Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Protestans belmissió kör Tolnamegyében

393 ma kétezer volt. A duplicátumok 2000 kötetet tettek ezeket különféle czélokra használták. A templom ma is a jezsuiták birtokában van. Az iskola épület ma kincstári birtok és az állami reáliskola van benne elhelyezve. A magyar-tót templomot a Kollonics által az időtájban ide telepitett Orsolya apaczák kapták meg, és hogy kolostoruk számára is hely legyen, Kollonics 1677-ben 6. prot. polgárnak a házát, melyek a templom környékén voltak, erőszakkal elvette, melyeket aztán leromboltak, és helyükre a kolostort építették. Ezóta több mint két évszázad enyészet el az idő végtelenségében, de ily hosszú idő lefolyása után is lehetetlen, hogy nyugodtan elmélkedjünk az események felett és jogérzetünk fel ne háborodjék e minden jogot lábbal tipró eljárás felett. Mert ha Szelepcsényi- és Kollonicsnak volt is némi jogczímök a prot. templomok elszedésére ott, hol egész községek tértek át a prot. vallásra és a meglevő katholikus templomot protestáns templomnak rendezték be: addig a pozsonyi protestáns egyház tulajdonát képező két templomhoz és az iskolához a jognak még az árnyékát sem formálhatták. Mert ezen épületek hitbuzgó protestánsok adakozásából emeltettek, mihez katholikus részről egy fillérrel sem járultak. A nagy-szombati rendkivüli törvényszék, mint láttuk, a pozsonyi prot. polgárokat fej- és jószágvesztésre Ítélte, mivel a primás és káptalana telkére különböző épületeket építettek, daczára annak hogy a primás és kaptalana ez ellen tiltakozott és több királyi parancs is betiltotta az épitkezést ; továbbá mivel hűtlenség bűnébe estek azzal, hogy a lázadó Vittnyédyt a királyi őrség kezéből erőszakkal kivették. Vizsgáljuk közelebbről ezen itélet inegokolását.. A mi mindenek előtt a telket illeti, azt a káptalan a magáénak vindicálja; II. Ferdinánd király rendelete pedig azért tiltja be az épitkezést, mert az városi adófizető telek. Kinek van már most igaza? Talán mindeniknek, valóságban pedig egyiknek sem. Tudnunk kell ugyanis, hogy az 1446. országgyűlés a városi polgárokat is megadóztatta, mely adófizetést a későbbi országgyűlések is jová hagyták, sőt fel is emelték. Pozsony városa polgárai is a XIV.—XVII. századokban házaik után háromféle adót fizettek u. m. királyi adót, a város szükségeinek fedezésére szolgáló adományokat és az önként ellválalt szokásos oltárbért a katholikus plébánia temploma javára. Ennélfogva azon ház után is, melynek helyén a német templom épült, oltárbért fizettek. Midőn nevezett házat a prot. Armbruster megvette a vele járó terheivel együtt: akkor a Szt. Márton egyháznak járó oltárbért egy megállapított összegben a káptalantól egyszer mindenkorra megváltotta, és erről egy, a káptalantól kiállított, elismervényt kapott, mely később az egyház birtokába jutott. A primás és a káptalan tehát jogaiban nem rövidült meg. A mi pedig a kincstári adót illeti, a mennyiben ilyen ezen telek után, miután a helyén templom épült, nem fizettetett volna, azért a kincstár mégsem károsodott: mert mngfizette a kincstári adót a város, mely mindég a reá kivétett adó teljes öszszegét szolgáltatta be, ha a beszedésnél mindjárt megrövidült is. Pozsony városa adófizető lakói akkor még nagy része protestánsok voltak, a kinctár tehát protestáns emberek után húzta az adójövedelmet. Méltányosságból se kellett volna tehát előhozakodniok állítólagos kárukkal, mert hát fizettek-e valaha katholikus templom vagy klastrom után egy poltura-adót is? Hogy királyi rendeletek betiltották a német templom építését, az igaz, bár alkotmányos szempontból a rendeletekhez is szó férne, de később mégis királyi rendelet engedte meg az épitkezés befejezését, mely utóbbi rendelet hatályon kivül helyezte az előbbenieket. I. Lipótnak a magyar tót templom-építésének betiltó rendeletei pedig 1669-ről homlok egyenest ellentétben állanak az 1647. országgyűlési törvény nyel, mely a templomok, harangok és temetkezések szabad használatát biztosítja, és a porochiákat, templomokat, iskolákat adómenteseknek nyilványitja. Különös jogi felfogásra vall az is, hogy azért, mert egynehány polgár a „lázadó"-nnk nyilvánított Vittnyédyt a katonák kezeiből kiszabadította, ezért az egész egyházközség lakoljon, és középületeinek elvesztésével bűnhődjék. Vittnyédy nem volt sem lázadó sem lázitó, atya bűneiért, ha t. i. ilyenek csakugyan voltak, a fiu nem bűnhődhetett, annyival kevésbé, mert atya bűnössége sem volt kiderítve. Mindezeknél fogva se világi, se egyházi hatalomnak semmi joga sem volt az egyház épületeihez, ezeknek elvétele csupán a jezsuiták kedvéért történt, mivel nem volt templomuk Pozsonyban, és a katholikus főpapság ebbeli törekvését az önkénykedő államhatalom is erősen támogatta. Sajnos, hogy az utódok, midőn a viszonyok kedvezőbbekké váltak, egyházuk jogos tulajdonát nem reklamálták, és habár az 1681. évi országgyűlésnek részrehajló határozata a templomokhoz való jussukat elvette is; mégis az iskola épülete jogi szempontból ma is protestáns tulajdonnak tekinthető. Markusovszky S. 31 ! 111

Û. Protestáns belmisszió kör Tolna megyében. Sokszorosan elszomorító, tespedt egyházi állapotaink közepette, kétszerte jól esik oly hívekről hallani, kik megerősítik azt a csak félve táplált meggyőződésünket, hogy egyházunk még nem jutott teljesen árvaságra. Ilyen hírről számolunk he az alábbiakban. Folyó hó 2-án ntű Kálmán Dezső, kölesdi ev. reí. és ntű Lágler Sándor, kölesdi ág. h. ev. lelkész urak felhívására megalakult Tolna megyében egy prot. belmisszió-kör, Gyönk központtal. A megalakulás alkalmával jelen voltak : ntű Kálmán Dezső, kölesdi ev. ref. ; ntű Lágler Sándor, kölesdi ág. h. evang. ; ntű Tóth Pál, gyönki ev. réf.; ntű Póth József, gyönki ev. ref. ; ntű Illgenn Antal, gyönki ág. h. ev. ; ntű Kovács Ferencz, miszlai ev. ref. ; ntű V á g n e r János, nánai ág. h. ev. ; ntű Arany Antal, medinai