Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Az egyházközségek adója s a közalap

45 szeresiteni. Vajmi sok esik ki az ily dogmatikából és ethikából, a mi még jelenleg meg nem értett, mert más világnézet és idegen képzetkörböl származó lomként terheli a tanidó emlékezetét s idegeníti el a jelenkor gondolkozó elméjét, s viszont mennyi uj, foglalhatna helyet a szeretet elve alapján rendszeresített müvekben, a mi nevezetesen sociálís, nemzeti, egyházi és állami s általában emberi culturális életünkre mélyen kihathatna. S végre a gyakorlati theologus sem fektetné a súlyt a mysteriumokra. Tisztázná ugyan ezek vallási alapját is; de föfigyelemmel arra volna, hogy a vallási érzés és vallási tudat a maga közvetlenségében, a személyiség teljes áthatottságában nyilvánulna szó, ének és zenében épitőleg és emelöleg a vallási közösségben. S az ily theologián átment lelkész valódi lelkész is lesz, a ki a reá bízott hívek lelki gondozásával paedagogiai érzékkel fog foglalkozni. A nép vallási tudatában természetszerűen a fetischismus és schamanismus számos nyomaival találkozunk; ujabb időben a Brahmanismus s nevezetesen Buddhismus világnézete hódit a müveitek közt s a szellemek itt is ott is nagy szerepet visznek. A történeti hatalmak, nevezetesen a hierarchia hatalmának szolgái féke alatt bármely vallási felekezet körén belül — hányan nem ismerik a szabad és igazán vallásos életet ! ! Csak az képes az egyesek ezen különböző álláspontjára tudatosan leszállni, ki eme jelenségek typikus alakjait a történet alapján megértette ; s viszont csak az képes másokat az álláspontokról czéltudatosan felemelni, ki a mindeneket megértő szeretet elve által vezéreltetve — paedagogiailag követi azon pragmatismust, a melyet a vallások fejlődésében megsemmisítő és fokozatosan átvezető hatása szerint szemlélünk. (Folyt, köv.) Az egyházközségek adója s a közalap. A közalapra történő összeirás most van folyamatban. Kérdés merült fel, vájjon az egyházközségek tartoznak-e birtokaik után kivetett egyenes adójuk arányában a közalap jövedelméhez járulni? Vannak, kik azt vitatják, hogy az egyházközségi birtokok után járó egyenes állami adó is felveendő az összeírásba, miután nem a személy, hanem a vagyon, illetőleg ennek adója képezi az egyházi közalap részére beszolgáltatandó járulék kivetésének kulcsát. Vannak, kik ellenkező nézetet vallanak. Én az utóbbiak nézetén vagyok. Mert a magyar evangelikus egyház elvei szerint — minden egyházi tartozás személyes kötelezettség. A birtok, az adó csak is a kulcsot képezheti, mely szerint, a kinek az isten többet adott, az az oltárra is többel járuljon. Egyházi alkotmányunk 250 §-a is, mely szerint a szükségletek fedezésére az egyháztagoktól kivetés utján beszedendő járulékok szolgálnak, a személyes kötelezettség elvét vallja. A királyi adó, mely az egyháztagokra ki van róva, másodsorban, első sorban pedig az egyházközségi tagok száma szolgál a kivetés alapjául. (251. §.) Az egyházi közalap javára beszolgáltatandó évi járulékok is az egyházalkotmóny 306. §-ának úgy szelleme, mint betűje szerint személyes kötelezettségek és tartozások, a kulcs az egyházközség egyes tagjai által fizetett egyenes évi államadójuknak fél (V

2) százaléka. Az egyházközségtől tehát többet követelni az egyházi közalapra nem lehet, mint tagjaik évi egyenes államadójának fél száztóliját. Az egyházi közalap javára beszolgáltatandó járulék, hogy személyes kötelezettség természetű, — arra vall az egyház alkotmány 306. §. a) harmadik bekezdése is, mely a közalaphoz való járulás kötelezettségét kiterjeszti a lelkészekre, a tanárokra és tanítókra is, tehát egyénekre, kik rendszerint az egyházközség javára nem adóznak. Mily közel esett volna, ha a zsinatnak az lett vala szándéka, hogy az egyházközségeket, mint erkölcsi testületeket is, saját birtokaik után kivetett évi egyenes állami adójuk arányában kötelezze a közalap jövedelméhez hozzájárulásra, e helyen ezt ki is tenni, hogy a közalaphoz való hozzájárulás kötelezettsége kiterjed az egyházközségekre is, mint erkölcsi testületekre, erkölcsi egyedekre? kiterjed tán még az egyházmegyék, egyházkerületek, közép és főtanodák által fizetett állami adókra is ! Nagy viszásság fejlődhetnék ki abból, hogy ha az egyházközségek birtokaira kirótt évi egyenes állami adó is belevonatnék az egyház közalap iránti tartozás kötelezettségébe ! Így például a papnak és tanítónak földilletménye után nagyon sok helyen az egyházközség fizeti az adót. A pap, a tanitó ennélfogva köteles volt a földilletménye utáni javadalmát jövedelmi adó alá tiszti fizetése gyanánt bevallani. Most aztán ugyanazon földbirtok adója után a pap, tanitó is, meg az egyházközség is fizesse a félszáztólit a közalapra? ... Ez beleütköznék az egyházalkotmány 256. §. második bekezdésében kimondott elvbe ! Lehetnek egyes községek kezelése alá meghatározott czélokra adott alapítványok, melyek esetleg nem adómentesek. Ha immáron ezeknek adója is beiratik az egyházközalap évi jövedelmének megállapításánál, akkor vagy az egyházközségnek magának kell egyházi adót fizetni oly jövedelem után, melyI bői ő neki közvetlenül semmi haszna, vagy megj csorbítania az alapítványnak czéljait. Az egyik oly méltánytalan, mint a másik. Süt az alapítvány czéljainak megcsorbítása ellenkezik az alapitványozók iránt tartozó kegyelettel, nem kevésbbé, mint az egyházalkotmány 227. §-ával. Ennél is nagyobb viszásság fejlődnék ki azon körülményből, mely szerint e szegény egyházközségeknek alig van több vagyonuk annál az egy-két hold földnél, mely a pap fizetésére szolgál, és melynek adója nyilvánvaló, ellenben a módosabb egyházközségek tetemes vagyont helyezhettek el adó-