat a szerzőre, főleg mint kiadóra nézve, oly értékes az annál fogva is, mert kezünkbe adja a beszédek igazságos megítélésének mértékét. Az egyházi beszéd czélja és feladata valóban az, hogy a biblia alapján s a biblia, nevezetesen az evangyéiiom szellemében a ker. gyülekezetet épitse. Építés, illetve I épülés alatt viszont ismereteink gyarapodását, szivünk érzelmeinek tisztitását s nemesítését és akaratunk megindítását s erejének fokozását értjük Istennek tetsző, ker. élet folytatására. Ily értelemben a beszédek méltán mondhatók épitő és épületes beszédeknek. A mily bátor és következetes szerző a mai társadalmi életet mozgató kérdések felvetésében — p. o. szocziális munkás kérdés, élvezéshajhászás, életúntság, vallási közönyösség, hitetlenség, fanatizmus, egyházpolitika stb. — oly kérdések felvetésében tehát, melyek általánosságuknál fogva közérdekűek : épen oly biztos kézzel fog azok megoldásához, helyes érzéssel megtalálván s megtartván a határt, a meddig az egyházi beszédnek mennie lehet. Nem bocsátkozik elméleti, tudományos fejtegetésekbe, a mint hogy az egyházi beszédtől nem is ilyen értelemben várjuk — még a szoros értelemben vett vallási kérdésekben sem — ismereteink gyarapítását. Altalános értékű gyakorlati ismereteket várunk, melyek segítségével kiki maga Ítélheti s oldhatja meg az élet különös kérdéseit. S az ily elvi ismeretek megadásában, abban tanúsít szerző a vallásos gondolkodást kielégítő s megnyugtató biztosságot, hogy elveit az evangyéiiomra — Krisztusra alapítja, a miben beszédeinek a legfőbb evangyéliomszerű vonást is megadja. E tekintetben csak azt óhajtanám, hogy mindenütt oly világos és határozott legyen, mint p. o. mindjárt az 1-ső beszéd I. részében és ne elégedjék meg a Krisztusra való általános utalással, a mint azt némelykor teszi. Az érzelmek tisztítására s nemesítéséee s az ez uton való építésre szinte nagy buzgósággal törekszenek e beszédek. Különösen nagy erőt s kíméletlen szigorúságot tanúsít szerző a gyomnak irtásában, a mivel nincs mindig arányban a virágok plántálása. Általában nekem úgy tetszik, mintha szerző, ha nem is nagyobb kedvvel, de nagyobb virtuozitással festené a sötét, komor, mint a derült képeket. A negativ irány többször túlnyomóvá lesz a pozitív felett. P. o. a Vízkereszt után II. vasárnapra szóló beszédnek már dispositiója is nekem jobban tetszenék igenlő mondatok alakjában. Intései s buzdításai mindenütt hathatósak, de szinte leghathatósabbak ott, hol Jézus példájával egyenesen indít a tisztn ker. élet gyakorlására. Mindezek alapján szerény nézetem szerint e beszédek méltán mondhatók épületeseknek és evangyéliomszerüeknek s mindenesetre kiváló erényük, hogy az épületesség az evangyéliomszerűségben gyökerezik. A biblikus vonás egyébként még azokban a számos bibliai idézetekben szemlélhető, melyeket a beszédekbe beszőve találunk, főleg mivel ez idézetek valóban illők és természetesek. Az idézetek illő és természetes volta egyúttal — azt hiszem — az írásmagyarázat helyességének jeleként és bizonyságaként is vehető, a mi pedig az egyházi beszédben szinte fontos és lényeges. Az Írásmagyarázatban csak azt találom némileg visszatetszőnek, hogy — különösen az alapigék magyarázatában, az alkalmazás érdekében — néha túlságosan tág tért nyit a typikus, sőt helyenként az allegoriai Írásmagyarázatnak. E helyütt vethetném talán fel az egyházias jellemvonás kérdését is. Azt hiszem azonban, hogy protestáns egyházi beszédekben a bibliai jellemvonás, feltéve, hogy az helyes írásmagyarázat eredménye, magában foglalja az egyházias jellemvonást is, ha ez a symbolikus könyvekhez való határozott viszonyban nem jut is külön kifejezésre. Az egyházias jellemvonásnak egyik szép jeleként vehető egyébként e beszédekben az énekes könyvnek kiterjedt használata. Hiszen a gyülekezet s az egyház énekes könyve szinte symbolikus könyv számba vehető. Végül még a beszédek szónoki szerkezetére s a nyelvezetre akarom szerény észrevételemet megtenni. Előszavában maga szerző mondja, hogy a külön bevezetést a magyar gyülekezetekben uralkodó szokáshoz ragaszkodva tartotta meg. Megvallom, hogy ez a szerkezet nekem is jobban tetszik, ámbár ujabban a szöveg olvasásával való kezdetet ajánlják. Természetes azonban, hogy a külön bevezetésnek a szónoki szerkezet egységét nem szabad zavarnia, a mi csak úgy érhttő el, ha a bevezetés általában rövid s a beszéd themájára való rávezetés által előkészítő s figyelemkeltő. Nekem úgy tetszik, hogy szerző a bevezetés e jelleméhez nem ragaszkodik tudatos következetességgel. Bevezetései rendesen hosszúra nyúlnak s pedig leginkább a beléjük szőtt — s beléjük nem tartozó — themaszerű fejtegetések miatt s legtöbbször a bevezetések hosszúsága okozza a beszédek hosszúságát. Néha a bevezetés nem is megfelelő, úgy hogy a szöveg olvasása után uj bevezetésre van szükség, a mi a szerkezet egységét tetemesen zavarja P. o. a Vízkereszt után III. vasárnapra szóló beszéd bevezetése alapján — mikor olvastam — a II. vasárnapra szóló perikopára gondoltam. S a szöveg olvasása után valóban uj bevezetést találunk azon mondat alapján, hogy boldogok a lelki szegények,