Evangélikus Egyház és Iskola 1895.
Tematikus tartalom - Belföld - A magyarhoni ág. hitv. ev. egyetemes egyház theol. akadémiáján, Pozsonyban
48 Ê 1 ÜF 11 i, A magyarhoni ág. hitv. ev. egyetemes egyház theol. akadémiáján Pozsonyban f. é. február 1-én d. e. 11 órakor megható ünnepély folyt le. A tanári kar ép úgy, mint az akadémia hallgatói annak a fájdalmas tudatnak befolyása alatt gyülekeztek össze, hogy egy őszintén szeretett és tisztelt kartárstól és tanártól kell búcsút venniök ; de nem tagadható, hogy a búcsú ürönacseppjei közé a megnyugovásnak öröme is vegyült annak érzetében, hogy egy egész munkáját és életét a tudománynak szentelt férfiú jól megérdemlett jutalmát vette el akkor, a midőn őt legjobban megillető helyét elfoglalni készül. Schneller István úgy egj'énileg szeretetreméltó, kedves megjelenésével, mint a tudományért lelkesülő szellemével theol. akadémiánknak olyan kimagasló alakja volt, hogy szellemi fensőbbsége előtt annál szivesebben hajoltak meg mindnyájan, mert bármennyire is kidomborult és sajátosan irányult volt az ő egyénisége, másnak egyéni álláspontja és meggyőződése iránt oly elismerő tisztelettel viseltetett, hogy az eltérések sőt ellentétek soha sem váltak a személves érintkezésben kellemetlenekké, de még csak feszélyesekké sem. A mint ő maga megkövetelte meggyőződése számára a teljes szabadságot, ép úgy tisztelte azt másnál, lett légyen az tanítványa vagy kartársa. Nem csoda tehát, ha 17 évi együttlét, együttműködés és sok részben együtt-nélkülözés és szenvedés is oly kedvessé tette a közösséget, hogy a távozó férfiúnak kiválása az akadémia köréből mindenkit mélyen érintett. * A már korábban felgyülekezett akadémiai hallgatóság körében elfoglalván helyét az akadémiai tanári karnak betegség következtében csökkent számmal megjelent tagjai a lyceuiui tanárkar tagjaival, először is az akadémia ideiglenes igazgatásával megbízott Dr. Masznyik Endre tanár meghatottan, a pillanat komolyságát átérzett hangulatban, következő beszéddel nyitotta meg a búcsúünnepélyt : Mélyen tisztelt gyülekezet! Nagytiszt 8letü lelkészi és tanári kar! Kedves tanítványaink! Valóban szomorú alkalomra gyülekeztünk össze. Búcsuzunk, válunk attól a férfiutói, a ki akadémiánknak nemcsak egyik megteremtője, hanem évek során át mint igazgató — vezére, mint tanár legnagyobb büszkesége volt. Nagy kitüntetés érte őt ; ő császári és apostoli királyi Felsége a kolozsvári Ferencz-József tudományegyetemre a neveléstudomány nyilvános rendes tanárává nevezte ki. E kitüntetésnek tulajdonkép Örülnünk kellene, mert annak nemcsak őránézve van igen nagy értéke, hanem elvi jelentőségű dolog az a mi intézetünkre nézve is. E kinevezés ténye magában nyilt elismerése a mi theologiai intézetünk akadémiai rangjának és tudományos jellegének. Hogy ez megtörtént, ez Schneller érdeme; az ő szellemének, az ő itt kifejtett fáradhatatlan tudományos munkálkodásának eredménye. Szabad egyházban szabad, a felekezetiség szűk látókörén felül emelkedett és úgy az élő, mint a holt külső tekintélyek nyűgétől felszabadított tu do m á ny o s theologia, ez volt az ő eszménye. Ez eszményért áldozta fel ő életének nyarát, erejének javát, szinte rajongó lelkesedéssel. S ez eszményt, leghőbb vágyainak, lelke szép álmának valóságát el is érte; el, a mit magyar theologus eddig még el nem ért, hogy egyházunkban néki ma a szó magasabb értelmében theologiai iskolája van. Ez az egy, a mi válását megkönnyítheti, mert bár ő maga távozik, elve, iránya, eszménye élni fog nemcsak e falak között, hanem e falakon kivül továbbra is. De nem : Mester ne távozzál még körünkből; maradj, ha csak egy óráig is veiünk; kathedrád, az a te kedves kathedrád, hűséged és eszményed néma tanuja hív : lépj fel reá, hadd halljuk lábaidnál ülve még egyszer a te szellemednek megnyilatkozását, hadd vegyük át tőled testáment om o d a t. A beszéd elhangzása után Schneller István tartotta meg a lapnak élén közlött s folytatólag közlendő nagyszabású beszédét, melynek kivált a távozó személyiségére vonatkozó mozzanatai és a megindulástól reszkető hangon mondott befejezése az őszinte megindulásból fakadó könyekig hatották meg a hallgatóságot. A közérzelemnek megkapó kifejezést adott ismét Dr. Masznyik , kijelentve, hogy a hallott beszéd hatása alatt többet nem mondhat, minthogy Istentől áldást kíván a távozó útjára, az akadémia nevében testvéries búcsucsókkal vált meg a távozótól; de egyúttal szeretetben szellemileg le is kötötte a hű munkatársat, a jó barátot. A hallgatók nevében Chalupka János IV. éves theologu3 megindulástól remegő hangon tartotta meg a következő búcsúbeszédet : „A szeretet és hála érzete adja ajkamra a szót most, hogy társaim : az akad. ifjúsága nevében Nagyságodnak, szeretett volt tanárunk és igazgató urunknak, a Gondviselés intézkedéséből „Isten-hozzád"-ot kell mondanom! A szeretet és hála gyűjtött itt össze mindnyájunkat, kik atyai gondviselő vezetésére voltunk bízva, hogy most, midőn körünkből távozik, köszönetet mondjunk mind ama javakért, mikben Nagyságod révén részünk volt; hogy köszönetet mondjunk ama szereteteért, melylyel atyailag mindenkoron körülvett. Fájdalmasan érint távozása ; nsm közönyös ránk nézve a búcsúvétel e pillanata, a minthogy tudjuk, hogy Nagyságodra nézve sem az. Hisz oly intézettől kell válnia, mely évek során át vezetése alatt állott s mely szellemének hatása alatt fejlődött és virágzott; de épen ezért reméljük, hogy — mint Pál apostol mondja a Thesszalóniaiakhoz — csak arczra nézve válunk el, a szelleme, az itt fog élni közöttünk ! Reméljük ezt annál inkább, mert hiszen nincs közöttünk egyetlen egy is, a kin szellemének hatása nem érvényesült volna, nincs egyetlen egy is, ki szelleme lángjánál a maga szerény mécsét meg nem gyújtotta, ki szellemi kincseinek gazdagságából — miket atyailag előttünk feltárt, — képessége és tetszése szerint nem merített volna. — De hisz mindegyikünk saját maga tudja és érzi legjobban, mit nyert Nagyságodtól, mit köszönhet Nagyságod atyai gondviselő vezetésének, akár az alapvetés, akár a fejlesztés, vagy irányítás és javítás munkáját is tekintjük ! És mi mindezekért a javakért most, hogy távozik körünkből, s midőn már búcsúszava is elhangzott, nem
