Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Búcsúzó beszéd (Schneller István)

Tizenharmadik évfolyam. 6. sz. Pozsony, 1895. év

i Február 9-énE VA NGELIKUS EGYHÁZ ss ISKOLA. c. Elönzetési A ár : Egész évre . 12 kn. félévre 6 » negyedévre. 3 „ L Egy szám ára : 24 flr. J /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: Búcsúzó beszéd. — Az egyházközségek adója s közalap. — Szabályrendeletek és utasítások a dunántuli egyházkerületben. (Hatodik közlemény.) — Belföld. — Irodalom. — Vegyesek. Búcsúsó beszéd, az egyet. ev. egyház theologiai akadémiájától való elválásakor, 1895. február 1-én tartotta Schneller István. Kedves ifjú pályatársaim ! Szeretve tisztelt kartársaim ! Akadémiánk mélyen tisztelt barátai ! Üdvözlő és búcsúbeszédre nyiltak meg eddig évente — a tanév kezdetén és végén ajkaim. — Üdvözöltem minden uj tanévet és abban Titeket kedves ifjú pályatársaim s szeretve tisztelt kartársaim, utalva rendszerint arra, hogy mily munkásságra kötelezi akadémiánk feladata az uj tanévben polgárait s búcsúzván minden tanévtől, kifejezést szoktam adni azon reményemnek, hogy a lefolyt tanév nem volt meddő, hogy a hivatásktdvben gyökerező, a szeretetben kölcsönható, közös munkásság közben kikelt csirák tovább is fejlődnek s szeretett egyházunk és hazánk számára gazdagon megtermik az édesen tápláló, a közös testet épitő gyümölcsöt. Most a tanév közepén gyültünk egybe! Az üdvözlő és bucsu hangok ezúttal egybefolynak ! Nem tanévtől bucsuzunk ; de egy tanerő válik meg, ki — mint búcsúzó és búcsúztató magam vagyok, s nem egy tanév, hanem akadémiánk jövője tűnik fel e bucsu perczében a múltak alapián megnyiló szemeim előtt; ezt a szebb jövőt üdvözlöm s ennek képét viszem el, hálás érzülettel, mint a közös munkásság emlékét, s a meg nem szűnő viszony zálogát, uj hivatási körömbe. A bucsu perczében feltárul előttünk a mult. — Mi kivántam lenni én akadémiánknak, mi felé törekedtem én, s mitől válok meg, ezen kérdések foglalják le gondolataimat, teszik elfogulttá érzelmeimet. Az egyéni mozzanat, a mely kell, hogy minden törekvésünket kisérje, — ilyenkor természetszerűen önálló érvényesülésre tör s ezen természetszerfíség tán igazolja, ha multamra visszatekintek s a mit eddig nem tettem — most a bucsu perczében feltárom azt azok előtt, kik nékem oly kedvesek valának s maradnak, s kiknek szives emlékezetében, lényegemmel, törekvésemmel szeretnék megmaradni. Korán, még alig 16 éves koromban — egy tanárom által megkérdeztetve, hogy mi leszek —• azzal feleltem : theol. tanár.' Válasza nem volt bizI tató: kezdi majd tanárságát az első osztálylyal s ha ! megéli — végre theol. tanár is lehet. Mélyen leI hangolt e válasz; de nem tántoritott meg feltevésemben. — A tanügyi miseriát jellemző helyzetbői kiemelt édes atyám alakja, ki szerény papi állása daczára egy magasabb rendű eszményi papságnak volt képviselője, s ki korával haladva — Hegel és Schleiermacher iskolájában megtanulta az önálló phi; losophiai gondolkozás kiegyenlitését a bibliaszerű egyszerű kegyes hittel. S atyám mellett ott állott az édes anya, minden szépért, nemesért és jóért lelkesülő érzelmeivel. — A vallási érzéssel adott alázat ; és Istentől való függés érzelmeibe, s a tudományos ! és nevelői munkásság odaadó szellemébe elmélyített ifjúságom Mentora, kőszegi Beverem, s a. görög viI lág eszmekörét, Plató magasan szárnyaló ideáljait, : Sophokles, A^schvlos vallás erkölcsi világát meg, mély lelkesedéssel nyitotta meg számomra soproni Thieringem. — Az önművelő körök ujabb classicusaink alkotásainak alakjaival foglalkoztattak ; főleg Shakespearenek belső psychologiai szükségszerűséggel fejlődő egyéni alakjai és az eseményekben érvényesülő objectiv erkölcsi világrend érdekelte s hatotta meg fogékony lelkemet, — sa már 16 éves ifjút a nem keresztény vallásokban feltűnő rokon vonások gyakori összehasonlításra inditák a ker. vallással, — a rideg dogmákban való feltétlen hitet már korán megingatván. Tisztán kivántam látni, a vallási tüneményeket tudományosan kivántam megérteni s már két év után, melyet a soproni theol. intézetben töltöttem, siettem a külföldi egyetemekre, hogy itt találjam fel azt, a mi után vágyódtam. — Philologiai és philo-