Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Tárcza - A pozsonyi ág. h. ev. Lyceum történetéből (Markusovszky)

392 dolog nem úgy áll, amint Solcz lelkész ur szándékos torzítással feltünteti, alattomos módon arra czélozva hogy intézetünkön egyebet sem mivelnek, mint egy egy hires német professor hitromboló tudományát ismertetik." Csak — merészen! Amit a theol. intézetek belmissiói óráiról mond, szép; de lássa Tisztelendő úr, a belmissió lényegére, szükségességére és fontoságára nézve meg mi nem szorulunk az On „kioktatására." Ellenben köszönettel veszünk minden annak gyakorlatára vonatkozó tanácsot, hátha mi arra még nem gondoltunk ! Ép a soproni intézetben, theol. egyletében a bibliai órák kérdése még abban az időben került szóba, amikor talán másutt nem gondoltak reá. — Kétségtelenül érdemes volna ezt a kérdést is föltárni, s azt érett, realizálással elintézni, — akkor emelkednék a biblia iránt való tisztelet és jobban megtudnák egyesek becsülni Islennek igéjét. Mert én hallottam egy lelkészről (nem theologusról!), aki pedig „esztendenként elolvasta a szentirásnak egy-egy szakaszát s utána buzgón imádkozott", hogy az egy egyházi választás után, amelyben csakugyan egymáshoz méltó jelöltekről volt szó, Izraelnek egy győzelmi zsoltárát használta üdvözlő sürgönynek ; és tudok egy lelkészt, aki egy szinte egészen elszigetelt theol. intézetnek hírnevét meghurczolva elég merészen azzal dicsekedett, hogy erejét és tehetségét Isten országa szent ügyének" szentelte. — Higyje el Tisztelendő úr, ezt az Istenországát, amelyről ön szól, én nem találom meg Jézus beszédeiben és annak sem a lelkészi kar túlnyomó többsége, sem én nem szentelnők életünket ! — Magam is azt tartom, hogy a lelkészképzés valódi hiányain csakis egy internátus felállítása segíthet, aminek részletes kifejtése szintén üdvös munka volna. — De ha azt Solcz lelkész úrnak azon „igazi evangyéliomi hitbuzgósága" hatná át, melynek próbáit eddig láttuk, ne lésesüljön soha az az internátus, mert akkor csakugyan "elveszünk" ! Jausz Vilmos. (Yége köv.) fáitiá, A pozsonyi ág. hitv. ev. lyceum történetéből. A templomok és az iskola elvétele 1672 ben. (Vége.) A karhatalommal kiutasított lelkészek külföldön csakhamar tiszteséges álláshoz jutottak. Reiser Antal szülővárosában Augsburgban a gymnasium rectorává és könyvtárosává lett, 1675 ben oeringeni Hohenlohe berezeg udvari lelkészévé és superintendensé, 1678ban Hamburgban a szent Jakab egyház prédikátorává lett és ezen minőségében halt meg 1686-ban. Keiser nemcsak kedvelt egyházi szónok, de jelentékeny iró is volt. A magyarországi protestáns lelkészek és tanitók üldözéseiről több röpiratot bocsátott ki. Ntki tulajdonítják a Reinmuudo Rimando álnév alatt megjelent „Pressburger Kirchen- und Schulverlust" czimü müvet is. Sutorius Bálint egy darab ideig Koburgban tartózkodott, majd Römhildben gyóntátó atya és superintendens lett. Midőn a pozsonyi protestáns hivek 1682-ben istentiszteletüket újra megkezdték, visszahivták őt lelkészüknek, de Magyarországon a prot. egyház viszonyai nem voltak oly

7 kecsegtetők, hogy •e meghívást elfogadta volna. Püringer Keresztély, későbbi sorsáról már megemlékeztünk, 1682-ben őt is visszahivták a pozsonyi hivek, de a hasonló okból, mint Sutorius, ő sem fogadta el akkor a meghívást. Titius Dávid a senior közel 4 hónapig volt fogva Nagy-Szombatban. Szeptember hó 12-én értésére adatott, hogy távozzék szülőföldjére Sziléziába, de Pozsonyt ne merje érinteni. Igy családjával Morvaországon át Boroszlóba vándorolt ; később Sziléziába, AVohlauba lelkészül és superintendensül hívták meg, hol 1679. halt meg. Az iskolamesterek hivataluktól megfosztattak, elűzettek. Merre, hová bujdosott egyik másik, ki lett volna képes ezt számba venni, midőn a hitvallóknak egész seregei voltak kénytelenek vándorbotot venni a kezükbe és elbujdosni. A Nagy-Szombatban fogva tartott pozsonyi polgárok aug. 23 án kapták vissza szabadságukat, miután előbb egy téritvényt Írattak velők alá, melyben ártatlanságuk tiszta tudatában kellett beismerniök, hogy rebellisek, és mind ama bűnökben, melyekért a rendkívüli törvényszék őket elitélte, magukat bűnösöknek vallják ; továbbá hogy a helytartó és a kir. kamara elnöke közbenjárására ő felségénél a fej- és jószágvesztésben való elitéltésiikben a legmagasabb megkegyelmeztetést fogják kérelmezni, különben ezen Ítélet rajtuk végrehaj tassék. Az agyon sanyargatott polgároknak sejtelmök sem volt arról, hogy a király a nagy-szombati törvényszék Ítéletét megváltoztatta. A királyi kegyelmet nemsokára meg is kapták Kollonicstól ugy ők, mint a pozsonyi prot. polgárok összessége, azonban e helyett pénzbirságra Ítéltettek, kiki vagyonához képest, 500, 1000, 2000, 3000 frttal ; az összes bírság, mi rájuk rovatott, 200,000 forintra rúgott. De királyi kegyelemből e birságot nem hajtották be rajtuk. A protestánsoktól elvett nagy templomot Szelepcsényi és a kis templomot Kollonics ugyan ez év szeptember havában szentelték fel róm. katholikus szertartással. A német templom Szt. Salvator nevet kapott és Leopold király 1673-ban az iskola épületével, a Nádasdi, Fischer és Karner-féle házakkal, az iskola és lelkészektől lefoglalt könyvtárral és 3 szőlővel együtt örök időkre a jezsuitáknak adományozta. A könyveket a jezsuiták később rendezték és két nagy osztályra osztották. Az első osztályba sorozták a protestáns tárgyú könyveket (libri haeretici et scandalosi), ezek száma saját előadásuk szerink 3500 kötetre rúgott. A második osztályba sorozták a világi tárgyú könyveket (libri catholici vei saltem tales, qui manifeste Ecclesiam non insectantur), ezek szá-