Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Válasz Zemán e jegyző úr támadására

ev. reí. ; ntű Reichert Gyula, tormási ág. h. evang. ; ntű Hammel Lajos, kétyi ág. h. evang. ; ntű Torda Lajos, szárazdi ág. h. ev. ; ntű Müller Róbert, kalaznói ág. h. ev. lelkész urak, ntű Varga István és ntű Módra Imre, gyönki ev. ref. algymnasiumi igaz­gató, illetve tanár urak és felszentelt ev. ref. lelkészek, és Rá j ter János, varsádí ág. h. ev. segédlelkész. Elnökökké választattak : ntű Kálmán Dezső, kölesdi ev. ref. és ntű Lágler Sándor, kölesdi ág. h. ev. lelkész urak; pénztárossá: ntű Kovács Eerencz, miszlai ev. ref. lelkész úr; jegyzővé: Rájter János, varsádi ág. h. ev. segédlelkész. Az értekezletre egybegyűltek, ntű Kálmán Dezső lelkész úr buzdító szavaira, a belmissziói ténykedés fel­karolását annyival is inkább mondták ki magukra nézve kötelezővé, mivel ettől bizton remélik zilált egyházi álla­potainknak javulását. A belmissziói ténykedést egyelőre a következőkre kívánják kiterjeszteni az értekezlet tagjai : a) a hívek látogatására; b) a katekhizáczió életbelépteté­sére ; c) a konfirmácziói oktatás anyagának tüzetesebb tanítására; d) az énektanítás fejlesztése útján ifjúsági egy­letek alakulására; e) az ismétlőiskolás ifjúságnak vallás­oktatására; f ) valláserkölcsi tartalmú népies iratkáknak ingyen való terjesztésére. Mind ezen irányelvek mindenütt a helyi körülmények­kel számolva, minden sablonok alkalmazása nélkül lesznek keresztülviendők. A tüzetesebb megvitatás czéljából jövő évi január hó 26-án újra tartanak az uj (talán első) belmisszió kör lel­készei értekezletet, mely alkalommal az addig is tapasz­taltakról és elért eredményekről fognak beszámolDÍ. Felemelő valami, mikor azt látjuk, hogy a két test­vérfelekezet lelkészei, komolyan fogván fel magasztos hiva­tásukat, közös erővel igyekeznek az egyháznak tátongó sebeit a vallásnak balzsamával behegeszteni. Bulkesz. Kottler Ottó ág. ev. lelkész, a mint a bulkeszi (Bácska) tekintélyes egyházat átvette bizony nagyon is tapasztalta, hogy eg3 ?házhíveiben a vallásos érzület váj­mi alacsony fokon áll. Teljes erővel neki fogott az Augiás­istállójának a kitisztításának s a többi közt a vallásos iratok, könyvek s. t. terjesztését tűzte ki czélúl s azok elárúsítá­sát a 4 tanítója közül a legalkalmasabb s legnépszerűbb tanitóra, Gotthárd Sámuelre bízta. Nevezett tanitó híven járt el lelkészének meghagyásában s évente 100 — 120 frtnyi vallásos könyvet adott el. A könyvek közt voltak 2—3—4 frtos díszkötésű bibliák, énekeskönyvek, imakönyvek, szép kivitelű Lutherképek stb., de bizony azokat a tanitó fára­dozása daczára sem bírta eladni, mivel a hívek közönyt mutattak e drága könyvek iránt, de meg drágálották is. Mit tett Gotthárd? A könyveket kettesével hármasával kisorsoltatta úgy, hogy a tanitó 6 frtot az a ki a sorsolási lisztát vitte a faluban fáradsága fejében 3 frtot kapott. A tanitó erre a czélra egy agg, de emellett vallásos s szegény embert sze­melt ki, ki ha a házhoz jött, vagy a könyvekre, vagy pedig az öreg szánalmas alakjára tekintve raktak 10 krt önként egy-egy számra. Alig egy év leforgása alatt a bulkeszi ev. egyház­hívek kezei közt igen sok disz- és nem diszkötésű könyv forog, úgy hogy ma már a kisorsolás fölöslegessé vált, be­látván azt, hogy a könyvek csak lelki hasznukra vannak s immár meg sem kérdezik drága-e vagy olcsó, hanem amint nekik megtetszik, megveszik. Hogy mennyire állt helyre a vallásosság már is 5 évi terjesztés alatt, illetve Kottler Ottó lelkészi-működése alatt, bizonyítja azon körülmény, hogy lelkészünket e hó 16-án majdnem egyhangúlag megyebizottsági tagnak meg­választották, a mi eddig Bulkeszen lelkész nem volt soha. Eyy bulkeszi. Válasz Zemán e. jegyző úr támadására. (Folytatás.) I. „Az egyházmegyébe való belépése óta hol egy, hol más, — de a legtisztességesebb egyének ellen áskálódik. Legelőször ki­adta a pánszlávok ellen viselt nemes harcát nyomtatásban." Ez az első vád, legelőször tehát fog­lalkozzunk ezzel. — En beismerem, hogy a pánszlávok is lehetnek tisz­tességes emberek, de sőt Zemán úr szerint a legtisztessé­gesebb egyének is, a magok szempontjából tekintve a dolgot, de még igy is csak Oroszországban, ahol a pán­szlávizmus a hazaszeretet egyik fajta nyilvánulása s a szlávságot mindenütt függetleníteni akarja eddigi koronás felsőbbsége alól Oroszország hegemóniája mellett. Ez azon­ban hazánk tönkretételét jelenti ; amiért is, ami Orosz­országban érdem, az nálunk a legocsmányabb bűn, nálunk ez hazaárulás. Ugy hogy nálunk a pánszláv „tisztességes", annál kevésbé „a legtisztességesebb egyén" egyáltalán nem lehet. Nálunk a panszlávnak hazaáruló a neve. Es ezt vallja magyarhoni evang. egyházunk is. Ep ezért, ha írtam is a pánszlávok ellen, — ezt nem tekinthetem bűnnek. De inkább én kérdem Zemán urat, hogy mer ezért engem igy megtámadni ? hol vagyunk, hogy a panszlávo­kat mondja köztünk a legtisztességesebb egyéneknek ? Tehát akkor püspökeink, papjaink, tanítóink ugyancsak nem tisz­tességes emberek, — hiszen a pánszlávok ellenlábasai ! Tehát akkor evang. egyházunk ugyancsak nyomorult gyü­lekezet, hiszen a „legtisztességesebb egyének" ellen harczol ! Ugyan hol vagyunk, hogy a legnagyobb impertinentiával még a főtisztelendő urat is merészeli fölhívni, — botozza meg papját, mert ez „kiadta a pánszlávok ellen viselt ne­mes harczát nyomtatásban ?" Ugyan hol vagyunk, hogy mind ezt egy magyar, de sőt egy magyar és ahhoz evang. lapban meri megtenni ? Hiszen egyházunk kimondta, hogy hivatalnoka pánszláv érzelmű nem lehet, — honnan e vakmerőség ? Ez csak ugy lehet, hogy vagy azt hiszi, hogy itt már a pánszlávizmus oly erős, hogy azt meg­támadni nem lehet, vagy azt, hogy egyházunk oly gyönge, hogy a pánszlávizmus ellen hozott törvényét végrehajtani nem képes. Reményiem, hogy csalatkozik. II. „Azután elkezdett a derék fő esperes ellenvádaskodni s egy 25 évig esperesi hi­vatalt viselt s köztiszteletben megőszült lelkésztársa ellenalegtisztességtelenebb stylben, mozsdatlan szájjal összehalmo­zott rá fogásait csomag iratban az espe­rességi gyűlés elé terjesztette." Ez a másik vád, amelyre felelnem kell.

Next

/
Thumbnails
Contents